John 2
1 A kánai menyegző. Harmadnapra menyegző volt a galileai Kánában. Jézus anyja is részt vett.
2 Jézus is hivatalos volt tanítványaival együtt a menyegzőre.
3 Mikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: „Nincs már boruk.”
4 Jézus hozzá fordult: „Asszony, a mi dolgunk ez? Még nem jött el az én órám.”
5 Anyja akkor figyelmeztette a szolgákat: „Tegyétek, amit mond.”
6 Állt ott hat nagy korsó, a zsidóknál szokásos tisztálkodásra. Mindegyik két vagy három mérős volt.
7 Jézus megparancsolta nekik: „Töltsétek meg a korsókat vízzel.” Színig töltötték.
8 Akkor azt mondta nekik: „Most mertítsetek, és vigyétek oda a násznagynak.” Vittek neki.
9 A násznagy megízlelte a borrá vált vizet. Nem tudta honnan való, csak a szolgák tudták, akik a vizet merítették.
10 A násznagy hívatta a vőlegényt és a szemére vetette: „Minden ember először a jó bort adja, és csak miután megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te mindeddig tartogattad a jó bort.”
11 Ezzel kezdte Jézus csodatetteit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, tanítványai pedig hittek benne.
12 Ezután lement Kafarnaumba anyjával, testvéreivel és tanítványaival. Néhány napig ott maradtak.
13 A templom megtisztítása. Közel volt a zsidók húsvétja. Jézus felment Jeruzsálembe.
14 A templomban kereskedőket talált, akik ökröket, juhokat és galambokat árusítottak, és pénzváltókat, akik ott telepedtek le.
15 Kötelekből ostort font, és mindnyájukat kiűzte a templomból, a juhokkal és ökrökkel együtt, a pénzváltóknak pénzét szétszórta és asztalaikat fölforgatta.
16 A galambárusokhoz pedig így szólt: „Vigyétek el innen ezeket! Ne tegyétek atyám házát vásárcsarnokká!”
17 Tanítványainak akkor eszükbe jutott az Írás szava: „Buzgóság emészt el házadért.”
18 Erre a zsidók szót emeltek és megkérdezték: „Milyen csodajellel bizonyítod, hogy jogod van ehhez?”
19 Jézus így felelt: „Bontsátok le a templomot, és én harmadnapra felépítem azt.”
20 A zsidók megütköztek ezen: „Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt akarod felépíteni?”
21 Ő azonban a saját testének a templomára gondolt.
22 Mikor aztán föltámadt holtából, tanítványai visszaemlékeztek erre a mondására és hittek az Írásnak meg Jézus szavainak.
23 Húsvét ünnepén amikor még Jeruzsálemben tartózkodott, sokan hittek benne, mert látták az általa művelt csodákat.
24 De Jézus nem bízott bennük, mert ismerte mindnyájukat.
25 Nem szorult rá, hogy felvilágosítsa bárki az emberről, mert tudta ő, hogy mi lakik az emberben.