1A kánai menyegző. Harmadnapra menyegző volt a galileai Kánában. Jézus anyja is részt vett.
2Jézus is hivatalos volt tanítványaival együtt a menyegzőre.
3Mikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: „Nincs már boruk.”
4Jézus hozzá fordult: „Asszony, a mi dolgunk ez? Még nem jött el az én órám.”
5Anyja akkor figyelmeztette a szolgákat: „Tegyétek, amit mond.”
6Állt ott hat nagy korsó, a zsidóknál szokásos tisztálkodásra. Mindegyik két vagy három mérős volt.
7Jézus megparancsolta nekik: „Töltsétek meg a korsókat vízzel.” Színig töltötték.
8Akkor azt mondta nekik: „Most mertítsetek, és vigyétek oda a násznagynak.” Vittek neki.
9A násznagy megízlelte a borrá vált vizet. Nem tudta honnan való, csak a szolgák tudták, akik a vizet merítették.
10A násznagy hívatta a vőlegényt és a szemére vetette: „Minden ember először a jó bort adja, és csak miután megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te mindeddig tartogattad a jó bort.”
11Ezzel kezdte Jézus csodatetteit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, tanítványai pedig hittek benne.
12Ezután lement Kafarnaumba anyjával, testvéreivel és tanítványaival. Néhány napig ott maradtak.
13A templom megtisztítása. Közel volt a zsidók húsvétja. Jézus felment Jeruzsálembe.
14A templomban kereskedőket talált, akik ökröket, juhokat és galambokat árusítottak, és pénzváltókat, akik ott telepedtek le.
15Kötelekből ostort font, és mindnyájukat kiűzte a templomból, a juhokkal és ökrökkel együtt, a pénzváltóknak pénzét szétszórta és asztalaikat fölforgatta.
16A galambárusokhoz pedig így szólt: „Vigyétek el innen ezeket! Ne tegyétek atyám házát vásárcsarnokká!”
17Tanítványainak akkor eszükbe jutott az Írás szava: „Buzgóság emészt el házadért.”
18Erre a zsidók szót emeltek és megkérdezték: „Milyen csodajellel bizonyítod, hogy jogod van ehhez?”
19Jézus így felelt: „Bontsátok le a templomot, és én harmadnapra felépítem azt.”
20A zsidók megütköztek ezen: „Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt akarod felépíteni?”
21Ő azonban a saját testének a templomára gondolt.
22Mikor aztán föltámadt holtából, tanítványai visszaemlékeztek erre a mondására és hittek az Írásnak meg Jézus szavainak.
23Húsvét ünnepén amikor még Jeruzsálemben tartózkodott, sokan hittek benne, mert látták az általa művelt csodákat.
24De Jézus nem bízott bennük, mert ismerte mindnyájukat.
25Nem szorult rá, hogy felvilágosítsa bárki az emberről, mert tudta ő, hogy mi lakik az emberben.