Acts 9— BDUZ

¹Saul megtérése. Saul pedig még mindig dühtől lihegve halállal fenyegette az úr tanítványait. A főpap elé járulva kérte,

²adjon neki ajánlólevelet a damaszkuszi zsinagógához, hogy megkötözve Jeruzsálembe hozhassa azokat a férfiakat és asszonyokat, akikről ki tudja deríteni, hogy ezt a tanítást követik.

³Útközben már Damaszkusz közelébe érkezett, amikor hirtelen mennyei fény ragyogta körül.

⁴A földre zuhanva hallotta, hogy egy hang így szól hozzá: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?”

⁵Erre megkérdezte: „Ki vagy te, Uram?” „Én vagyok Jézus, felelte, akit te üldözöl. (Nehéz neked az ösztöke ellen rugdalóznod.” Erre remegve és álmélkodva így szólt: „Uram, mit akarsz tőlem, mit tegyek?” Az úr ezt válaszolta:)

⁶„Kelj föl, menj be a városba, ott majd megmondják, mit kell tenned.”

⁷Útitársai lenyűgözve álltak mellette, mert, bár a hangot hallották, senkit sem láttak.

⁸Saul meg, mikor föltápászkodott a földről, hiába a nyitotta ki a szemét, semmit sem látott. Úgy vezették be kezénél fogva Damaszkuszba.

⁹Három napig nem látott és étlen - szomjan maradt.

¹⁰Élt akkor Damaszkuszban egy Ananiás nevű tanítvány. Ezt az Úr látomásban megszólította: „Ananiás!” „Itt vagyok Uram”, felelte.

¹¹Az Úr ekkor ezt az utasítást adta neki: „Azonnal menj el az úgynevezett Egyenes - utcába. Júdás házában keress föl egy Saul nevű tarzusi férfit, most éppen imádkozik.”

¹²- Az látomásban megpillantott akkor egy Ananiás nevű férfit, amint belép és ráteszi kezét, hogy visszanyerje látását. -

¹³„Uram, felelte Ananiás, több felől hallottam erről az emberről, hogy milyen sokat ártott Jeruzsálemben szentjeidnek.

¹⁴Itt meg fölhatalmazása van a főpapoktól, hogy bilincsbe verje mindazokat, akik a te nevedet hívják segítségül.”

¹⁵Az Úr azonban így szólt hozzá: „Menj csak, mert őt választottam eszközül, hogy nevemet hirdesse a pogányok, királyok és Izrael fiai előtt,

¹⁶Megmutatom majd neki, mennyit kell értem szenvednie.”

¹⁷Ananiás elindult, belépett a házba és e szavak kíséretében tette rá a kezét: „Saul testvérem, engem az Úr Jézus küldött, aki megjelent előtted az idevezető úton, hogy visszanyerd látásodat és eltelj Szentlélekkel.”

¹⁸Tüstént valami hályog féle vált le a szeméről és visszanyerte szemevilágát.

¹⁹Erre azonnal megkeresztelkedett, majd ételt vett magához és erőre kapott. Saul első föllépése. Ezután bizonyos ideig a damaszkuszi tanítványok között tartózkodott.

²⁰Hamarosan hirdetni kezdte a zsinagógákban Jézusról, hogy ő az Isten Fia.

²¹Azok pedig, akik hallgatták, csodálkozva megjegyezték: „Hát nem ő az, aki Jeruzsálemben vesztére tört azoknak, akik ennek az embernek hívei, s ide is azért jött, hogy bilincsbe verve hurcolja őket a főpapok elé?”

²²Saul pedig mind nagyobb erővel lépett föl és zavarba hozta a damaszkuszi zsidókat, mivel bizonyította, hogy Jézus a Messiás.

²³Hosszabb idő elmúltával a zsidók azon kezdtek tanakodni, hogy megölik őt.

²⁴Saulnak azonban tudomására jutott a tervük. Azok viszont még a kapukat is éjjel - nappal szemmel tartották, hogy meg tudják gyilkolni.

²⁵Végül a tanítványok éjnek idején a falon keresztül szöktették ki, úgy hogy egy kosárban bocsátották le.

²⁶Jeruzsálembe érve a tanítványokhoz akart csatlakozni, de mindenki tartott tőle, mert nem akarták elhinni, hogy is tanítvánnyá lett.

²⁷Végül Barnabás maga mellé vette és elkísérte az apostolokhoz. Elbeszélte nekik, hogyan látta meg útközben az Urat, hogy az mit mondott neki, s hogy milyen nyíltan kiállott Damaszkuszban Jézus ügye mellett.

²⁸Ettől kezdve velük együtt járt - kelt Jeruzsálemben, s nyíltan megvallotta az Urat.

²⁹A görög nyelvű zsidókhoz is beszélt és vitába szállt velük. Ezek azonban az élete ellen törtek.

³⁰Amikor ez a testvérek tudomására jutott, lekísérték Cezáreába és Tarzusba küldték.

³¹Péter liddai és joppei tartózkodása. Az Egyház ekkor egész Judeában, Galileában és Szamariában békét élvezett és tovább terjedt. Az Úr félelmében élt és a Szentlélek vigasza töltötte el.

³²Péter ekkor mindenfelé körüljárt és így eljutott a liddai hívekhez is.

³³Itt egy Éneász nevű béna emberre talált, aki már nyolc éve ágyban fekvő beteg volt.

³⁴„Éneász, szólította meg Péter, Urunk Jézus Krisztus meggyógyít téged. Kelj föl és vesd be ágyadat.”

³⁵Az föl is kelt erre azonnal. Lidda és Száron valamennyi lakója megtekintette és megtért az Úrhoz.

³⁶Joppéban éIt akkor egy Tabita nevű asszony. A neve annyit jelent, mint gazella. Ez egészen a jócselekedeteknek és az alamizsnálkodásnak szentelte magát.

³⁷Éppen azokban a napokban megbetegedett és meghalt. Lemosták tehát és kiterítették az emeleti teremben.

³⁸Minthogy pedig Joppé közel van Liddához és a tanítványok meghallották, hogy Péter ott tartózkodik, két embert küldtek hozzá ezzel a kéréssel: „Ne sajnáld a fáradságot és jöjj el hozzánk!”

³⁹Péter erre velük együtt útnak indult. Amint megérkezett, fölvezették a fölső szobába. Az özvegyek mind körülállták és sírva mutogatták neki azokat a köntösöket és ruhákat, amelyeket Tabita még életében készített számukra.

⁴⁰Péter mindenkit kiküldött, azután térdreborulva imádkozott. Majd a halott felé fordulva kiáltotta: „Tabita, kelj föl!” Erre az fölnyitotta szemét, s mikor meglátta Pétert, fölült.

⁴¹Ő odanyújtotta kezét és fölsegítette. Azután behívta a híveket meg az özvegyeket és átadta nekik az életre keltettet.

⁴²Az eseménynek egész Joppéban híre terjedt és sokan hívei lettek az Úrnak.

⁴³Péter pedig még meglehetősen sok ideig Joppéban maradt egy Simon nevű tímárnál.