1Jézus és Nikodémusz. Volt a farizeusok köztegy Nikodémusz nevű zsidó tanácsos.
2Éjjnek idején felkereste Jézust. „Rabbi, szólt hozzá, tudjuk,hogy Istentől jött tanító vagy, mert senki nem tudilyen csodákat művelni, mint te, ha Isten nincs vele.”
3Jézus erre kijelentette neki: „Bizony, bizony mondon neked, ha valaki újra nem születik, nem látja meg Isten országát.”
4„Hogyan születhetik valaki, mikor már öreg.” - - Vágott szavába Nikodémusz. „Csak nem térhet vissza anyja méhébe, hogy újra szülessék?”
5Jézus megmagyarázta: „Bizony, bizony mondom neked:Aki nem születik vízből és (Szent)lélekből, nemmehet be Isten országába.
6Ami testből születik,az test, de ami lélekből születik, az lélek.
7Ne csodálkozzál, hogy azt mondtam neked: Újra kell születnetek.
8A szél ott fúj, ahol akar. Hallod zúgását, de nem tudod honnan jön és hová megy. Ez áll mindarra, aki lélektől született.”
9„Hogyan lehetséges ez?” - kérdezte Nikodémusz.
10Jézus így felelt: „Te Izrael tanítója vagy és nem érted?
11Bizony, bizony mondom neked, arról beszélünk,amit tudunk,
12arról tanúskodunk, amit láttunk, de tanúságunkat nem fogadjátok el.
13Ha földieket mondok és nem hisztek, hogyan fogjátok majdel hinni, ha mennyeiekről szólok? Senki sem emelkedett fel a mennybe, csak az, aki alászállott amennyből: az Emberfia, (aki a mennyben van).
14Amint Mózes felállította a kígyót a pusztában, úgy fogják felmagasztalni az Emberfiát is,
15Hogy mindaz, aki benne hisz el ne vesszen, hanem örökké éljen.
16Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta oda, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örökké éljen.
17Isten nem azért küldte fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ.
18Aki hisz benne, azt nem ítéli el, de aki nem hisz, azt már elítélte, mert nem hitt Isten egyszülött fiában.
19Az ítélet ez: „Az világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert gonoszat cselekedtek.
20Mindaz, aki gonoszat cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy világosságra, hogy nyilvánosságra ne jussanak cselekedetei.
21De aki az igazságot teszi, a világosságra megy, hogy nyilvánosságra jusson: cselekedeteit Istenben művelte.”
22Jézus és Keresztelő János. Jézus ezután tanítványaival Judea földjére ment. Ott tartózkodott velük és keresztelt.
23János is keresztelt Enonban, Szalim közelében, ott ugyanis sok víz volt. Az emberek odamentek és megkeresztelkedtek.
24János akkor még nem volt börtönben.
25Vita támadt János tanítványai és egy zsidó közt a tisztulási szertartásról, ezért Jánoshoz mentek.
26„Mester, mondták neki, aki nálad volt a Jordánon túl, akiről tanúságot tettél, most szintén keresztel és mindenki hozzá tódul.”
27János így válaszolt: „Az ember semmit sem vallhat magáénak, hacsak a mennyből nem kapta.
28Ti magatok vagytok tanúim, hogy megmondtam: Én nem vagyok a Messiás, hanem csak előfutárja.
29Az a vőlegény, akié a menyasszony, a vőlegény barátja csak ott álla vőlegény mellett, hallgatja szavát és szívből örül neki. Ezzel most az én örömöm is teljes.
30Neki növekednie kell, nekem kisebbednem.”
31Aki felülről jön, mindenkit felülmúl. Aki a földről való, az földies és földiekről beszél. Aki a mennyből jön felülmúl mindenkit.
32Ő arról tanúskodik, amit látott és hallott, tanúságát azonban senki nem fogadja el.
33De aki elfogadja tanúságát, megerősíti, hogy Isten igazmondó.
34Akit Isten küldött, Isten igéit beszéli, mert Isten nem adja szűken a Lelket.
35Az Atya szereti a Fiút, és mindent a kezébe adott. Aki a Fiúban hisz,az örökké él.
36De aki nem hisz a Fiúnak, nem látja meg életét, hanem Isten haragja száll rá.