Bible

1 AZ APOSTOLOK JERUZSÁLEMI GYŰLÉSE Júdeából bizonyos emberek érkeztek (Ántiokhiába) és így tanították az atyafiakat: Ha nem metélkedtek körül a Mózes által rendelt szokás szerint, nem üdvözülhettek. 2 Minthogy pedig Pál és Barnabás nem csekély vitatkozásba keveredett azokkal az emberekkel, úgy határoztak, hogy Pál, Barnabás és. közülük néhányan mások e vitás kérdés ügyében menjenek föl Jeruzsálembe az apostolokhoz és presbiterekhez. 3 Ők tehát azután, hogy az eklézsia útra bocsátotta őket, Phoinikén és Samárián átmentek, és ott elbeszélték a pogányok megtérését, és ezzel nagy örömet szereztek minden atyafinak. 4 Amikor pedig Jeruzsálembe megérkeztek, az eklézsia, az apostolok és a presbiterek szívesen fogadták őket; ők meg elbeszélték, hogy az Isten őáltaluk milyen nagy dolgokat cselekedett. 5 Előálltak azonban néhányan, akik a farizeusok pártjához tartoztak, és azután lettek hívőkké, és azt mondták, hogy a pogánykeresztyéneket körül kell metélni és meg kell nékik parancsolni, hogy Mózes törvényeit tartsák meg. 6 PÉTER, PÁL, BARNABÁS, JAKAB BESZÉDE AZ APOSTOLOK JERUZSÁLEMI GYŰLÉSÉN Akkor az apostolok és a presbiterek összegyűltek, hogy erről a dologról tanácskozzanak. 7 Amikor aztán nagy vitatkozás támadt, Péter fölkelt és azt mondta nékik: Férfiak, atyámfiai, amint tudjátok, Isten már régebben kiválasztott engemet közületek, hogy a pogányok az én számból hallják meg az: evangéliom hirdetését és úgy legyenek hívőkké. 8 És a szíveket ismerő Isten tanúbizonyságot tett mellettük, mert éppen úgy adta nékik is a Szentlelket, mint minékünk, 9 és semmi megkülönböztetést nem tett köztünk és azok közt, mert hit által megtisztította szívüket. 10 Most tehát miért kísértitek az Istent, hogy a tanítványok nyakába olyan igát tegyetek, amilyent sem atyáink sem mi nem tudtunk elhordozni? 11 Sőt inkább hisszük, hogy mi is éppen úgy az Úr Jézus kegyelme által (és nem a. törvény által) üdvözülünk, mint azok is. 12 Akkor valamennyien elhallgattak, majd Pált és Barnabást hallgatták meg, amint elbeszélték, mennyi égi jelt és csodát tett Isten őáltaluk a pogányok közt. 13 Amikor pedig ők elhallgattak, Jakab szólalt meg mondván: Férfiak, atyámfiai, hallgassatok meg engem! 14 Simon elbeszélte, hogy Istennek már kezdetben (az evangéliomhirdetés kezdetén) miként volt gondja arra, hogy a pogányok közüli népet nyerjen meg az Ő nevének (a maga tulajdonául). 15 És ezzel megegyeznek a próféták mondásai, amint meg van írva: 16 Ezek után majd visszatérek, és fölépítem Dávid leomlott sátorát; és annak omladékait fölépítem, és ismét helyreállítom azt, 17 hogy a többi ember is keresse az Urat, a pogányok is mindnyájan, akik valamennyien az én népem; 18 ezt mondja az Úr, aki mind ezeket öröktől fogva tudtul adta. (Ámos 9:11-12) 19 Azért én úgy vélekedem, mondta Jakab, hogy azok elé, akik a pogányok közül térnek meg Istenhez, ne gördítsünk nehézséget, 20 hanem írjuk meg nékik, hogy ne fertőzzék meg magukat a bálványimádással, tartózkodjanak a paráznaságtól, a fulvaholt állat húsának és a vérnek megevésétől. 21 Mert régi nemzedékek óta városonként vannak, akik Mózesről prédikálnak, és a zsinagógákban minden szombaton felolvassák az ő könyvét. 22 AZ APOSTOLOK JERUZSÁLEMI GYŰLÉSÉNEK HATÁROZATA Akkor az apostolok és a presbiterek mind az egész eklézsiával együtt elhatározták, hogy férfiakat választanak maguk közül, és azokat elküldik Ántiokhiába Pállal és Barnabással együtt: Júdást, akinek mellékneve Bárszabbász és Szilászt, akik az atyafiak közt vezető emberek voltak, 23 és általuk ezt az írást küldték: Mi, az apostolok és a presbiterek mint a ti atyátokfiai, az Ántiokhiában, Szüriában és Kilikiában élő pogányok közül való atyánkfiainak üdvözletünket küldjük. 24 Mivel meghallottuk, hogy közülünk néhányan, - akiknek mi arra megbízást nem adtunk, - megjelentek nálatok és beszédeikkel zavarba ejtettek titeket és feldúlták lelketeket, 25 azért egyértelemmel elhatároztuk, hogy bizonyos férfiakat kiválasztunk és elküldünk tihozzátok, a mi szeretteinkkel, Barnabással és Pállal együtt, 26 akik olyan emberek, hogy az életüket kockáztatták a mi Urunk Jézus Krisztus szolgálatában. 27 Azért elküldtük Júdást és Szilászt, hogy ők élőszóval adják tudtotokra ugyanezeket. 28 Mert tetszett a Szentléleknek és minékünk, hogy több terhet ne vessünk rátok, csak azt ami szükséges, 29 vagyis azt hogy: tartózkodjatok a bálványáldozati húsnak, a vérnek és a fulvaholt állat húsának megevésétől és a paráznaságtól; ha ezektől megóvjátok magatokat, jól teszitek. Éljetek jó egészségben! 30 AZ APOSTOLOK JERUZSÁLEMI GYŰLÉSÉNEK HATÁROZATÁT ELKÜLDIK ÁNTIOKHIÁBA Azok tehát azután, hogy útra bocsátották őket, elmentek Ántiokhiába, összegyűjtötték a hívek seregét és átadták a levelet. 31 A gyülekezet elolvasta és megörült a megnyugtató üzenetnek. 32 Júdás és Szilász pedig, akik maguk is próféták voltak, sok beszéddel bátorították és erősítették az atyafiakat. 33 Az után pedig, hogy ott bizonyos időt eltöltöttek, az atyafiak békeséggel elbocsátották őket azokhoz, akik küldték őket. 34 Szilász azonban azt határozta, hogy ottmarad. 35 Pál és Barnabás szintén Ántiokhiában maradt és ott tanított, és sok más atyafival együtt hirdette az Úr igéjét. 36 A MÁSODIK MISSZIÓI ÚT KEZDETE Egynéhány nap múltával azonban Pál így szólt Barnabásnak: Menjünk el és látogassuk meg a mi atyánkfiait minden városban, ahol hirdettük az Úr igéjét és lássuk, hogy s mint vannak. 37 Barnabásnak az volt a kívánsága, hogy vegyék maguk mellé Jánost is, akit Márknak hívnak. 38 Pál azonban azt tartotta helyesnek, hogy ne vegyék maguk mellé azt, aki egyszer már elszakadt tőlük Pamphüliában és nem ment velük a munkára. 39 Emiatt keserű szóváltás támadt köztük, úgyhogy elszakadtak egymástól, és Barnabás maga mellé vévén Márkot, hajón elment Küproszba. 40 Pál pedig Szilászt választotta maga mellé, és azután, hogy az atyafiak az Úr kegyelmére bízták őt, útnak indult; 41 és bejárta Szüriát, Kilikiát, erősítvén az eklézsiákat.