Acts 22
1 Pál védekező beszéde. „Testvérek és atyák! Hallgassátok meg védekezésemet, melyet most elétek terjesztek.”
2 Amint meghallották, hogy zsidóul szól hozzájuk, még inkább elcsöndesedtek.
3 Ő meg így folytatta: „Zsidó ember vagyok, a ciciliai Tarzusban születtem, de ebben a városban nevelkedtem Gamáliel lábainál. Az ősi törvény szigorú megtartására tanítottak, és Isten buzgó híve voltam, akár ma ti is mindannyian.
4 Ezt a felekezetet halálosan gyűlöltem, férfiakat és asszonyokat kötöztem meg és vetettem börtönbe.
5 Maga a főpap és a tanács a tanúm erre. Levelet is kaptam tőlük és úgy mentem el a damaszkuszi testvérekhez, hogy az ottani híveket megkötözve Jeruszálembe hurcoljam megbüntetés végett.
6 Azonban útközben, mikor már Damaszkuszhoz közeledtem, délfelé hirtelen mennyei fény sugárzott körül.
7 A földre zuhantam, majd egy hangot hallottam: Saul, Saul, miért üldözöl engem?
8 Erre én megkérdeztem: Ki vagy Te, Uram? Ő pedig így válaszolt: Én vagyok a názáreti Jézus, akit te üldözöl.
9 Társaim látták ugyan a fényt, a hozzám szóló hangot azonban nem hallották.
10 Mit tegyek hát Uram? - kérdeztem akkor. Az Úr pedig azt mondta nekem: Kelj föl és menj be Damaszkuszba, ott majd megmondják neked mindazt, amit tenned kell.
11 Mivel azonban a tündöklő fény hatása következtében elvesztettem látásomat, kísérőim kezemnél fogva vezettek, és így értem be Damaszkuszba.
12 Itt egy bizonyos törvénytisztelő férfi, akiről az ott lakó zsidók mind jó véleménnyel voltak,
13 fölkeresett és elém állva ezt mondta nekem: Pál testvérem, láss újból!
14 S én abban a pillanatban megláttam őt. Ő meg így folytatta: Atyáink Istene előre arra rendelt téged, hogy megismerd akaratát, hogy meglássad az Igazat és tulajdon hangját halljad.
15 Ezért minden ember előtt tanúskodnod kell arról, amit láttál és hallottál.
16 Most tehát mire vársz még? Rajta, a keresztség által mosd le bűneidet és hívd segítségül az ő nevét.
17 Később, amikor Jeruzsálembe visszatérve a templomban imádkoztam, elragadtatásba estem.
18 Őt láttam, amint így szól hozzám: Siess, gyorsan távozz el Jeruzsálemből, mert nem fogadják el rólam szóló tanúságtételedet.
19 Uram, feleltem ekkor, ők tudják, hogy én voltam az, aki a benned hívőket fogságba vetettem, és a zsinagógákban megostoroztattam.
20 S mikor Istvánnak, a te vértanúdnak vére ömlött, én ott voltam, helyeseltem tettüket és gyilkosai ruháját őriztem.
21 Ő azonban azt mondta nekem: Csak menj, mert én messzire, a pogányok közé küldelek téged.”
22 Egészen eddig a mondatig meghallgatták, de ekkor nagy hangon kiabálni kezdtek: „Pusztítsd el a föld színéről az ilyent! Nem érdemli meg, hogy éljen!”
23 Ordítottak, köpenyüket lengették és port szórtak a levegőbe.
24 Ezért az ezredes bevitte a várba azzal a meghagyással, hogy ostorral fogják vallatóra. Így akarta megtudni, mi okból kiabáltak ellene.
25 Pál azonban, mikor szíjakkal lekötözték, megkérdezte a mellette álló századostól: „Nektek talán szabad római polgárt ítélet nélkül megostoroznotok?”
26 A százados ennek hallatára odalépett az ezredeshez és jelentette a dolgot: „Mit akarsz tenni? Ez az ember római polgár.”
27 Erre az ezredes odasietett és megkérdezte tőle: „Mondd csak, római vagy?” „Igen.” - felelte ő.
28 „Én drága pénzen jutottam ehhez a polgárjoghoz”, mondta ekkor az ezredes. „Én viszont abban születtem”, válaszolta Pál.
29 Azok, akik a kínvallatásra készültek, nyomban félreálltak. Az ezredes szintén megijedt, mikor arra gondolt, hogy római polgár létére megkötöztette.
30 Az Apostol a főtanács előtt. Másnap aztán szerette volna pontosabban megtudni, hogy a zsidók mivel vádolják. Levétette bilincseit, összehívta a főpapokat és az egész főtanácsot, aztán elővezettette Pált és eléjük állította.