Mark 12— VSUZ

¹És példázatokban kezdett szólni: egy ember szőlőt ültetett és körülvette sövénykerítéssel és borsajtót (sajtógödröt) ásott és tornyot épített és bérbe adta földműveseknek és elutazott idegenbe

²és a maga idejében elküldött egy rabszolgát a földművesekhez, hogy a földművesektől kapjon a szőlő terméséből,

³de ezek megfogták, összeverték és üresen (üres kézzel) küldték el

⁴és ismét elküldött hozzájuk (egy) más(ik) rabszolgát: ennek betörték a fejét és gyalázatosan bántak vele

⁵és ismét (egy) más(ika)t küldött, ezt megölték és sok mást is, miután némelyeket megvertek, másokat pedig megöltek,

⁶még volt egy szeretett fia, utoljára őt küldte el hozzájuk, ezt mondta: a fiamat majd megbecsülik,

⁷azok a földművesek azonban ezt mondták egymásnak: ez az örökös (sorsrész-élvező) gyerünk, öljük meg, és miénk lesz az örökség (sorsrész)

⁸és megfogták, megölték és kidobták a szőlőn kívülre,

⁹mit tesz majd a szőlő ura? elmegy és elpusztítja a földműveseket és a szőlőt másoknak adja.

¹⁰Nem olvastátok-(e) ezt az Írást: a kő, amelyet az építők elvetettek, az lett szegletkővé (szeglet fejévé)

¹¹az Úrtól lett azzá, és (ez) csodálatos a szemünkben?

¹²és keresték, hogy hogyan fogják meg (igyekeztek elfogni), de féltek a (nép)tömegtől, mert megértették (felismerték), hogy ellenük mondta (ezt) a példabeszédet és otthagyták Őt és elmentek

¹³és odaküldtek Hozzá némelyeket a farizeusok és a Heródes pártiak közül, hogy szavaiba belekössenek

¹⁴és eljöttek (és) ezt mondták Neki: Tanítómester, tudjuk, hogy igaz vagy és nem törődsz senkivel, mert nem tekintesz az emberek személyére, hanem a való(igaz)sághoz híven tanítod az Isten útját, szabad-e adót fizetni a császárnak vagy nem? adjunk vagy ne adjunk?

¹⁵Ő pedig átlátta a kétszínűségüket (és) ezt mondta nekik: miért kísértetek engem? Hozzatok nekem egy dénárt, hadd lássam.

¹⁶Azok pedig hoztak, és (ezt) mondta nekik: kié ez a kép és a fölírás? azok pedig mondták: a császáré.

¹⁷Jézus pedig ezt mondta nekik: ami a császáré, adjátok meg a császárnak és ami az Istené, az Istennek. És elcsodálkoztak Rajta.

¹⁸Akkor a szadduceusok jöttek oda Őhozzá, akik azt mondják, hogy feltámadás nincsen, és megkérdezték Tőle ezt mondván:

¹⁹Tanítómester, Mózes azt írta elő nekünk, hogy ha valakinek fitestvére meghal és asszonyt hagy hátra, de gyermeket nem hagy, akkor annak fitestvére vegye el az özvegyet és támasszon magot fitestvérének.

²⁰Volt hét fitestvér, az első megnősült (feleséget vett) és meghalt utód nélkül (magot nem hagyott)

²¹és a második elvette azt és meghalt, ő sem hagyott utódot és a harmadik is hasonlóképpen

²²és így mind a hét elvette őt és nem hagytak hátra utódot (magot). Legutoljára meghalt az asszony is,

²³a feltámadáskor, amikor feltámadnak, közülük melyiküké lesz az asszony? mert mind a hétnek a felesége volt.

²⁴Jézus (ezt) mondta nekik: nem azért tévelyegtek-e, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát?

²⁵mert amikor a halálból feltámadnak, nem nősülnek (és) férjhez sem mennek, hanem úgy lesznek, mint az angyalok az egekben,

²⁶arról pedig, hogy a halottak feltámadnak, nem olvastátok-e Mózes könyvében, a csipkebokornál, hogyan szólt neki az Isten? ezt mondta: Én vagyok Ábrahám Istene és Izsáknak Istene és Jákób Istene.

²⁷Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké. Ti tehát nagyon tévedtek.

²⁸És odament Hozzá az egyik írástudó, aki hallgatta vitájukat, látta, hogy mily kitűnően megválaszolt nekik, megkérdezte Tőle: melyik az összes parancsok közül az első?

²⁹Jézus pedig ezt válaszolta neki, hogy az első ez: halljad Izrael! az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr,

³⁰és szeresd Uradat, Istenedet egész szívedből és egész lelkedből és egész elmédből és egész erődből,

³¹(és) a második ez: szeresd (hozzád legközelebbi) embertársadat, mint saját magadat, nincs más ezeknél nagyobb parancs

³²és ezt mondta Neki az írástudó: valóban, kitűnően mondtad, Tanítómester, hogy Isten egy(etlen) és rajta kívül nincs más

³³és szeretni Őt egész szívből, egész értelemből és erőből, és szeretni embertársunkat, mint saját magunkat, az több minden égő, vagy véres áldozatnál

³⁴és Jézus látva őt, hogy értelmesen válaszolt, ezt mondta neki: nem vagy messze az Isten Királyságától, és senki nem mert Tőle többet kérdezni.

³⁵Jézus pedig amikor a templomépületben tanított, ezt mondta: hogy mondják az írástudók, hogy a Krisztus a Dávid fia?

³⁶maga Dávid mondta a Szent Szellem (erejé)ben: így szólt az Úr az én Uramnak, ülj (a) jobbomra, míg ellenségeidet lábad alá teszem zsámolyul,

³⁷maga Dávid Urának mondja, akkor hogyan lehet fia neki? És a nagy tömeg szívesen (élvezettel) hallgatta Őt

³⁸és a tanításában ezt mondta nekik: őrizkedjetek (óvakodjatok) az írástudóktól, akik szeretnek hosszú köntösben járni-kelni és szeretik a köszöntéseket a piactereken (fogadni)

³⁹és első helyeken ülni a zsinagógákban és főhelyeken a lakomákon,

⁴⁰akik felemésztik az özvegyek házait és közben színlelésből (látszatra) hosszan imádkoznak, súlyosabb ítéletben részesülnek majd

⁴¹és leült szemben a templomi (kincstartó) persellyel és figyelte, hogy(an) dobja a nép a rézpénzt a perselybe és sok gazdag sokat dobott be

⁴²és jött egy koldusszegény özvegyasszony két fillért dobott be, ami egy krajcárt ér

⁴³és odahívta a tanítványait (és) ezt mondta nekik: Ámen, mondom néktek, hogy ez a koldusszegény özvegy többet dobott be mindenkinél, akik a perselybe dobtak,

⁴⁴mert mind a fölöslegükből dobtak, ez pedig nélkülözéséből (szűkösségéből) mindazt beledobta, amije volt, az egész megélhetését.