John 18
1 Jézust elfogják. Miután Jézus ezeket mondta, kiment tanítványaival a Kédron patakon túlra. Volt ott egy kert.
2 Bement oda tanítványaival együtt. Júdás, aki elárulta, ismerte azt a helyet, mert Jézus gyakran járt oda tanítványaival.
3 Akkor Júdás kapott egy csapat katonát, a főpapoktól és a farizeusoktól pedig szolgákat. Kiment velük lámpákkal, fáklyákkal és fegyverekkel felszerelve.
4 Jézus tudta mindazt, ami rá várt, eléjük ment tehát és megszólította őket: „Kit kerestek?”
5 „A názáreti Jézust”, mondták azok. „Én vagyok”, felelte Jézus. Júdás, aki elárulta, ott állt köztük.
6 Amint tehát azt mondta: Én vagyok, meghátráltak és a földre estek.
7 Ő újra megkérdezte: „Kit kerestek?” „A názáreti Jézust”, ismételték azok.
8 „Mondtam már nektek, hogy én vagyok, felelte Jézus. Ha tehát engem kerestek, engedjétek el ezeket.”
9 Így teljesedett be, amit mondott: „Senkit sem vesztettem el azok közül, akiket nekem adtál.”
10 Simon Péternél azonban volt kard, kirántotta, rásújtott a főpap szolgájára és levágta annak jobb fülét. A szolgának Malkus volt a neve.
11 Jézus rászólt Péterre: „Tedd hüvelyébe kardodat! Ne ürítsem ki a kelyhet, melyet az Atya adott nekem?”
12 Jézus Annas és Kaifás előtt. A tiszt csapata élén és a zsidó őrség elfogta Jézust és megkötözte.
13 Először Annáshoz vitték, Kaifás apósához. Kaifás volt a főpap abban az évben.
14 Ő adta a zsidóknak a tanácsot: „Jobb, hogy egy ember haljon meg a népért.”
15 Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Mivel az a tanítvány ismerőse volt a főpapnak, bejutott Jézussal a főpap udvarába.
16 Péter pedig kint maradt az ajtónál. A másik tanítvány, a főpap ismerőse, kiment, szólt az ajtónállónak és bevitte Pétert.
17 Az ajtónálló szolgáló közben megjegyezte: „Nem vagy te is ennek az embernek a tanítványai közül?”
18 „Nem vagyok”, felelte. A szolgák és a poroszlók a parázsló tűz körül álltak és melegedtek, mert hideg volt Péter is közéjük állt és melegedett.
19 A főpap tanítványai és tanításai felől kérdezte Jézust.
20 Jézus így felelt: „Én nyíltan beszéltem az emberek előtt. Mindig a zsinagógákban és a templomban tanítottam, ahová minden zsidónak bejárása van. Titokban semmit sem mondtam. Mit kérdezel engem?
21 Kérdezd azokat, akik hallották, mit beszéltem. Azok tudják, mit mondtam.”
22 E szavakra az egyik ott álló poroszló arcul ütötte Jézust. „Így felelsz a főpapnak?” - förmedt rá.
23 Jézus csak ennyit mondott: „Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a rosszat, de ha jól, miért ütsz engem?”
24 Annás akkor megkötözve elküldte őt Kaifás főpaphoz.
25 Simon Péter még mindig ott állt és melegedett. Újra megkérdezték tőle: „Nem vagy te is ennek a tanítványai közül?”
26 „Nem vagyok”, tagadta. Erre a főpap egyik szolgája, rokona annak, akinek Péter levágta a fülét, megjegyezte: „Hiszen ott láttalak vele a kertben.”
27 De Péter ismét tagadta. Erre mindjárt megszólalt a kakas.
28 Jézust kiszolgáltatják Pilátusnak. Kaifástól a helytartóságra vezették Jézust. Kora reggel volt. Azok nem mentek be a helytartóságra, hogy tisztátalanokká ne legyenek, hanem hogy megehessék a húsvéti bárányt.
29 Ezért Pilátus jött ki hozzájuk és megkérdezte: „Milyen vádat emeltek az ember ellen?”
30 Azok így feleltek: „Ha nem volna gonosztevő, nem szolgáltattuk volna ki neked.”
31 Pilátus szabadkozott: „Tartsátok meg és ítélkezzetek róla törvényetek szerint.” A zsidók azonban nem tágítottak: „Nekünk senkit sem szabad megölnünk.”
32 Így teljesedett be, amit Jézus mondott, mikor halálának módját megjövendölte.
33 Jézus első kihallgatása. Pilátus akkor visszament a helytartóságra, hívatta Jézust és megkérdezte tőle:
34 „Te vagy a zsidók királya?” Jézus így felelt: „Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?”
35 „Hát zsidó vagyok én? - tört ki Pilátus. „Saját nemzeted és a főpapok szolgáltattak ki nekem. Mit tettél?”
36 Jézus így felelt: „Az én országom nem e világból való. Ha e világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy a zsidók kezére ne kerüljek. Az én országom azonban nem innen való.”
37 Pilátus közbeszólt: „Tehát király vagy?” Jézus ráhagyta: „Igen, király vagyok. Én arra születtem és azért jöttem e világra, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki igazságból való, hallgat szavamra.”
38 Pilátus vállat vont: „Mi az igazság?” E szavak után ismét kiment a zsidókhoz és kijelentette: „Én semmi vétket nem találok benne.
39 Az a szokás nálatok, hogy húsvétkor szabadon engedjek valakit, akarjátok - e, hogy elbocsássam a zsidók királyát?”
40 De azok újra kiáltozni kezdtek: „Ne ezt, hanem Barabást!” Barabás rabló volt.