1És amikor Jézus kijött a templomépületből, tovább ment és tanítványai odamentek hozzá, hogy mutogassák a templom épületeit.
2Jézus pedig ezt mondta nekik: nem látjátok mindezeket? Ámen, mondom nektek, nem marad itt kő kövön, amelyet le nem rombolnának.
3Amikor pedig az Olajfák hegyén leült, a tanítványok odamentek hozzá külön és ezt mondták: mondd meg nekünk, mikor lesznek meg ezek és mi lesz a jele eljövetelednek (megjelenésednek) és a (világ)korszak (aion) bevégződésének?
4válaszolt Jézus, ezt mondta nekik: vigyázzatok (figyeljetek), nehogy valaki félrevezessen (megtévesszen, tévútra vezessen) titeket,
5mert sokan jönnek az én nevemben, ezt mondják: én vagyok a Krisztus és sokakat megtévesztenek.
6Hallani fogtok pedig háborúkról és háborús hírekről, meglássátok meg ne rémüljetek (riadjatok), mert mindezeknek meg kell lenni, de ez még nem a vég,
7mert nemzet támad (kel fel) nemzet ellen és királyság királyságra és lesznek éhségek, ragályos betegségek és helyenként földrengések,
8mindez pedig a vajúdási fájdalmak (gyötrelmek) kezdete.
9Ekkor majd nyomorúságra kiszolgáltatnak (átadnak) és megölnek titeket, és gyűlöletesek lesztek minden nemzet előtt az én nevem miatt (nevemért),
10és akkor sokan elbotlanak (eltántorodnak) és egymást elárulják (kiszolgáltatják) és gyűlölik,
11és sok hazug (ál) próféta lép fel, és sokakat megtévesztenek,
12és a törvénytelenség növekedésével sokakban kihűl a szeretet.
13Aki azonban a végsőkig kitart, megmenekül (meg lesz mentve, meg lesz tartva, üdvözül),
14és Isten Királyságának ezt az evangéliumát (örömhírét) hírnökök fogják hirdetni az egész lakott földkerekségen tanúbizonyságul minden nemzetnek és akkor jön el a vég.
15Amikor tehát meglátjátok, hogy a pusztítás iszonyatossága, amelyről Dániel próféta beszélt, a szent helyen áll - aki olvassa, értse meg -
16akkor akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyek közé,
17aki a tetőn van, nehogy leszálljon, hogy házából valamit kivigyen,
18és aki a mezőn van, nehogy visszaforduljon (hazamenjen) felsőruhájáért.
19Jaj pedig a várandós és a szoptatós asszonyoknak azokban a napokban.
20Imádkozzatok, hogy meneküléstek ne télen legyen, vagy szombaton,
21mert nagy nyomorúság lesz akkor, amilyen nem volt a világ kezdete óta mostanáig és nem is lesz,
22és ha nem rövidülnének meg azok a napok, nem menekülne meg egy lény /(hús)test/ sem, de a választottak kedvéért megrövidülnek azok a napok.
23Akkor ha valaki azt mondja nektek: nézzétek, itt van a Krisztus, vagy ott, nehogy elhiggyétek,
24mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak (lépnek föl) és nagy jeleket és csodákat visznek végbe (mutogatnak), hogy tévútra vezessék, ha lehet, még a kiválasztottakat is.
25Lám, előre megmondtam nektek,
26ha tehát azt mondják nektek: nézzétek, a pusztában van, nehogy kimenjetek! nézzétek: a kamrákban, ne higgyétek.
27Mert miképp a villámlás napkeleten támad és napnyugatig ellátszik, úgy lesz az Emberfiának megjelenése (visszajövetele) is.
28Mert ahol hulla van, odagyűl(ekez)nek a keselyűk.
29Mindjárt pedig ama napok nyomorúsága után a nap elsötétedik, a hold nem ad világosságot, és a csillagok lehullanak az égről és az egek hatalmasságai (erői) megrendülnek.
30Ekkor feltűnik (megjelenik) az égen az Emberfiának a jele, és akkor jajveszékel (mellét veri) majd a föld minden népe (törzse, nemzetsége) és meglátják, amint eljön az Emberfia az ég felhőin, hatalommal és nagy dicsőséggel
31és elküldi az angyalait harsonazengéssel (kürtszóval) és összegyűjtik a választottait a négy égtáj felől minden irányából az ég egyik szélétől a másikig.
32A fügefától tanuljátok meg a példázatot: amikor ága már zsenge és levelei kihajtottak, tudjátok, hogy közel van a nyár.
33Így ti is, amikor mindezeket látjátok, vegyétek tudomásul, hogy (Ő) közel van: a küszöbön.
34Ámen, mondom nektek, nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek be nem következnek.
35Az ég és föld elmúlnak, de az én szavaim (Igéim) semmiképpen el nem múlnak.
36Azt a napot és órát azonban senki sem tudja, még az ég angyalai sem, csak egyedül az Atya,
37mert mint a Noé napjai, úgy lesz az Emberfiának visszajövetele is,
38mert ahogyan az özönvíz előtti napokban volt, hogy ettek és ittak, házasodtak és férjhez mentek egészen addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába,
39és semmit sem tudtak, amíg (nem) jött az özönvíz és el nem sodort mindent, így lesz majd az Emberfiának a visszajövetele (megjelenése) is.
40Akkor (ha) ketten lesznek a mezőn, az egyiket felveszik, a másikat otthagyják.
41Ha két asszony őröl a malomban, az egyiket felveszik, a másikat otthagyják.
42Legyetek hát éberek (virrasszatok) mert nem tudjátok, melyik órában érkezik Uratok.
43Ezt pedig értsétek meg: hogyha a házigazda tudná, melyik őrváltáskor (éjjeli órában) jön a tolvaj, bizonyára vigyázna és nem engedné, hogy betörjön a házába.
44Ezért ti is legyetek készen, mert amely órában nem gondoljátok, eljön az Emberfia.
45Ki tehát a hű és értelmes rabszolga, akit ura házanépe fölé állított, hogy kellő időszakban kiadja azok táplálékát (eledelét)?
46Boldog az a rabszolga, akit visszatérő (hazatérő) ura ebben a tevékenységben talál.
47Ámen, mondom nektek, hogy minden vagyona fölé állítja őt,
48ha azonban a rabszolga hitvány és szívében (magában) ezt mondja: késik (elidőzik) az uram,
49és a rabszolgatársait verni kezdi, együtt eszik és iszik a részegesekkel,
50megérkezik majd ennek a rabszolgának az ura egy napon, amikor nem várja és abban az órában, amelyben nem is gondolja (sejti),
51és kettévágja őt és sorsrészét a kétszínűek közé helyezi, lesz ott sírás és fogcsikorgatás.