1Jézus Jákob kútjánál. A farizeusok úgy értesültek, hogy Jézus több tanítványt szerez, és többet keresztel, mint János.
2Valójában Jézus maga nem keresztelt, hanem csak a tanítványai.
3Mikor az Úr ezt megtudta, elhagyta Judeát és ismét Galileába tartott.
4Keresztül kellett mennie Szamarián.
5Útközben Szamaria egyik városába, Szikarba érkezett, közel ahhoz a földhöz, melyet Jákob fiának, Józsefnek adott.
6Ott volt Jákob kútja. Jézus a megtett úttól fáradtan leült a kúthoz. Ez a hatodik órában történt.
7Beszélgetés a szamariai asszonnyal. Oda jött egy szamariai asszony, hogy vizet merítsen. Jézus megkérte: „Adj innom.”
8Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.
9Az asszony elcsodálkozott: „Hogyan? Te zsidó létedre tőlem szamariai asszonytól kérsz inni?” A zsidók ugyanis nem érintkeznek a szamariaiakkal.
10Jézus így felelt: „Ha ismernéd Isten ajándékát és azt, aki mondja neked: Adj innom, inkább te kérnéd őt,és ő élővizet adna neked.”
11„Uram, szólt az asszony, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan veszed az élővizet?
12Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki nekünk ezt a kutat adta, melyből ő maga is ivott, meg fiai és állatai is?”
13Jézus erre megjegyezte: „Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik.
14De aki abból a vízből iszik, melyet én adok, nem szomjazik meg soha többé. Az a víz melyet én adok, örök életre szökő vízforrás lesz benne.”
15„Uram, kérte az asszony, add nekem ezt a vizet, hogy ne kelljen ide járnom meríteni.”
16„Menj, szólt Jézus, Hívd el férjedet és jöjj ide.”
17„Nincs férjem”, felelte az asszony. Jézus ráhagyta: „Jól mondtad: Nincs férjem.
18Öt férjed volt, s akid most van, az sem a férjed. Ezt helyesen mondtad.”
19„Uram, ismerte be az asszony, látom, próféta vagy.
20Atyáink ezen a hegyen imádták az Istent, Ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálem az a hely, ahol imádni kell Őt.”
21Jézus így válaszolt: „Hidd el nekem asszony eljön az óra, mikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogják imádni az Atyát.
22Ti azt imádjátok, amit nem ismertek, mi azt imádjuk, amit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól van.
23De eljön az óra, sőt már itt is van, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát. Az Atya ilyen imádókat kíván.
24Lélek az Isten: lélekben és igazságban kell őt imádni.”
25Az asszony így szólt: „Tudom, hogy eljön a Messiás - vagyis a Fölkent. Mikor eljön, tudtunkra ad majd mindent.”
26Jézus erre kijelentette: „Én vagyok az, aki veled beszélek.”
27A tanítványok visszatérése. Közben visszatértek tanítványai. Meglepődtek, hogy asszonnyal beszélget, de egyikük sem kérdezte: „Mit akarsz tőle?” vagy: „Mit beszélsz vele?”
28Az asszony pedig otthagyta korsóját, a városba sietett és elhíresztelte az embereknek:
29„Jöjjetek, van itt egy ember, aki mindent elmondott, amit tettem. Talán ő a Messiás?”
30Erre kimentek a városból és odasereglettek hozzá.
31Közben a tanítványok kérték: „Mester, egyél.”
32De ő visszautasította: „Van ennivalóm, amiről ti nem tudtok.”
33A tanítványok erre kérdezgetni kezdték egymást: „Talán hozott valaki ennivalót neki?”
34Jézus megmagyarázta nekik: „Az én eledelem az, hogy annak akaratát tegyem, aki engem küldött, és hogy elvégezzem művét.
35Ugye azt mondjátok: Még négy hónap és eljön az aratás? De én azt mondom nektek: Emeljétek fel a szemeteket és nézzétek a szántóföldeket! Megértek már az aratásra.
36Az arató már most megkapja bérét és egybegyűjti a termést az örök életre, hogy együtt örüljön a vető az aratóval.
37Igaza van a közmondásnak: Egyik vet, a másik arat.
38Én aratni küldtelek titeket azt, amit nem ti munkáltatok. Mások fáradoztak, ti pedig azok munkájába álltatok be.
39Jézus és a szamariaiak. Abból a városból sok szamariai hitt benne, mert az asszony egyre bizonygatta: „Mindent megmondott, amit tettem.”
40A szamariaiak tehát odaérve hozzá, kérték,hogy maradjon náluk. Ott is maradt két napig.
41Tanítására még többen hittek benne.
42Az asszonynak pedig azt mondták: „Most már nem a te beszédedre hiszünk, mert magunk hallottuk és meggyőződtünk róla: Ez valóban a világüdvözítője.”
43Jézus Galileában. Két nap múlva folytatta útját Galileába.
44Jézus ugyan maga volt rá tanú, hogy prófétának nincs becsülete a saját hazájában,
45Mégis mikor Galileába érkezett, a galileaiak szívesen fogadták, mert látták mindazt, amit Jeruzsálemben művelt az ünnepen. Az ünnepen ugyanis ők is ott voltak.
46Ismét a galileai Kánába ment, ahol a vizet borrá változtatta. Volt Kafarnaumban egy királyiképviselő, akinek betegen feküdt a fia.
47Mikor meghallotta, hogy Jézus Judeából Galileába érkezett, felkereste őt és kérte, hogy jöjjön,gyógyítsa meg fiát. Már halálán volt.
48Jézus így szólt: „Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.”
49„Uram, kérte ismét a királyi tisztviselő,Jöjj el, míg meg nem hal gyermekem.”
50„Menj csak, felelte Jézus, fiad él.” Hitt az ember Jézusszavainak és hazament.
51Még út közben eléje jöttek szolgái és jelentették, hogy fia életben van.
52Tudakozódott tőlük, melyik órában lett jobban.”Tegnap a hetedik órában hagyta el a láz”, válaszolták.
53Az apa rájött, hogy éppen abban az órában mondta neki Jézus: „Fiad él.” Erre egészházával együtt hívő lett.
54Ez volt Jézus második csodája. Akkor művelte, amikor Judeából Galileába ment.