1A zsidók vádat emelnek az Apostol ellen. Öt nap múlva Ananiás főpap néhány vén és egy ügyvéd, Tertullusz kíséretében leutazott, s jelentkezett a helytartó előtt, hogy vádat emeljen Pál ellen.
2Ennek elővezetése után hozzálátott a vád előadásához: „A te gondoskodásod folytán tökéletes nyugalomban élünk és sok dologban javulás állt be ennek a népnek életében.
3Ezt mindig és mindenütt hálás lélekkel ismerjük el, kegyelmes Félix.
4De hogy hosszasabban föl ne tartóztassalak, kérlek, kegyeskedj szokásod szerint röviden meghallgatni minket. Meggyőződtünk arról, hogy ez hitvány ember:
5Az egész földkerekségen lázadást szít az összes zsidók közt és a názáretiek felekezetének ő áll az élén.
6Sőt a templomot is meg akarta szentségteleníteni, s ezért elfogtuk.
7(Törvényünk szerint akartunk fölötte ítélkezni, de Liziász ezredes karhatalommal kiragadta őt kezünkből, s elrendelte, hogy vádlói eléd járuljanak.)
8Hallgasd ki, tőle megtudhatod, hogy mi az igazság mind e vádpontjainkkal kapcsolatban.”
9A zsidók is erősítgették, hogy minden így van.
10A helytartó ekkor intett Pálnak, hogy fölszólalhat. „Tudom, hogy sok esztendeje szolgáltatsz igazságot ennek a népnek, kezdte ő beszédét, ezért hát nyugodt lélekkel adom elő védekezésemet.
11Meggyőződhetsz arról, hogy nincs tizenkét napja, hogy Jeruzsálembe érkeztem imádkozni.
12Nem is találtak úgy rám a templomban vagy a zsinagógában, de meg a városban sem, hogy valakivel veszekedtem volna vagy csődületet idéztem volna elő.
13Az ellenem emelt vádakat sem tudják előtted bizonyítani.
14Azt azonban megvallom neked, hogy atyáim Istenét a szerint a tanítás szerint szolgálom, amelyet ők eretnekségnek mondanak, de hiszek mindabban, ami meg van írva a törvényben és a prófétákban.
15Istenbe vetett reménnyel hiszem, hogy az igazak és a gonoszok föl fognak támadni. Ezt különben ők maguk is várják.
16Ezért magam is törekszem, hogy lelkiismeretem mindig feddhetetlen legyen Isten és az emberek előtt.
17Több év elmúlta után azért jelentem meg, hogy alamizsnát hozzak népemnek, áldozatot mutassak be (és fogadalmat teljesítsek.)
18Ez alkalommal találtak rám megtisztulásom után a templomban, de nem tömeggel vagy zavart keltve.
19Mondja meg az a pár ázsiai zsidó, akinek meg kellett volna jelennie előtted, hogy vádat emeljen, ha valami panasza van ellenem,
20vagy akár ezek maguk, hogy találtak - e bennem valami gonoszságot, mikor a főtanács előtt álltam?
21Talán csak nem abban az egyetlen mondatban, amit köztük állva kiáltottam: A holtak föltámadásának ügyében állok ma ítélőszéketek előtt?”
22Félix ekkor elutasította őket, mert sok mindent tudott a tanításról. „Majd ha Liziász ezredes ideérkezik, mondta, akkor fogok ügyetekben döntést hozni.”
23A századosnak pedig azt az utasítást adta, hogy tartsa őrizetben, de hagyja nyugton és ne akadályozzon meg senkit ismerősei közül, ha szolgálatára akar lenni.
24A pör elnyújtása. Néhány nap mulva Félix zsidó feleségével, Druzillával együtt megjelent, hivatta Pált és meghallgatta őt a Jézus Krisztusban való hitről.
25Mikor azonban az igazságosságról, az önmegtartóztatásról és a jövendő életről kezdett el magyarázni, Félix megrettenve közbeszólt: „Most csak menj, megfelelő időben majd hivatni foglak.”
26E mellett azt is remélte, hogy Páltól pénzt tud majd kizsarolni. Éppen ezért gyakran hivatta és elbeszélgetett vele.
27Két év múlva azután Félixnek Porciusz Fesztusz lett az utódja. Mivel pedig a zsidók kedvében akart járni, Pált a fogságban hagyta.