1és láttam, hogy lám! A Bárány(ka) ott állt a Sión hegyén és vele száznegyvennégyezren, akiknek az Ő neve és Atyjának neve volt a homlokukra írva,
2és hangot hallottam az égből, mint nagy vizek zúgását és mint nagy égzengés hangját és hallottam hárfások hangját, akik hárfáikon hárfáztak,
3és új éneket énekelnek a trón előtt és a négy élőlény előtt és az (elöljáró)vének előtt, és senki sem volt képes megtanulni az éneket csak az a száznegyvennégyezer, akik meg vannak váltva (vásárolva) a földről,
4ezek azok, akik asszonyokkal nem szennyezték be (fertőzték meg) magukat, mert szüzek, ezek akik követik a Bárány(ká)t, ahova megy, zsengéül vásárolták meg őket az emberek közül, az Istennek és a Bárány(ká)nak,
5és az, ő szájukban nem találtak hazugságot, kifogástalanok,
6és láttam más angyalt repülni az ég közepén, akinél a világkorszakra szóló (aion) örömüzenet (evangélium) volt, hogy örömüzenetként (jó hírként) hirdesse a földön lakóknak és minden nemzetnek és törzsnek és nyelvnek és népnek,
7ezt mondta nagy hangon: féljétek az Istent és adjatok neki dicsőséget, mivelhogy eljött ítéletének az órája, és imádjátok, aki az eget és a földet, a tengert és a vizek forrásait alkotta,
8és egy második (másik) angyal követte, ezt mondta: elesett, elesett a nagy Babilon, aki cédasága gerjedelmének borával itatta mind a nemzeteket,
9és egy más, harmadik angyal követte őket, ezt mondta nagy hangon: ha valaki imádja a vadállatot és a képmását és felveszi az ismertető bélyegét a homlokára vagy a kezére,
10az is iszik az Isten felgerjedésének borából, amelyet keveretlenül töltött haragjának a poharába, és megkínozzák tűzben és kénkőben a szent angyalok és a Bárány(ka) előtt,
11és a kínzások füstje felszáll világkorszakok világkorszakába, és nem lesz nyugtuk sem nappal, sem éjjel azoknak, akik imádják a vadállatot és a képmását és ha valaki felveszi a nevének ismertető bélyegét,
12itt van a szentek kitartása, akik megtartják (megőrzik) az Isten parancs(olat)ait és a Jézus hithűségét,
13és hallottam egy hangot az égből, amely ezt mondta, írd: boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Igen – mondja a Szellem –, mert megpihennek fáradalmaiktól, mert munkáik (tetteik) elkísérik (követik) őket,
14és láttam, lám! Egy fehér felhő és a felhőn ült valaki, az Emberfiához hasonló, a fején arany koszorú volt, és a kezében éles sarló,
15és más angyal jött ki a templomból, nagy hangon odakiáltott a felhőn ülőnek: ereszd neki a sarlódat és arass, mivelhogy elérkezett a te órád, hogy arass, mivelhogy megszáradt a föld aratnivalója,
16és ledobta a felhőn ülő a sarlóját a földre és learatták a földet,
17és más angyal jött ki az égi templomból, nála is éles sarló volt,
18más angyal is kijött az áldozati oltártól, ennek teljhatalma volt a tűzön és odaszólt nagy hangon annak, akinél az éles sarló volt, ezt mondta: indítsd a te éles sarlódat és szüreteld le a föld szőlőtőkéinek a fürtjeit, mivelhogy beértek a szőlőszemek,
19és ledobta az angyal a sarlóját a földre és leszüretelte a föld szőlőtőkéjét és beledobálta az Isten felgerjedésének nagy (bor)sajtójába,
20és megtaposták a borsajtót a városon kívül és vér jött ki a borsajtóból a lovak zablájáig, ezerhatszáz futamatnyira (stádiumra),