1PÁL ÉS SZILÁSZ MEGLÁTOGATJÁK A KISÁZSIAI EKLÉZSIÁKAT így jutott el Pál Derbébe meg Lüsztrába. És ímé, volt Lüsztrában egy Timotheus nevű tanítvány: egy hívő zsidó asszonynak és görög atyának fia;
2őróla jó tanúbizonyságot tettek a Lüsztrában és az Ikonionban élő atyafiak.
3Pál kívánsága az volt, hogy Timotheus útitársként menjen vele, és azért körülmetélte őt a zsidók kedvéért, akik azokon a helyeken éltek; mert mindenki tudta, hogy Timotheus atyja görög volt.
4És amint bejárták azokat a városokat, meghagyták az ott élő keresztyéneknek, hogy tartsák meg a jeruzsálemi apostolok és presbiterek által hozott rendelkezést.
5Így azok az eklézsiák erősödtek a hitben, és naponként gyarapodott a hívők száma.
6PÁL TRÓÁSZBAN, AHONNAN ISTEN MÁKEDONIÁBA, AZAZ EURÓPÁBA KÜLDI Azután Phrügián és a galaták tartományán haladtak át, mert a Szentlélek akadályozta őket abban, hogy az igét Ázsiában hirdessék.
7Majd Müszia felé mentek, és igyekeztek Bithüniába jutni, de Jézus Lelke nem eresztette őket oda.
8Átmentek tehát Müszián és lementek Tróászba.
9Ott egy éjszaka látomás jelent meg Pálnak: egy mákedoniai férfi állt előtte, s kérte őt és azt mondta: Jöjj át Mákedoniába, légy segítségül nékünk!
10Pál mihelyt meglátta ezt a látomást, azonnal igyekeztünk Mákedoniába átmenni, mert megértettük, hogy Isten odahívott minket, hogy ott prédikáljuk az evangéliomot.
11A MISSZIONÁRIUSOK FILIPPIBEN MUNKÁLKODNAK; LÜDIA BIBORÁRUS ASSZONY MEGTÉRÉSE Elhajóztunk tehát Tróászból, s egyenesen Számothrákéba mentünk és másnap Neápoliszba,
12onnan pedig Filippibe, amely Mákedonia ama részének első városa és római település. És abban a városban töltöttünk néhány napot.
13És szombati napon a városkapun kimentünk egy folyó mellé, ahol a zsidók tudomásunk szerint imádkozni szoktak; és leülvén prédikáltunk az egybegyűlt asszonyoknak.
14És egy a Thüatira városából való Lüdia nevű istenfélő bíborárus asszony hallgatott reánk; az Úr megnyitotta annak szívét, hogy figyeljen arra, amit Pál mondott.
15Amikor pedig háza népével együtt megkeresztelkedett, kért minket, mondván: Ha az Úr hű tanítványának ítéltetek engemet, jertek az én házamba és maradjatok ott; és unszolt minket.
16A JÖVENDŐMONDÓ RABSZOLGALÁNY FILIPPIBEN Történt pedig egyszer, hogy amikor az imádkozás helyére mentünk, egy rabszolgaleány jött velünk szembe, akiben jövendőmondó lélek volt, és jövendőmondásával gazdáinak nagy hasznot hajtott.
17Az a leány Pált és minket követvén, így kiáltozott: Ezek az emberek a magasságos Istennek szolgái, akik néktek az üdvösség útját hirdetik.
18Ezt több napon át művelte. Pált azonban bosszantotta ez, és hátrafordulván így szólt a léleknek: Jézus Krisztus nevében parancsolom néked, hogy menj ki belőle; és kiment abban az órában.
19Amikor a leány gazdái látták, hogy jövedelmük reménye szétfoszlott, megragadták Pált és Szilászt; a piacra, a hatóság elé hurcolták őket,
20azután odavezették a bírákhoz; és azt mondták: Ezek az emberek zsidók, és megzavarják városunk nyugalmát;
21olyan szokásokat hirdetnek, amelyeket nékünk mivel rómaiak vagyunk, nem szabad elfogadnunk, sem cselekednünk.
22Velük együtt a sokaság is ellenük támadt, a bírák pedig letépték róluk a ruhájukat és megvesszőztették őket;
23azután pedig nagyon megverték és börtönbe vetették őket, és megparancsolták a börtönőrnek, hogy gondosan vigyázzon rájuk;
24az őr mivel ilyen parancsolatot kapott, a belső börtönbe vetette őket, és lábukat kalodába szorította.
25A FILIPPI BÖRTÖNŐR MEGTÉRÉSE Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott és énekkel dicsőítette Istent, a foglyok pedig hallgatták őket;
26és hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy a börtön alapjai megrendültek; azonnal megnyílt minden ajtó, és valamennyiüknek bilincsei lehullottak.
27A börtönőr álmából felriadt; és mivel látta, hogy a börtönajtók nyitva vannak, kivonta kardját, és meg akarta magát ölni, mert azt gondolta, hogy a foglyok megszöktek.
28Pál azonban hangosan így kiáltott: Semmi kárt ne tégy magadban, mert valamennyien itt vagyunk.
29A börtönőr világosságot kérvén, berohant és remegve Pál és Szilász elé borult,
30kivezette őket és így szólt: Uraim, mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek?
31Azok pedig így szóltak: Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te mind a te házad népe.
32És hirdették az Úr igéjét néki és mind azoknak, akik az ő házában voltak.
33És a börtönőr az éjszakának abban az órájában magához vette őket, megmosta (a vesszőütés okozta) sebeiket, és azonnal megkeresztelkedett ő és az övéi valamennyien.
34Azután fölvezette őket a házába, asztalt terített nékik, és háza népével együtt örvendezett azon, hogy Istenben hívővé lett.
35Amikor pedig megvirradt, a bírák elküldték a törvényszéki szolgákat a börtönőrhöz azzal a parancsolattal: Bocsásd el azokat az embereket.
36A börtönőr tudtára adta ezeket a szavakat Pálnak: A bírák azt üzenték, hogy bocsássalak el titeket. Most azért menjetek el innen, és keljetek útra békességgel.
37Pál azonban azt mondta a törvényszéki szolgáknak: Megvertek minket nyilvánosan, ítélet nélkül, és börtönbe vetettek, jóllehet mi római polgárok vagyunk; és most titkon akarnak minket elküldeni? Nem megyünk! Hanem jöjjenek ide maguk a bírák és vezessenek ki minket.
38A törvényszéki szolgák megmondták ezeket a szavakat a bíráknak; azok megijedtek, amikor meghallották, hogy az apostolok római polgárok;
39azért odamentek, megkövették őket, majd kivezették őket a börtönből, és kérték, hogy menjenek el a városból.
40Pál és Szilász amint elhagyták a börtönt, elmentek Lüdia házába, ahol keresztyén atyafiakkal találkoztak és vigasztalták őket; azután útra keltek.