1BARNABÁS ÉS SAUL KIBOCSÁTÁSA A MISSZIÓI MUNKÁRA Ántiokhiában, az ottani eklézsiában szolgált mint próféta és tanító: Barnabás meg Simeon, akit Nigernek hívtak, és a kürénéi Lukiosz és Manaén, aki Héródésszel a negyedes fejedelemmel együtt nevelkedett, meg Saul.
2Amikor ezek istentiszteleten szolgáltak az Úrnak és böjtöltek, a Szentlélek így szólt: Válasszátok el nékem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre én őket elhívtam;
3akkor böjtöltek, imádkoztak, kezüket reájuk tették, és elbocsátották őket.
4AZ ELSŐ MISSZIÓI ÚT KEZDETE; KÜZDELEM ÉS SIKER KÜPROSZBAN Barnabás és Saul, mivel a Szentlélektől küldettek, lementek Szeleukiába és onnan hajón Küproszba mentek,
5és amikor Szálámiszba jutottak, a zsidó zsinagógákban hirdették az Isten beszédét; János is ővelük volt mint segítőtárs.
6És az után, hogy a szigeten mind Páphoszig végigmentek, találtak egy varázsló hamispróféta zsidót, akinek Bárjézus volt a neve;
7az kíséretében volt Szergiosz Paulosz helytartónak, annak az értelmes embernek. Az magához hívatta Barnabást és Sault, és hallani kívánta az Isten beszédét;
8azonban Elümász a varázsló, - mert így is nevezték Bár jézust, - ellenkezett velük, és igyekezett a helytartót a hittől elfordítani.
9De Saul, akit Pálnak is hívnak, telve Szentlélekkel, erősen ránézett a varázslóra,
10és így szólt: Te minden álnoksággal és minden gonoszsággal teljes ördögfajzat, minden igazságosságnak ellensége, nem szűnsz meg az Úrnak igaz útjait elfordítani?
11Most azért íme, az Úr keze rajtad van, s vak leszel és egy ideig nem látod a napot. És azonnal homály és sötétség borult reá és kerengvén keresett valakit, hogy az kézen fogva vezesse.
12Amikor a helytartó a történteket látta, hívővé lett, megragadta lelkét az Úrról szóló tanítás.
13AZ EVANGÉLIUM HIRDETÉSE A PISZIDIAI ÁNTIOKHIÁBAN Pál és útitársai azután Páphoszból hajón elmentek és Pergába, Pamphülia városába érkeztek; János azonban elvált tőlük, és visszatért Jeruzsálembe.
14Ők pedig Pergából továbbmentek, és elérkeztek Ántiokhiába, Piszidia városába, és ott a szombati napon bementek a zsinagógába és leültek.
15A törvénynek és a prófétáknak felolvasása után a zsinagóga elöljárói hozzájuk küldtek, mondván: Férfiak, atyámfiai, ha van valami mondanivalótok a gyülekezet építésére, szóljatok.
16Akkor Pál felállt, kezével intett és azt mondta: Izraelita férfiak, és ti istenfélők, hallgassatok meg engem!
17Ennek a mi népünknek, izráélnek Istene kiválasztotta a mi atyáinkat, és e népet naggyá tette Egyiptom földjén, az idegen országban, és onnan magasra emelt karjával kivezette őket,
18és mintegy negyven esztendeig a pusztaságban gondjukat viselte;
19azután pedig, hogy Kánaán földjén hét népet megsemmisített, azoknak földjét örökségül adta nékik.
20És mind ez mintegy négyszázötven esztendő folyamán történt meg. Azután bírákat adott nékik Sámuel prófétáig.
21Ezek után királyt kértek maguknak, és az Isten negyven esztendeig terjedő időre Sault adta nékik, a Kis fiát, egy a Benjámin törzséből való férfiút;
22amikor pedig őt elvetette, Dávidot emelte királyukká, akiről tanúbizonyságot is tett, és azt monda: Megtaláltam Dávidot, Jesszai fiát, egy szívem szerint való férfiút, aki minden akaratomat véghezviszi. (I. Sám. 13:14)
23Ennek utódai közül rendelt Isten az Ő ígérete szerint izráélnek Idvezítőt, Jézust,
24akinek eljövetele előtt hirdette János izráél népének, hogy térjenek meg és keresztelkedjenek meg.
25És amikor János már-már teljesítette küldetését, azt mondta: Én nem az vagyok, akinek ti engem gondoltok; hanem íme, utánam jön valaki, és én nem vagyok méltó, hogy saruját megoldjam.
26Férfiak, atyámfiai, Ábrahám nemzetségének fiai, és ti jelenlévő istenfélők, ez az üdvösségről szóló beszéd minékünk küldetett.
27Mert akik Jeruzsálemben laknak és az ő elöljáróik nem ismerték föl Jézust; az által pedig, hogy elítélték, betöltötték a próféták jövendöléseit is, amelyeket minden szombaton felolvasnak;
28és jóllehet semmi halálra méltó vétket nem találtak Őbenne, mégis azt kérték Pilátustól, hogy ölesse meg;
29és az után, hogy mind azt véghezvitték, ami Őfelőle megíratott, a keresztfáról levévén, sírba helyezték.
30Isten azonban a halálból életre keltette Őt;
31és Ő több napon át meg is jelent azoknak, akik Ővele együtt mentek föl Galileából Jeruzsálembe, és azok most az Ő tanúbizonyságtevői a nép előtt.
32Mi pedig néktek hirdetjük az örvendetes üzenetet,
33azt hogy: Isten az atyáknak tett ígéretét akkor teljesítette be, amikor nékünk az ő utódaiknak Jézust (mint Messiást) küldötte, amint az a második Zsoltárban meg is van írva: Az én Fiam vagy te, ma Atyáddá lettem. (Zsoltár 2:7)
34Hogy pedig feltámasztotta Őt a halálból, és többé nem kell visszatérnie az enyészetbe, azt így mondta: Néktek adom az üdvösségnek szent és maradandó javait, amelyeket Dávidnak ígértem. (Ésaiás 55:3)
35Azért mondja másutt is: Nem engeded, hogy f Szented enyészetre jusson. (Zsoltár 16:10)
36Dávid ugyanis az után, hogy a maga kortársainak szolgált, Isten akarata szerint elaludt, és atyái mellé temettetett, és az enyészet várt reá;
37Jézust azonban Isten feltámasztotta, és így Őt nem érte enyészet.
38Tudjátok meg tehát férfiak, atyámfiai, hogy Őáltala hirdettetik néktek a bűnök bocsánata, és mind abból, amiből Mózes törvénye által nem igazulhattok meg,
39Őáltala minden Őbenne hívő megigazul.
40Vigyázzatok azért, hogy rajtatok ne essék meg az, amit a próféták megmondták:
41Lássátok meg ti a próféták megvetői, csodálkozzatok és semmisüljetek meg, mert én olyat cselekszem a ti napjaitokban, olyat, amit nem hisztek el, ha valaki elmondja néktek. (Habakuk 1:5)
42Amikor Pál és Barnabás kimentek a zsinagógából, az emberek kérték őket, hogy a következő szombaton is hirdessék ezeket a beszédeket.
43És a zsinagóga szétoszlása után es az istenfélő proszélüták közül sokan elkísérték Pált és ők szóltak hozzájuk és bíztatták őket, hogy maradjanak meg az Isten kegyelmében,
44A következő szombaton aztán szinte mind az egész város összegyűlt az Isten igéjének hallgatására.
45Amikor pedig a zsidók látták a sokaságot, megteltek irigységgel és ellene mondtak annak, amit Pál hirdetett, és gyalázták őt.
46Akkor Pál és Barnabás bátorsággal azt mondták: Először néktek kellett hirdetnünk az Isten igéjét; de mivel ti megvetitek azt, és magatok nem ítélitek méltóknak az örökéletre, íme, a pogányokhoz fordulunk.
47Mert így parancsolta nékünk az Úr: Pogányok világosságául rendeltelek téged, hogy az üdvösséget hirdesd a föld végső határáig. (Ésaiás 49:6)
48Amikor a pogányok ezt hallották, örvendeztek és magasztalták az Úr igéjét, és hívővé lettek mind azok, akik az örökéletre rendeltettek.
49Így terjedt az Úr igéje mindenütt az országban.
50A zsidók ellenük ingerelték az előkelő istenfélő asszonyokat és a város első embereit, és üldözést támasztottak Pál és Barnabás ellen és kiűzték őket a határukból.
51Ők pedig megszégyenítésükre lerázták lábukról a port és elmentek Ikonionba;
52az antiokhiai tanítványok pedig megteljesedtek örömmel és Szentlélekkel