John 4
1 Jézus Jákob kútjánál. A farizeusok úgy értesültek, hogy Jézus több tanítványt szerez, és többet keresztel, mint János.
2 Valójában Jézus maga nem keresztelt, hanem csak a tanítványai.
3 Mikor az Úr ezt megtudta, elhagyta Judeát és ismét Galileába tartott.
4 Keresztül kellett mennie Szamarián.
5 Útközben Szamaria egyik városába, Szikarba érkezett, közel ahhoz a földhöz, melyet Jákob fiának, Józsefnek adott.
6 Ott volt Jákob kútja. Jézus a megtett úttól fáradtan leült a kúthoz. Ez a hatodik órában történt.
7 Beszélgetés a szamariai asszonnyal. Oda jött egy szamariai asszony, hogy vizet merítsen. Jézus megkérte: „Adj innom.”
8 Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.
9 Az asszony elcsodálkozott: „Hogyan? Te zsidó létedre tőlem szamariai asszonytól kérsz inni?” A zsidók ugyanis nem érintkeznek a szamariaiakkal.
10 Jézus így felelt: „Ha ismernéd Isten ajándékát és azt, aki mondja neked: Adj innom, inkább te kérnéd őt,és ő élővizet adna neked.”
11 „Uram, szólt az asszony, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan veszed az élővizet?
12 Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki nekünk ezt a kutat adta, melyből ő maga is ivott, meg fiai és állatai is?”
13 Jézus erre megjegyezte: „Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik.
14 De aki abból a vízből iszik, melyet én adok, nem szomjazik meg soha többé. Az a víz melyet én adok, örök életre szökő vízforrás lesz benne.”
15 „Uram, kérte az asszony, add nekem ezt a vizet, hogy ne kelljen ide járnom meríteni.”
16 „Menj, szólt Jézus, Hívd el férjedet és jöjj ide.”
17 „Nincs férjem”, felelte az asszony. Jézus ráhagyta: „Jól mondtad: Nincs férjem.
18 Öt férjed volt, s akid most van, az sem a férjed. Ezt helyesen mondtad.”
19 „Uram, ismerte be az asszony, látom, próféta vagy.
20 Atyáink ezen a hegyen imádták az Istent, Ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálem az a hely, ahol imádni kell Őt.”
21 Jézus így válaszolt: „Hidd el nekem asszony eljön az óra, mikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogják imádni az Atyát.
22 Ti azt imádjátok, amit nem ismertek, mi azt imádjuk, amit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól van.
23 De eljön az óra, sőt már itt is van, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát. Az Atya ilyen imádókat kíván.
24 Lélek az Isten: lélekben és igazságban kell őt imádni.”
25 Az asszony így szólt: „Tudom, hogy eljön a Messiás - vagyis a Fölkent. Mikor eljön, tudtunkra ad majd mindent.”
26 Jézus erre kijelentette: „Én vagyok az, aki veled beszélek.”
27 A tanítványok visszatérése. Közben visszatértek tanítványai. Meglepődtek, hogy asszonnyal beszélget, de egyikük sem kérdezte: „Mit akarsz tőle?” vagy: „Mit beszélsz vele?”
28 Az asszony pedig otthagyta korsóját, a városba sietett és elhíresztelte az embereknek:
29 „Jöjjetek, van itt egy ember, aki mindent elmondott, amit tettem. Talán ő a Messiás?”
30 Erre kimentek a városból és odasereglettek hozzá.
31 Közben a tanítványok kérték: „Mester, egyél.”
32 De ő visszautasította: „Van ennivalóm, amiről ti nem tudtok.”
33 A tanítványok erre kérdezgetni kezdték egymást: „Talán hozott valaki ennivalót neki?”
34 Jézus megmagyarázta nekik: „Az én eledelem az, hogy annak akaratát tegyem, aki engem küldött, és hogy elvégezzem művét.
35 Ugye azt mondjátok: Még négy hónap és eljön az aratás? De én azt mondom nektek: Emeljétek fel a szemeteket és nézzétek a szántóföldeket! Megértek már az aratásra.
36 Az arató már most megkapja bérét és egybegyűjti a termést az örök életre, hogy együtt örüljön a vető az aratóval.
37 Igaza van a közmondásnak: Egyik vet, a másik arat.
38 Én aratni küldtelek titeket azt, amit nem ti munkáltatok. Mások fáradoztak, ti pedig azok munkájába álltatok be.
39 Jézus és a szamariaiak. Abból a városból sok szamariai hitt benne, mert az asszony egyre bizonygatta: „Mindent megmondott, amit tettem.”
40 A szamariaiak tehát odaérve hozzá, kérték,hogy maradjon náluk. Ott is maradt két napig.
41 Tanítására még többen hittek benne.
42 Az asszonynak pedig azt mondták: „Most már nem a te beszédedre hiszünk, mert magunk hallottuk és meggyőződtünk róla: Ez valóban a világüdvözítője.”
43 Jézus Galileában. Két nap múlva folytatta útját Galileába.
44 Jézus ugyan maga volt rá tanú, hogy prófétának nincs becsülete a saját hazájában,
45 Mégis mikor Galileába érkezett, a galileaiak szívesen fogadták, mert látták mindazt, amit Jeruzsálemben művelt az ünnepen. Az ünnepen ugyanis ők is ott voltak.
46 Ismét a galileai Kánába ment, ahol a vizet borrá változtatta. Volt Kafarnaumban egy királyiképviselő, akinek betegen feküdt a fia.
47 Mikor meghallotta, hogy Jézus Judeából Galileába érkezett, felkereste őt és kérte, hogy jöjjön,gyógyítsa meg fiát. Már halálán volt.
48 Jézus így szólt: „Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.”
49 „Uram, kérte ismét a királyi tisztviselő,Jöjj el, míg meg nem hal gyermekem.”
50 „Menj csak, felelte Jézus, fiad él.” Hitt az ember Jézusszavainak és hazament.
51 Még út közben eléje jöttek szolgái és jelentették, hogy fia életben van.
52 Tudakozódott tőlük, melyik órában lett jobban.”Tegnap a hetedik órában hagyta el a láz”, válaszolták.
53 Az apa rájött, hogy éppen abban az órában mondta neki Jézus: „Fiad él.” Erre egészházával együtt hívő lett.
54 Ez volt Jézus második csodája. Akkor művelte, amikor Judeából Galileába ment.