Acts 23— BDUZ

¹Pál tekintetét a főtanácsra vetve beszélni kezdett: „Testvérek! Én mind a mai napig tiszta lelkiismerettel éltem Isten akarata szerint.”

²Ananiás főpap erre ráparancsolt a mellette állókra, hogy verjék őt szájon.

³Pál azonban így vágott vissza neki: „Megver még téged az Isten, te fehérre meszelt fal! Leülsz, hogy a törvény szerint ítélkezzél fölöttem, s aztán a törvény ellenére azt parancsolod, hogy üssenek meg.”

⁴A körülállók azonban figyelmeztették: „Az Isten főpapját szidod?”

⁵„Nem tudtam testvérek, viszonozta Pál, hogy ő a főpap. Hiszen az Írás azt mondja: Ne átkozd néped fejedelmét.”

⁶Pál jól tudta, hogy egyik felük a szadduceusok, a másik pedig a farizeusok közül kerül ki. Ezért így kiáltott föl a főtanács előtt: „Testvérek, én farizeus vagyok, farizeusok ivadéka! A holtak föltámadásába vetett remény miatt állok a bíróság előtt.”

⁷Erre a szavára egyenetlenség támadt a farizeusok és a szadduceusok között, s a gyülekezet két táborra szakadt.

⁸A szadduceusok ugyanis azt állítják, hogy nincs föltámadás, sem angyal, sem lélek, a farizeusok viszont mindezt vallják.

⁹Nagy lárma keletkezett. A farizeusok pártjából fölemelkedett néhány törvénytudó és hadakozva kijelentette: „Semmi rosszat sem találunk ebben az emberben. Hátha egy szellem vagy egy angyal szólott hozzá?”

¹⁰A vitatkozás egyre inkább elfajult. Ezért az ezredes, attól tartva, hogy Pált széttépik, katonaságot hivatott, hogy ragadja ki közülük és vezesse föl a várba.

¹¹A következő éjszakán az Úr megjelent neki és így szólt: „Légy állhatatos. Ahogy tanúságot tettél rólam Jeruzsálemben, úgy kell tanúságot tenned Rómában is.”

¹²A zsidók merényletet terveznek. Napkelte után a zsidók közül néhányan összeszövetkeztek és átok terhe alatt kötelezték magukat, hogy se ételt se italt nem vesznek addig magukhoz, amíg Pált meg nem ölik.

¹³Negyvennél többen voltak, akik így összeesküdtek.

¹⁴Ezek a következő szavakkal állítottak be a főpapokhoz és a vénekhez: „Átok terhe alatt köteleztük magunkat, hogy egy falatot sem veszünk a szánkba, amíg Pált meg nem öljük.

¹⁵Most tehát a főtanáccsal együtt jelentsétek az ezredesnek, hogy hozassa őt elétek, mintha csak tüzetesebben meg akarnátok vizsgálni az ügyet. Mi pedig készen állunk, hogy jövet meggyilkoljuk őt.”

¹⁶Pál nővérének a fia azonban értesült a cselvetésről. Bement tehát a várba és tudtára adta Pálnak.

¹⁷Pál erre magához hívatta az egyik századost és megkérte: „Vezesd el ezt az ifjút az ezredeshez, mert valami jelentenivalója van számára.”

¹⁸Az elkísérte az ezredeshez és jelentette: „A fogoly Pál magához hivatott és megkért, hogy vezessem hozzád ezt az ifjút. Valami mondanivalója van számodra.”

¹⁹Az ezredes kezénél fogva félrevonta és megkérdezte: „Miről akarsz engem értesíteni?”

²⁰„A zsidók megállapodtak abban, felelte ő, hogy megkérnek, küldesd Pált holnap a főtanács elé, mintha csak pontosabban akarnák megismerni az ügyét.

²¹De te ne higgy nekik. Több mint negyven ember tőrbe akarja csalni. Ezek ugyanis átok terhe alatt kötelezték magukat, hogy nem esznek és nem isznak, amíg meg nem ölik őt. Már készen állnak és várják, hogy ígéretedet add neki.”

²²Az ezredes ekkor ezzel a meghagyással bocsátotta el az ifjút: „Egy szóval se említsd senkinek sem, hogy ezeket tudtomra adtad.”

²³Pált Cezáreába viszik. Azután két századost hivatott magához és ezt az utasítást adta nekik: „Tartsatok készenlétben az éjjel harmadik órájától kezdve kétszáz gyalogost, hogy Cezáreába menjenek, s ezenkivül hetven lovast és kétszáz dárdást.

²⁴Szereljetek föl hátasállatokat is, és ültessétek rá Pált, hogy épségben jusson el Félix helytartóhoz.”

²⁵Levelet is írt, mely a következőket tartalmazta:

²⁶„Klaudiusz Liziász üdvözletét küldi Félixnek, a kegyelmes helytartónak.

²⁷A zsidók elfogták ezt a férfit és meg akarták ölni, mire karhatalommal közbeléptem, mert megtudtam, hogy római polgár.

²⁸Meg akartam tudni, hogy milyen vádat hoznak föl ellene, s ezért elvittem őt a főtanácsukba,

²⁹Úgy vettem észre, hogy törvényük vitás kérdéseivel kapcsolatban vádolják, de semmi bűne nincsen, ami miatt halált vagy bilincset érdemelne.

³⁰Mivel pedig azt is jelentették nekem, hogy merényletet terveznek ellene, azonnal hozzád küldtem. A vádlókat is értesítettem, hogy forduljanak hozzád, ha valami keresetük van ellene. Jó egészséget!”

³¹A katonák tehát a kapott parancs értelmében átvették Pált és elvitték az éj folyamán Antipatriszba.

³²Másnap aztán a lovasokat továbbküldték vele, ők meg visszatértek a várba.

³³Azok pedig Cezáreába érve átadták a levelet a helytartónak s Pált is eléje állították.

³⁴Az elolvasta a levelet, majd megkérdezte, melyik tartományból való. Mikor megtudta, hogy ciliciai, kijelentette:

³⁵„Majd kihallgatlak, mikor vádlóid is megjelennek.” Végül megparancsolta, hogy Heródes várában tartsák őrizetben.