1Péter Jeruzsálemben igazolja eljárását. Az apostolok és a judeai testvérek meghallották, hogy a pogányok is befogadták az Isten igéjét.
2Mikor tehát Péter visszatért Jeruzsálembe, a zsidó - keresztények szemére vetették:
3„Te körülmetéletlen embereket látogattál meg és velük együtt étkeztél!”
4Péter azonban szép sorjában hozzáfogott az események elbeszéléséhez:
5„Joppé városában tartózkodtam és imádkoztam, amikor elragadtatásomban látomást láttam. Valami nagy lepedőhöz hasonló ereszkedett le négy csücskénél fogva az égből, s egészen elém ért.
6Mikor szemügyre véve beletekintettem, négylábú földi állatokat, vadakat és csúszómászókat meg égi madarakat pillantottam meg.
7Egyúttal egy hangot hallottam, amely fölszólított: Rajta Péter, öld meg és egyél.
8De én szabadkoztam: Szó sincs róla Uram, hiszen közönséges vagy tisztátalan ételt sohasem vettem a számba.
9Ekkor a mennyei szózat másodszor is szólt:
10Amit az Isten tisztává tett, te ne tartsd tisztátalannak! Ez háromszor megismétlődött s végül az egész megint fölemelkedett az égbe.
11Akkor nyomban három állt meg a ház előtt, amelyben tartózkodtunk. Cezáreából küldték őket hozzám.
12A Lélek pedig azt mondta nekem, hogy tartsak velük habozás nélkül. Velem jött ez a hat testvér is, és így tértünk be az illető férfi házába.
13Ő aztán elbeszélte nekünk, hogyan látott meg egy angyalt a házában, aki hozzálépve így szólt: Üzenj Joppéba és hivasd Simont, más néven Pétert.
14Ő majd olyan dolgokat hirdet neked, melyek révén üdvözülsz te és egész házadnépe,
15Azután alighogy beszélni kezdtem leszállt rájuk a Szentlélek, akár csak ránk legelőször.
16Ekkor eszembe jutott az Úr mondása, melyben így szólt: János vízzel keresztelt, ti azonban Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni.
17Ha tehát Isten ugyanazt az ajándékot adta nekik, mint nekünk, akik hittünk az Úr Jézus Krisztusban ki vagyok én, hogy útjába állhattam volna az Istennek?”
18Ennek hallatára lecsillapodtak és magasztalták az Istent: „Tehát a pogányoknak is megadta Isten az életre vezető bűnbánatot.”
19Az antióhiai egyház alapítása. Azok, akik az István miatt kitört üldözés elől szétszéledtek, eljutottak egész Föníciáig Ciprusig és Antióhiáig, de nem hirdették az igét senki másnak csak zsidóknak.
20Akadt azonban köztük néhány ciprusi és cirenei férfi. Ezek Antióhiába érve a görögökkel is szóba álltak és hirdetni kezdték nekik az Úr Jézus evangéliumát.
21Velük is volt az Úr segítsége, úgyhogy nagyszámú hívő tért az Úrhoz.
22Ennek híre eljutott a jeruzsálemi egyházba s ezért elküldték Barnabást Antióhiába.
23Mikor odaérkezett, örvendezve látta az Úr kegyelmét és mindnyájukat buzdította, hogy őszinte szívvel ragaszkodjanak az Úrhoz.
24Derék ember volt ugyanis, telve Szentlélekkel és hittel. Így aztán meglehetősen nagy tömeg csatlakozott az Úrhoz.
25Barnabás erre elutazott Tarzusba,
26hogy fölkeresse Sault, s mikor megtaIálta, elvitte Antióhiába. Egy álló esztendőn keresztül résztvettek az összejöveteleken, és nagy sereg embert oktattak, úgyhogy a tanítványokat először Antióhiában nevezték keresztényeknek.
27Ezidőtájt próféták jöttek le Jeruzsálemből Antióhiába.
28Egyikük, névszerint Agábusz, szólásra emelkedett és a Lélek sugallatára jelezte, hogy nagy éhínség lesz az egész földkerekségen. Ez be is következett Klaudiusz idejében.
29A tanítványok erre elhatározták, hogy mindegyikük küld valamit tehetségéhez mérten a Judeában lakó testvérek megsegítésére.
30Meg is tették, s az adományokat Barnabással és Saullal elküldték az elöljárókhoz.