1ISTEN BESZÉDÉNEK HIRDETÉSE THESSZÁLONIKÁBAN Azután pedig, hogy átmentek Ámphipoliszon és Ápollónián, Thesszálonikába érkeztek; ott a zsidóknak volt egy zsinagógájuk;
2Pál szokása szerint bement hozzájuk, és három szombaton tanította őket az írásokból,
3megmagyarázván és kimutatván, hogy Krisztusnak szenvednie kellett, és a halálból fel kellett támadnia és hogy - amint mondta, - az a Jézus, akit én hirdetek néktek, az a Krisztus (a Messiás).
4Néhányan közülük engedtek a meggyőző szavaknak s Pálhoz és Szilászhoz szegődtek, úgyszintén az istenfélő görögök közül is nagy sokaság, és az előkelő asszonyok közül is nem kevesen.
5Emiatt a zsidók irigykedtek, és maguk mellé vettek a piacinépségből néhány gonosz embert, csődületet támasztottak, és nyugtalanságot szítottak a városban, azután a Jászon háza elé sereglettek, és igyekeztek Pált és Szilászt a házból a nép elé kivezetni;
6de amikor nem találták őket, a város elöljárói elé vonszolták Jászónt és még néhány atyafit és azt kiáltozták: Ezek a világfelforgatók itt is megjelentek
7és Jászon befogadta őket; pedig ezek valamennyien a császár rendeletei ellen cselekszenek, mert azt mondják, hogy más a király éspedig Jézus.
8Ilyen vádaskodásukkal felizgatták a sokaságot, valamint a város elöljáróit, akik mind ezt hallották.
9De amikor Jászón és a többiek kezességet vállaltak, elbocsátották őket.
10AZ IGE HIRDETÉSE BEROIÁBAN Az atyafiak pedig azonnal még azon az éjszakán (Thesszálonikából) elküldték Pált és Szilászt Beroiába; és amikor ők odaérkeztek, elmentek a zsidók zsinagógájába;
11azok a zsidók nemesebb lelkűek voltak, mint a thesszálonikaiak, úgyhogy az igét teljes készséggel fogadták, naponként tudakozván az írásokat, hogy amit (Páltól) hallottak, úgy vannak-é az írások szerint is.
12Sokan közülük hívővé is lettek, sőt az előkelő görög asszonyok és férfiak közül is nem kevesen.
13Amikor azonban a thesszálonikai zsidók megtudták, hogy Pál Beroiában is hirdeti az igét, elmentek oda, és a sokaságot ott is nyugtalanították és felizgatták.
14Akkor az atyafiak azonnal elküldték Pált, mintha a tenger felé menne; Szilász és Timotheus azonban Beroiában maradtak.
15Akik pedig elkísérték Pált, vele maradtak addig, amíg Athénbe érkezett; majd visszamentek, és azt a parancsolatot vitték Szilásznak és Timotheusnak, hogy minél hamarabb menjenek el Pálhoz.
16PÁL MUNKÁLKODÁSA ATHÉNBEN Pál amíg Athénben várta Szilászt és Timotheust, lelke felháborodott, mert városszerte sok bálványt látott.
17Beszélgetésbe eredt hát a zsinagógában a zsidókkal és az istenfélő emberekkel, és a piacon mindennap azokkal, akikkel éppen találkozott.
18Néhány epikureus és sztoikus filozófus is vitába szállt vele, és némelyek így szóltak: Mit akarhat ez a fecsegő mondani? Mások pedig azt mondták: Úgy látszik, hogy idegen istenek hirdetője. Pál ugyanis Jézusról és a feltámadásról szóló evangéliomot hirdette.
19És megragadván őt, elvezették az Áreiopágoszra, és azt mondták: Vajon megtudhatjuk-é, hogy mi az az új tanítás, amelyet hirdetsz?
20Mert a mi fülünknek idegen dolgokat beszélsz; mi tehát tudni kívánjuk, hogy miről van szó.
21Az athéniek ugyanis valamennyien és az ott lakó jövevények is, semmire sem szenteltek annyi időt, mint arra, hogy valami újat mondjanak vagy halljanak.
22Pál előállt az Áreiopágosz közepén és ezt mondta: Athéni férfiak, úgy látom, hogy ti minden tekintetben nagyon istenfélő emberek vagytok.
23Amikor ugyanis szertejártam és szentélyeiteket figyelmesen megnéztem, egy oltárra akadtam, amelyre ezt írták: EGY ISMERETLEN ISTENNEK. Akit tehát ti jóllehet nem ismertek, és mégis tiszteltek, azt hirdetem én tinéktek.
24Az Isten, aki teremtette a világot és mindent, ami abban van, Ő az Ura a mennynek és a földnek, és nem lakik kézzel csinált templomokban;
25emberi kéz szolgálatára sem szorul, mintha valami nélkül szűkölködnék, mert Ő ád mindennek életet, leheletet és mindent;
26és az emberi nemzetséget egy atyától származtatta, hogy lakjanak szerte a földnek színén, és előre meghatározta rendelt idejüket és lakóhelyük határait,
27hogy keressék az Istent, ha talán kitapinthatnák Őt és megtalálhatnák, minthogy Ő nincsen messze egyikünktől sem.
28Mert Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk, amint a ti költőitek közül is mondták némelyek: Az Ő nemzetsége vagyunk.
29Mivel tehát az Isten nemzetsége vagyunk, nem szabad azt gondolnunk, hogy az istenség emberi művészettel és elképzeléssel aranyból vagy ezüstből vagy kőből készült alkotáshoz hasonló.
30A tudatlanság időszakát ugyan elnézte Isten, de most már azt parancsolja az embereknek, hogy mindenütt valamennyien térjenek meg;
31azért kitűzött egy napot, amelyen mind az embereket igazságosan meg fogja ítélni egy férfiú által, akit arra rendelt, és akit feltámasztott a halálból, hogy Őbenne mindenki bízvást higgyen.
32Amikor azonban az athéniek a halottak feltámadásáról hallottak, közülük némelyek gúnyolódtak, mások pedig azt mondták: Efelől ismét is meghallgatunk majd téged.
33Pál azután elment közülük.
34Néhány férfiú azonban csatlakozott őhozzá és hívővé lett; köztük volt Dienes is az Áreiopágosz-dombon ülésező bíróság tagja, meg egy Dámárisz nevű asszony és velük együtt mások.