1Kornéliusz látomása. Cezáreában élt akkor egy Kornéliusz nevű férfi, az itálianak nevezett zászlóalj századosa.
2Jámbor és istenfélő ember volt egész házanépével együtt. Sok alamizsnát osztott ki a nép között, és állandóan imádkozott Istenhez.
3Egyszer a nap kilencedik órájában egy látomásban tisztán látta, hogy az Isten angyala belép hozzá és megszólítja: „Kornéliusz!”
4Ő rátekintett és megrémülve kérdezte: „Mi az, uram?” Az így szólt: „Imádságaid és alamizsnád fölszálltak Isten színe elé s ő megemlékezett róluk.
5Azért most küldj néhány embert Joppéba, és hivasd ide Simont, akit más néven Péternek hívnak.
6Ez egy bizonyos Simon tímárnak a tengerparton fekvő házában vendégeskedik. (Ő majd megmondja neked mi tévő légy.)”
7A hírhozó angyal távozása után magához hivatott két cselédet és egy parancsnoksága alatt álló istenfélő katonát.
8Mindent elbeszélt nekik s aztán elküldte a őket Joppéba.
9Péter joppei látomása. Másnap, mikor ezek úton voltak és már közeledtek a városhoz, Péter körülbelül a hatodik óra felé fölment a tetőre imádkozni.
10Közben megéhezett s enni szeretett volna. Mialatt ennivalót készítettek számára, elragadtatásba esett.
11Látta, hogy megnyílik az ég és valami lepedőféle ereszkedik le négy csücskénél fogva a földre.
12Mindenféle négylábú állat, földi csúszómászó és égi madár volt benne. „Rajta Péter, szólt hozzá egy hang, öld meg és egyél!”
13„Szó sincs róla Uram, felelte Péter, hiszen sohasem ettem semmi közönségeset vagy tisztátalant.”
14De a hang újból, másodszor is rászólt: „Amit az Isten tisztává tett, te ne tartsd tisztátalannak!”
15Ez háromszor megismétlődött, s végül a tárgy hirtelen fölemelkedett az égbe.
16Kornéliusz küldöttei Péterhez érkeznek. Péter még azon tűnődött, mit jelenthet ez a látomás, amelyben része volt, mikor Kornéliusz küldöttei Simon háza után tudakozódva megálltak a kapu előtt.
17Hangos szóval érdeklődtek, hogy Simon, más nevén Péter, ott van - e szálláson.
18Amint tehát Péter a látomáson töprengett, azt mondta neki a Lélek: „Nézd, három ember keres téged.
19Azonnal menj le hozzájuk. Ne tétovázz, hanem menj el velük, mert én küldtem őket.”
20Erre Péter lement az emberekhez és így szólt: „Én vagyok, akit kerestek. Mi járatban vagytok?”
21Azok így feleltek: „Kornéliusz százados, aki az egész zsidó lakosság tanúsága szerint derék és istenfélő férfi, egy szent angyaltól intést kapott, hogy hivasson téged házába és hallgassa meg beszédedet.”
22Erre betessékelte a házba és vendégül látta őket.
23Péter meglátogatja Kornéliuszt. Másnap velük együtt útnak indult.
24Néhány joppéi testvér is velük tartott. Következő nap beértek Cezáreába. Kornéliusz már várta őket; rokonait és bizalmas barátait is egybehívta.
25Mikor Péter odaért, Kornéliusz elébe sietett és lábához borulva hódolt előtte.
26Péter azonban fölemelte őt és azt mondta: „Kelj föl, hiszen én is csak ember vagyok.”
27Mikor azután vele beszélgetve beljebb került és ott találta a nagy számban egybegyűlteket, ezekkel a szavakkal fordult hozzájuk:
28„Tudjátok, mennyire tilos a zsidó embernek, hogy idegenhez csatlakozzék vagy vele érintkezzék. Nekem azonban Isten tudomásomra hozta, hogy egy ember sem nevezhető közönségesnek vagy tisztátalannak.
29Ezért ellenkezés nélkül eleget tettem a meghívásnak. Most viszont szeretném tudni, mi célból hivattatok engem?”
30„Éppen most van négy napja, felelte Kornéliusz, hogy a kilenc órai imádságot végeztem házamban.
31Egyszer csak egy ragyogóruhájú férfi jelent meg előttem és ezt mondta:
32Kornéliusz, Isten meghallgatta imádságodat és megemlékezett alamizsnáidról.
33Küldj ezért Joppéba és hivasd Simont, akit más néven Péternek hívnak s aki Simon tímárnak a tengerparton fekvő házában tartózkodik.
34Tüstént üzentem tehát érted és te voltál olyan szíves és eljöttél. Most tehát mindnyájan az Úr színe előtt várjuk, hogy meghallgassuk mindazt, amire neked az Úr megbízatást adott.”
35Ekkor Péter így kezdett beszélni: „Valóban el kell ismernem, hogy Isten nem személyválogató. Ellenkezőleg, bármely nemzethez tartozó ember kedves előtte, ha eltölti az ő félelme és igaz tetteket visz végbe.
36Ő Izrael fiai előtt hallatta szavát, amikor békét hirdetett Jézus Krisztus által, aki a mindenség Ura.
37Ti tudjátok, hogy mi történt Galileától kezdve egész Judeában a János által hirdetett keresztség után,
38s hogy miként kente föl Isten a názáreti Jézust Szentlélekkel és csodaerővel; s ez ahol csak megfordult, jót tett és meggyógyította az ördögtől megszálltakat, mert vele volt az Isten.
39Mi tanúi vagyunk mindannak, amit a zsidók földjén és Jeruzsálemben vett. Őt ugyan keresztfára feszítették és megölték,
40de Isten harmadnapon föltámasztotta és nyilvánvalóan megmutatta,
41ha nem is az egész népnek, hanem az Isten által előre kijelölt tanuknak, vagyis nekünk, akik vele együtt ettünk – ittunk halottaiból való föltámadása után.
42Ő megparancsolta nekünk: hirdessük a népnek és bizonyítsuk, hogy ő az, akit Isten elevenek és holtak bírájául rendelt.
43Valamennyi próféta tanúságot tesz róla, hogy mindaz, aki hisz benne, általa elnyeri bűnei bocsánatát.”
44Péter még ki sem mondta ezeket a szavakat, mikor a Szentlélek leszállt mindazokra, akik a beszédet hallgatták.
45A zsidó - keresztények, akik Péterrel együtt érkeztek oda, csodálkoztak, hogy a Szentlélek ajándéka a pogányokra is kiárad.
46Hallották ugyanis, hogy nyelveken beszélnek és magasztalják az Istent.
47„Meg lehet tagadni azoktól a keresztvizet, szólalt meg ekkor Péter, akik éppen úgy elnyerték a Szentlelket, mint mi?”
48Elrendelte tehát, hogy kereszteljék meg őket Jézus Krisztus nevében. Tőle pedig azt kérték, hogy maradjon náluk néhány napig.