1AZ IGE HIRDETÉSE IKONIONBAN Pál és Barnabás Ikonionban szintén a zsidó zsinagógába mentek be, és úgy hirdették az igét, hogy mind a zsidók mind a hellének (görögök) közül nagy sokaság lett hívővé.
2Azok a zsidók ellenben, akik hitetlenek maradtak, felizgatták, és haragra ingerelték a pogányok lelkét az atyafiak ellen.
3Pál és Barnabás mégis sok időt töltöttek ott, és bátran prédikáltak, bízván az Úrban, aki azzal tett tanúbizonyságot az Ő kegyelméről szóló beszéd mellett, hogy megadta, hogy égi jelek és csodák történjenek az ő kezük által.
4A város lakosai azonban pártokra szakadtak, úgyhogy némelyek a zsidókkal tartottak, mások meg az apostolokkal.
5Amikor azonban az apostolok megtudták, hogy a pogányok és a zsidók az ő főembereikkel egyetértve meg akarják őket támadni, hogy bántalmazzák és megkövezzék őket,
6elmenekültek Lükaonia városaiba Lüsztrába és Derbébe és ezek környékére.
7És ott hirdették az evangéliomot.
8AZ IGE HIRDETÉSE LÜSZTRÁBAN Élt akkor Lüsztrában egy bénalábú ember, aki születésétől fogva sánta volt; mindig csak ült és sohasem járt.
9Az hallgatta Pál igehirdetését; Pál reátekintett, és látta, hogy hisz és hogy meggyógyítható;
10azért hangosan így szólt néki: Állj lábadra egyenesen!
11Az felugrott és járt. Amikor pedig a sokaság látta azt, amit Pál cselekedett, így kiáltott lükaoniai nyelven: Az istenek jöttek le hozzánk emberi alakban,
12és Barnabást Zeusnak mondták, Pált pedig Hermésznek, mert ő-volt a szóvivő.
13A város bejárata előtt lévő Zeustemplom papja pedig felkoszorúzott bikákat hajtott a város kapujához, és a sokasággal együtt arra készült, hogy az apostoloknak áldozatot mutasson be.
14Amikor azonban az apostolok, Barnabás és Pál azt meghallották, ruhájukat megszaggatván, a sokaság közé futottak,
15és így kiáltottak: Férfiak, miért teszitek ezt? Mi is hozzátok hasonló emberek vagyunk, és éppen azt az evangéliomot hirdetjük néktek, hogy e hiábavaló dolgoktól térjetek meg az élő Istenhez, aki az eget, a földet, a tengert teremtette és mindent, ami azokban van;
16Isten az elmúlt időkben megengedte ugyan, hogy minden nép a maga útján járjon;
17de jótéteményei által mégis bizonyságot tett az ö létezéséről, mert esőt ád néktek az égből és termő időket, és bőven ellát eledellel és szíveteket betölti örömmel.
18Amikor ezeket mondták, nagy nehezen meggátolták a sokaságot abban, hogy nékik áldozatot mutasson be.
19AZ IGE HIRDETÉSE DERBÉBEN; SAUL ÉS BARNABÁS VISSZATÉR A SZÜRIAI ÁNTIOKHIÁBA Azonban Ántiokhiából és Ikonionból zsidók érkeztek oda, s megnyerték maguknak a sokaságot, Pált megkövezték és kivonszolták a városból, azt gondolván, hogy meghalt.
20De amikor körülvették őt a tanítványok, fölkelt és bement a városba. És másnap Barnabással együtt elment Derbébe.
21Majd az után, hogy annak a városnak hirdették az evangéliomot és sok embert tanítvánnyá tettek, visszatértek Lüsztrába, Ikonionba és Ántiokhiába;
22erősítették a tanítványok lelkét, és intették őket, hogy maradjanak hűek a hitükhöz, és azt mondták, hogy sok szorongattatás közt kell nékünk az Isten országába bemennünk.
23Azután pedig, hogy minden eklézsiában presbitereket választottak nékik, imádkoztak és böjtöltek, és így ajánlották őket az Úrnak, akiben hívőkké lettek.
24És Piszidián átmenvén, eljutottak Pamphüliába,
25majd Pergében hirdették az igét, és azután lementek Áttáliába,
26és onnan hajón visszatértek Ántiokhiába, ahonnan, - az Istennek kegyelmességére bízván őket, - kiküldték volt arra a munkára, amelyet immár elvégeztek.
27Amikor pedig megérkeztek, és az eklézsiát összehívták, elbeszélték, hogy általuk milyen nagy dolgokat cselekedett az Isten, és hogy kitárta a pogányok előtt a hitre vezető ajtót.
28Ántiokhiában azután sok ideig együtt maradtak a tanítványokkal.