John 5
1 Gyógyítás a beteszda fürdőnél. Később ünnepük volt a zsidóknak és Jézus felment Jeruzsálembe.
2 Van Jeruzsálemben a Juhkapunál egy fürdő, Melynek héber neve Beteszda. Öt oszlopcsarnok áll mellette.
3 Ott igen sok beteg, vak, sánta és béna feküdt, s a víz mozdulására várt.
4 Az Úr angyala időnként leszállt a tóra és felkavarta a vizet. Aki ezután elsőnek lépett a felkavart vízbe, meggyógyult, bármilyen betegségben sínylődött is.
5 Feküdt ott egy ember, aki már harmincnyolc esztendeje volt beteg.
6 Mikor ezt Jézus ott fekve látta és megtudta, hogy már oly hosszú ideje szenved, megkérdezte: „Meg akarsz gyógyulni?”
7 „Uram, felelte a beteg, nincs emberem, aki levinne a fürdőbe, mikor felkavarodik a víz. Mire odaérek már más lép be előttem.”
8 Jézus erre így szólt: „Kelj fel, fogd az ágyadat és járj!” Az ember azonnal meggyógyult, fogta ágyát és járni kezdett.
9 Aznap éppen szombat volt.
10 A zsidók ezért rászóltak a meggyógyított emberre: „Szombat van, tilos vinned az ágyat.”
11 De az mentegetőzött: „ „Aki meggyógyított engem, az mondta: Fogd az ágyadat és járj!”
12 Azok megkérdezték: „Ki az, aki azt mondta neked: Fogd az ágyadat és járj?”
13 A meggyógyult azonban nem tudta ki volt, Mert Jézus a helyszínen összegyűlt néptömeg miatt eltávozott.
14 Később Jézus a templomban találkozott vele és megszólította: „Látod, meggyógyultál. Ne vétkezzél többet, hogy rosszabbul ne járj.”
15 Erre elment az ember és elmondta a zsidóknak, hogy Jézus gyógyította meg.
16 Jézus egylényegű az Atyával. A zsidók üldözték Jézust, mert mindezt szombaton művelte.
17 Jézus megmagyarázta nekik: „Atyám szüntelenül munkálkodik, ezért én is munkálkodom.”
18 A zsidók erre már életére törtek, mivel nemcsak megszegte a szombatot, hanem Istent is atyjának mondta és ezzel egyenlővé tette magát Istennel.
19 Jézus azonban tovább hirdette: „Bizony mondom nektek: A Fiú önmagától nem tehet semmit, csak azt teheti, amit az Atyánál lát. Amit ugyanis ő tesz, azt a Fiú ugyanúgy cselekszi.
20 Az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit tesz. Sőt még nagyobb dolgokat is mutat neki, hogy csodálkozzatok rajta.
21 Amint az Atya halottakat támaszt fel és kelt életre, úgy a Fiú is életre kelti, akit akar.
22 Az Atya nem ítél senkit, az ítéletet teljesen a Fiúra bízta,
23 Hogy mindenki tisztelje a Fiút, amint tisztelik az Atyát. Aki a Fiút nem tiszteli, nem tiszteli az Atyát, aki őt küldte.
24 Bizony, bizony mondom nektek, aki igémet hallgatja és hisz annak, aki engem küldött, örök élete van és nem kerül itéletre, hanem már árment a halálból az életre.
25 Bizony, bizony mondom nektek: Eljön az óra és már itt is van, mikor a holtak meghallják Isten Fiának szavát, és akik hallgatnak rá, élni fognak.
26 Amint az Atyának élete van önmagában, úgy adta a Fiúnak is hogy élete legyen önmagában,
27 és hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson, mivel ő az emberfia.
28 Ne csodálkozzatok ezen. Eljön az óra, mikor a sírokban mindnyájan meghallják Isten Fiának szavát.
29 Akkor előjönnek, akik jót cselekedtek, az élet feltámadására, akik pedig gonoszat cselekedtek, az ítélet feltámadására.
30 Nem tehetek önmagamtól semmit. Amint hallom, úgy ítélek. Ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki engem küldött.
31 Az Atya tanúsága Jézusról. Ha én tanúskodom önmagamról, tanúságom nem érvényes,
32 Más tanúskodik rólam, és én tudom, hogy igaz az a tanúság, amit rólam tesz.
33 Ti Jánosnál tudakozódtatok, és ő tanúságot tett az igazságról.
34 De nekem nincs szükségem emberi tanúskodásra, csak azért mondom ezt, hogy üdvözüljetek.
35 Égő és világító fény volt ő, ti azonban csak ideig óráig akartatok fénysugarában gyönyörködni.
36 Olyan tanúságom van amely felülmúlja Jánosét: tetteim, amelyek végbevitelét rám bízta az Atya. Maguk a tettek, amelyeket végbeviszek, tanúskodnak rólam, hogy az Atya küldött engem.
37 Tehát maga az Atya, aki küldött, tanúskodik rólam. Ti viszont se szavát nem hallottátok, se színét nem láttátok,
38 És igéje sem marad bennetek, mert nem hisztek annak, akit küldött.
39 Vizsgáljátok az írásokat, hiszen azt tartjátok, hogy bennük találtok örök életet. Éppen azok tanúskodnak rólam.
40 Ti azonban nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.
41 A hitetlenség gyökere. Dicsőítést nem fogadok el az emberektől.
42 Ismerlek titeket: nincs bennetek Isten szeretete.
43 Atyám nevében jöttem, de nem fogadtatok el, ha más a saját nevében jön, azt elfogadjátok.
44 Hogyan lehetnétek hívők, mikor egymás dicsőítését elfogadjátok, de nem keresitek az egy Istentől származó dicsőséget?
45 Ne gondoljátok, hogy vádolni foglak benneteket az Atyánál. A ti vádlótok Mózes lesz, akiben reménykedtek.
46 Ha Mózesnek hinnétek, talán nekem is hinnétek, mert ő énrólam írt.
47 Ha az ő írásának nem hisztek, hogyan hinnétek az én szavamnak?”