Acts 16
1 PÁL ÉS SZILÁSZ MEGLÁTOGATJÁK A KISÁZSIAI EKLÉZSIÁKAT így jutott el Pál Derbébe meg Lüsztrába. És ímé, volt Lüsztrában egy Timotheus nevű tanítvány: egy hívő zsidó asszonynak és görög atyának fia;
2 őróla jó tanúbizonyságot tettek a Lüsztrában és az Ikonionban élő atyafiak.
3 Pál kívánsága az volt, hogy Timotheus útitársként menjen vele, és azért körülmetélte őt a zsidók kedvéért, akik azokon a helyeken éltek; mert mindenki tudta, hogy Timotheus atyja görög volt.
4 És amint bejárták azokat a városokat, meghagyták az ott élő keresztyéneknek, hogy tartsák meg a jeruzsálemi apostolok és presbiterek által hozott rendelkezést.
5 Így azok az eklézsiák erősödtek a hitben, és naponként gyarapodott a hívők száma.
6 PÁL TRÓÁSZBAN, AHONNAN ISTEN MÁKEDONIÁBA, AZAZ EURÓPÁBA KÜLDI Azután Phrügián és a galaták tartományán haladtak át, mert a Szentlélek akadályozta őket abban, hogy az igét Ázsiában hirdessék.
7 Majd Müszia felé mentek, és igyekeztek Bithüniába jutni, de Jézus Lelke nem eresztette őket oda.
8 Átmentek tehát Müszián és lementek Tróászba.
9 Ott egy éjszaka látomás jelent meg Pálnak: egy mákedoniai férfi állt előtte, s kérte őt és azt mondta: Jöjj át Mákedoniába, légy segítségül nékünk!
10 Pál mihelyt meglátta ezt a látomást, azonnal igyekeztünk Mákedoniába átmenni, mert megértettük, hogy Isten odahívott minket, hogy ott prédikáljuk az evangéliomot.
11 A MISSZIONÁRIUSOK FILIPPIBEN MUNKÁLKODNAK; LÜDIA BIBORÁRUS ASSZONY MEGTÉRÉSE Elhajóztunk tehát Tróászból, s egyenesen Számothrákéba mentünk és másnap Neápoliszba,
12 onnan pedig Filippibe, amely Mákedonia ama részének első városa és római település. És abban a városban töltöttünk néhány napot.
13 És szombati napon a városkapun kimentünk egy folyó mellé, ahol a zsidók tudomásunk szerint imádkozni szoktak; és leülvén prédikáltunk az egybegyűlt asszonyoknak.
14 És egy a Thüatira városából való Lüdia nevű istenfélő bíborárus asszony hallgatott reánk; az Úr megnyitotta annak szívét, hogy figyeljen arra, amit Pál mondott.
15 Amikor pedig háza népével együtt megkeresztelkedett, kért minket, mondván: Ha az Úr hű tanítványának ítéltetek engemet, jertek az én házamba és maradjatok ott; és unszolt minket.
16 A JÖVENDŐMONDÓ RABSZOLGALÁNY FILIPPIBEN Történt pedig egyszer, hogy amikor az imádkozás helyére mentünk, egy rabszolgaleány jött velünk szembe, akiben jövendőmondó lélek volt, és jövendőmondásával gazdáinak nagy hasznot hajtott.
17 Az a leány Pált és minket követvén, így kiáltozott: Ezek az emberek a magasságos Istennek szolgái, akik néktek az üdvösség útját hirdetik.
18 Ezt több napon át művelte. Pált azonban bosszantotta ez, és hátrafordulván így szólt a léleknek: Jézus Krisztus nevében parancsolom néked, hogy menj ki belőle; és kiment abban az órában.
19 Amikor a leány gazdái látták, hogy jövedelmük reménye szétfoszlott, megragadták Pált és Szilászt; a piacra, a hatóság elé hurcolták őket,
20 azután odavezették a bírákhoz; és azt mondták: Ezek az emberek zsidók, és megzavarják városunk nyugalmát;
21 olyan szokásokat hirdetnek, amelyeket nékünk mivel rómaiak vagyunk, nem szabad elfogadnunk, sem cselekednünk.
22 Velük együtt a sokaság is ellenük támadt, a bírák pedig letépték róluk a ruhájukat és megvesszőztették őket;
23 azután pedig nagyon megverték és börtönbe vetették őket, és megparancsolták a börtönőrnek, hogy gondosan vigyázzon rájuk;
24 az őr mivel ilyen parancsolatot kapott, a belső börtönbe vetette őket, és lábukat kalodába szorította.
25 A FILIPPI BÖRTÖNŐR MEGTÉRÉSE Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott és énekkel dicsőítette Istent, a foglyok pedig hallgatták őket;
26 és hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy a börtön alapjai megrendültek; azonnal megnyílt minden ajtó, és valamennyiüknek bilincsei lehullottak.
27 A börtönőr álmából felriadt; és mivel látta, hogy a börtönajtók nyitva vannak, kivonta kardját, és meg akarta magát ölni, mert azt gondolta, hogy a foglyok megszöktek.
28 Pál azonban hangosan így kiáltott: Semmi kárt ne tégy magadban, mert valamennyien itt vagyunk.
29 A börtönőr világosságot kérvén, berohant és remegve Pál és Szilász elé borult,
30 kivezette őket és így szólt: Uraim, mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek?
31 Azok pedig így szóltak: Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te mind a te házad népe.
32 És hirdették az Úr igéjét néki és mind azoknak, akik az ő házában voltak.
33 És a börtönőr az éjszakának abban az órájában magához vette őket, megmosta (a vesszőütés okozta) sebeiket, és azonnal megkeresztelkedett ő és az övéi valamennyien.
34 Azután fölvezette őket a házába, asztalt terített nékik, és háza népével együtt örvendezett azon, hogy Istenben hívővé lett.
35 Amikor pedig megvirradt, a bírák elküldték a törvényszéki szolgákat a börtönőrhöz azzal a parancsolattal: Bocsásd el azokat az embereket.
36 A börtönőr tudtára adta ezeket a szavakat Pálnak: A bírák azt üzenték, hogy bocsássalak el titeket. Most azért menjetek el innen, és keljetek útra békességgel.
37 Pál azonban azt mondta a törvényszéki szolgáknak: Megvertek minket nyilvánosan, ítélet nélkül, és börtönbe vetettek, jóllehet mi római polgárok vagyunk; és most titkon akarnak minket elküldeni? Nem megyünk! Hanem jöjjenek ide maguk a bírák és vezessenek ki minket.
38 A törvényszéki szolgák megmondták ezeket a szavakat a bíráknak; azok megijedtek, amikor meghallották, hogy az apostolok római polgárok;
39 azért odamentek, megkövették őket, majd kivezették őket a börtönből, és kérték, hogy menjenek el a városból.
40 Pál és Szilász amint elhagyták a börtönt, elmentek Lüdia házába, ahol keresztyén atyafiakkal találkoztak és vigasztalták őket; azután útra keltek.