1Úton Jeruzsálem felé. Miután elváltunk tőlük, elhajóztunk s egyenes irányba haladva Kószba értünk, másnap meg Roduszba és onnét Patarába.
2Itt egy Föniciába induló hajóra találtunk. Fölszálltunk tehát és kifutottunk a nyilt tengerre.
3Föltünt előttünk Ciprus, ezt balkéz felől elhagytuk és Szíriába hajóztunk. Tiruszban kötöttünk ki, mert a hajónak ott kellett leadnia rakományát.
4Megkerestük a tanítványokat és hét napig náluk maradtunk. Ezek a Lélek sugallatára azt tanácsolták Pálnak, hogy ne menjen föl Jeruzsálembe.
5Mikor e napok elteltével tovább folytattuk utunkat, valamennyien, feleségestül, gyerekestül kikísértek minket a városon kívül.
6A tengerparton térdreborulva imádkoztunk, majd kölcsönös búcsúzkodás után mi hajóra szálltunk, ők meg hazatértek.
7Hajóutunk befejezéséül Ptolemaiszba érkeztünk. Üdvözöltük a testvéreket s egy napig náluk maradtunk.
8Másnap aztán tovább haladva Cezáreába jutottunk. Itt betértünk Fülöp evangelista, a hét diakónus egyikének házába, s nála szálltunk meg.
9Fülöpnek négy prófétai tehetséggel megáldott leánya volt.
10Néhánynapi ott tartózkodásunk tartama alatt egy Agábusz nevű próféta érkezett oda Júdeából.
11Ez hozzánk lépett, elvette Pál övét és összekötözte vele saját lábát és kezét e szavak kíséretében: „Ezt mondja a Szentlélek: azt a férfit, akié ez az öv, a zsidók így kötözik majd meg Jeruzsálemben és kiszolgáltatják a pogányoknak.”
12Mikor ezt meghallottuk, mi is meg az odavalók is kértük őt, hogy ne menjen föl Jeruzsálembe.
13Pál azonban így felelt: „Miért sírtok és miért szomorítjátok meg szívemet? Hiszen én kész vagyok arra, hogy az Úr Jézusért Jeruzsálemben nemcsak a megkötözést, hanem a halált is elviseljem.”
14S mivel nem tudtuk őt meggyőzni, megnyugodtunk és azt mondtuk: „Legyen meg az Úr akarata.”
15E napok elmúltával tehát nekikészülődtünk és fölmentünk Jeruzsálembe.
16Néhány Cezáreai tanítvány szintén velünk tartott és elvezetett minket a ciprusi Mnázonhoz, egy régi tanítványhoz, hogy nála vegyünk szállást. Szent Pál fogsága
17Szent Jakab apostol tanácsa. Mikor megérkeztünk Jeruzsálembe, a testvérek szívesen fogadtak minket.
18Másnap Pál velünk együtt meglátogatta Jakabot. Ez alkalommal a preszbiterek is mind megjelentek.
19Köszöntötte őket, aztán apróra elbeszélte, mi mindent művelt Isten a pogányok közt az ő szolgálata által.
20Azok meghallgatták, aztán Istent magasztalták, hozzá pedig így szóltak: „Látod testvér, hány ezren vannak a zsidók közt, akik megtértek, de azért mind féltékenyen megtartják a törvényt.
21Felőled viszont azt hallották, hogy a Mózestól való elpártolásra tanítod a pogányok közt élő zsidókat, s azt mondtad volna nekik, hogy ne végezzék el fiaikon a körülmetélést és ne éljenek a szokások szerint.
22Mi a teendő ezek szerint? (Elkerülhetetlen, hogy a tömeg össze ne csődüljön, mert) mindenképpen megtudják, hogy ideérkeztél.
23Fogadd meg tehát tanácsunkat: van nálunk négy férfi, akik fogadalmat vállaltak magukra.
24Vedd őket magad mellé, végezd el velük együtt a tisztulási szertartást és fizess értük, hogy megnyiratkozzanak. Ebből mindenki megérti, hogy semmi sem igaz abból, amit felőled híreszteltek, hanem te is megtartod a törvényt és szerinte élsz.
25Ami pedig a pogányok közül megtérteket illeti, már megírtuk végzésünket, hogy tartózkodjanak a bálványoknak áldozott hústól, a vértől, a fojtott állattól és a törvénytelen együttéléstől.”
26Erre Pál másnap az illető férfiak kíséretében elvégezte a tisztulási szertartást, velük együtt bement a templomba és bejelentette, hogy a tisztulás ideje akkor végződik, amikor mindegyikükért bemutatják az áldozatot.
27Az Apostolt elfogják. A hét nap már letelőben volt, mikor az Ázsiából való zsidók észrevették őt a templomban.
28Fölizgatták az egész népet, megragadták és kiabálni kezdtek: „Izraelita férfiak, segítsetek! Ez az az ember, aki mindenfelé és mindenki előtt a nép, a törvény és e szent hely ellen irányuló tanításokat terjeszt. Sőt még pogányokat is behozott a templomba és megfertőzte ezt a helyet.”
29Látták ugyanis vele a városban az efezusi Trofiumuszt és azt hitték, hogy a templomba is bevezette.
30Az egész város forrongani kezdett, s a nép összecsődült. Pált megragadták és kivonszolták a templomból, a kapukat pedig azonnal bezárták.
31Már - már azon voltak, hogy megölik, amikor a helyőrség ezredeséhez eljutott a hír, hogy egész Jeruzsálemben zavargás tört ki.
32Az tüstént katonákat és tiszteket vett maga mellé és lesietett hozzájuk. Azok az ezredes és a katonák láttára abbahagyták Pál ütlegelését.
33Ekkor az ezredes odalépett, letartóztatta és kettős bilincsbe verette. Aztán megkérdezte, hogy kicsoda és mit tett.
34A tömegből azonban össze - vissza kiabáltak. Mivel a zaj miatt semmi biztosat sem tudott megállapítani, megparancsolta, hogy vigyék a várba.
35A lépcsőhöz érve a katonáknak úgy kellett vinniük őt a nép erőszakoskodása miatt.
36A tömeg ugyanis utána tódult és kiáltozott: „Halált reá!”
37Már azon voltak, hogy beviszik a várba, amikor Pál megszólította az ezredest: „Szabad valamit mondanom neked?” „Te tudsz görögül?” - kérdezte az.
38„Nem te vagy az az egyiptomi, aki nemrégen négyezer szikáriust lázított föl és vezetett ki a pusztába?”
39„Én tarzusi zsidó vagyok, felelte Pál, a híres ciliciai város polgára. Kérlek, engedd meg, hogy néhány szót intézzek a néphez.”
40Mikor az megadta az engedélyt, Pál a lépcsőre állva kezével intett a népnek. Miután mély csönd keletkezett, zsidó nyelven így szólította meg őket.