1Emlékeztesd őket: a fölöttes hatóságoknak vessék alá magukat, a felsőbbségnek szót fogadjanak, minden (eszményi)szép tettre készek legyenek,
2senkit ne káromoljanak, ne legyenek harciasak, legyenek előzékenyek, tanúsítsanak kellő szelídséget minden ember iránt,
3mert egykor mi is balgák voltunk, engedetlenek, tévelygők, rabszolgái különféle kívánságoknak és gyönyöröknek, rosszban és irigységben törtettünk, utálatosak voltunk, gyűlöltük egymást,
4amikor pedig megjelent a mi üdvözítő Istenünk jóságossága és emberbarátsága,
5az megmentett minket, nem igazságosságunkban véghezvitt tetteink alapján, hanem irgalma szerint az újjálétel fürdője és a Szent Szellem megújulása által,
6amit kitöltött ránk gazdagon az Üdvözítőnk, Jézus Krisztus által,
7(azért) hogy kegyelméből megigazulva sorsrészesek legyünk a korszakos (aioni) élet reménységének megfelelően,
8hiteles az Ige (hithű a szó) és ezekről tanácsolom, hogy határozottan hangoztasd: az eszményi szép tettekben elöljárjanak azok, akik hithűek lettek Istenben, mert ezek szépek és hasznosak az embereknek,
9a balga vitatkozásokat és a származástáblázatokat, veszekedést és a törvényharcokat kerüld ki, mert hasznuk nincs és hiábavalók.
10A szakadást szító embert első vagy második intés után kerüld,
11tudod, hogy rossz útra fordult az ilyen, és célt téveszt, és saját magát ítéli el.
12Amikor hozzád küldöm Artemást vagy Tychikuszt, siess, jöjj hozzám Nikopoliszba, mert úgy döntöttem, ott telelek át.
13Zénást, a törvénytudót és Apollóst, gondosan küldd tovább, hogy semmiben ne legyen hiányuk.
14Tanulják meg a mieink is. hogy (eszményi) szép tettekkel járjanak elöl a kényszerítő szükségben, nehogy gyümölcstelenek legyenek.
15Köszöntenek téged a velem levők mind(nyájan). Köszöntsd azokat, akik kedvelnek minket hithűségben. A kegyelem mindnyájatokkal.