1ezek után láttam egy másik angyalt leszállni az égből, nagy (telj)hatalma volt és a föld fénylett a dicsőségétől,
2és kiáltott erőteljes hangon, ezt mondta: elesett, elesett a nagy Babilon és démonok tanyája (lakóhelye) lett és minden tisztátalan szellem börtönévé és minden tisztátalan és gyűlöletes madár börtönévé,
3mivelhogy cédasága gerjedelmének borából ivott minden nemzet és a föld királyai vele cédálkodtak és a föld kereskedői fényűzésének erejéből gazdagodtak meg,
4és hallottam más hangot az égből, azt mondta: menjetek ki, én népem, belőle, nehogy közösségben legyetek vétkeivel és hogy csapásaiból ne kapjatok.
5mert vétkeik (összeragasztva) az égig érnek és megemlékezett az Isten az igazságtalanságaikról,
6fizessetek neki, amint ő is fizetett és kétszeresen viszonozzátok tetteit, poharába, amelybe öntött, öntsetek neki kétszer annyit,
7amennyire dicsőítette magát és tobzódott, annyi gyötrelmet adjatok neki és gyászt, mivelhogy azt mondja szívében, hogy: úgy ülök mint királyné és özvegy nem vagyok és gyászt sohasem látok,
8ezért egy napon érkeznek el a csapásai: a halál és gyász és éhség és tűzben ég meg, mivelhogy erős az Úr Isten, aki megítéli őt,
9és sir(ánkoz)nak, és mellüket verve fölötte (gyászolják) a föld királyai, akik vele cédálkodtak és tobzódtak, amikor látják az ő égésének füstjét.
10Gyötrelmeitől való félelmük miatt távol állnak, ezt mondják: Jaj, jaj! a nagy város, Babilon, te erős város, mivelhogy egy órában jött el az ítéleted,
11a föld kereskedői is siránkoznak és gyászolnak miatta, mivelhogy hajórakományaikat (áruikat) senki sem vásárolja meg többé,
12az arany és ezüstárút, és drágakő-, gyöngy-, patyolatgyolcs-, és bíbor-, és selyem-, és skarlátszövet árút, és mindenféle tujafa anyagot és (mindenféle) elefántcsontedényt (eszközt) a legdrágább faanyagból és rézből, vasból és márványból készült eszközt,
13és fahéjat és balzsamot és füstölőszert, és mirhát, és tömjént és bort és olajat és finomlisztet és búzát és barmokat és juhokat és lovakat és szekereket és testeket (rabszolgákat) és emberi lelkeket is,
14és a gyümölcs, amire lelkedben vágyódtál, eltűnt előled és minden, ami dús és pompás volt, elveszett számodra, és soha többé azokat meg nem találod,
15akik ezekkel kereskedtek, akik ezekből gazdagodtak meg távol állnak tőle gyötrelmeitől való féltükben, siránkoznak és jajgatnak (gyászolnak),
16ezt mondják: jaj, jaj! a nagy város, amely patyolatba és bíborba és skarlátba öltözött és arannyal és drágakővel és gyöngyökkel volt ékesítve, hogy egy óra alatt elpusztult ekkora gazdagság!
17és minden hajókormányos és (minden) révész, hajósok és tengerészek, akik a tengeren dolgoznak, távol megálltak,
18és kiáltoztak, amikor megpillantották égésének a füstjét, ezt mondták: melyik hasonló ehhez a nagy városhoz?
19És port hintettek a fejükre és sírva és gyászolva kiáltották: jaj, jaj! a nagy város, amelyben meggazdagodtak mind, akiknek hajóik voltak a tengeren, annak drágaságaiból, hogy elpusztult egy óra alatt!
20Örvendj rajta ég és ti szentek és ti apostolok és ti próféták, mivelhogy kimondta az Isten az ítéletet fölötte, értetek.
21és felemelt egy erős angyal egy akkora követ, mint egy malomkő és bedobta a tengerbe, ezt mondta: ilyen lendülettel vetik majd el Babilont, a nagy várost, és többé nyomát sem találják,
22és a hárfadalosok és zenészek és fuvolások és harsonások hangja egyáltalán nem hallik benned többé, sem semmiféle mesterség mestere sem lesz benned található és a malom zúgása sem hallik benned többé,
23és a mécs fénye sohasem világít benned többé és a vőlegény és a menyasszony hangját sem hallja benned senki többé, mivelhogy kereskedőid voltak a földnek a nagyságai, mert a te méregkeverésed vezetett tévútra minden nemzetet.
24És benne találták a próféták és a szentek vérét, akiket lemészároltak a földön,