Bible

1 És példázatokban kezdett szólni: egy ember szőlőt ültetett és körülvette sövénykerítéssel és borsajtót (sajtógödröt) ásott és tornyot épített és bérbe adta földműveseknek és elutazott idegenbe 2 és a maga idejében elküldött egy rabszolgát a földművesekhez, hogy a földművesektől kapjon a szőlő terméséből, 3 de ezek megfogták, összeverték és üresen (üres kézzel) küldték el 4 és ismét elküldött hozzájuk (egy) más(ik) rabszolgát: ennek betörték a fejét és gyalázatosan bántak vele 5 és ismét (egy) más(ika)t küldött, ezt megölték és sok mást is, miután némelyeket megvertek, másokat pedig megöltek, 6 még volt egy szeretett fia, utoljára őt küldte el hozzájuk, ezt mondta: a fiamat majd megbecsülik, 7 azok a földművesek azonban ezt mondták egymásnak: ez az örökös (sorsrész-élvező) gyerünk, öljük meg, és miénk lesz az örökség (sorsrész) 8 és megfogták, megölték és kidobták a szőlőn kívülre, 9 mit tesz majd a szőlő ura? elmegy és elpusztítja a földműveseket és a szőlőt másoknak adja. 10 Nem olvastátok-(e) ezt az Írást: a kő, amelyet az építők elvetettek, az lett szegletkővé (szeglet fejévé) 11 az Úrtól lett azzá, és (ez) csodálatos a szemünkben? 12 és keresték, hogy hogyan fogják meg (igyekeztek elfogni), de féltek a (nép)tömegtől, mert megértették (felismerték), hogy ellenük mondta (ezt) a példabeszédet és otthagyták Őt és elmentek 13 és odaküldtek Hozzá némelyeket a farizeusok és a Heródes pártiak közül, hogy szavaiba belekössenek 14 és eljöttek (és) ezt mondták Neki: Tanítómester, tudjuk, hogy igaz vagy és nem törődsz senkivel, mert nem tekintesz az emberek személyére, hanem a való(igaz)sághoz híven tanítod az Isten útját, szabad-e adót fizetni a császárnak vagy nem? adjunk vagy ne adjunk? 15 Ő pedig átlátta a kétszínűségüket (és) ezt mondta nekik: miért kísértetek engem? Hozzatok nekem egy dénárt, hadd lássam. 16 Azok pedig hoztak, és (ezt) mondta nekik: kié ez a kép és a fölírás? azok pedig mondták: a császáré. 17 Jézus pedig ezt mondta nekik: ami a császáré, adjátok meg a császárnak és ami az Istené, az Istennek. És elcsodálkoztak Rajta. 18 Akkor a szadduceusok jöttek oda Őhozzá, akik azt mondják, hogy feltámadás nincsen, és megkérdezték Tőle ezt mondván: 19 Tanítómester, Mózes azt írta elő nekünk, hogy ha valakinek fitestvére meghal és asszonyt hagy hátra, de gyermeket nem hagy, akkor annak fitestvére vegye el az özvegyet és támasszon magot fitestvérének. 20 Volt hét fitestvér, az első megnősült (feleséget vett) és meghalt utód nélkül (magot nem hagyott) 21 és a második elvette azt és meghalt, ő sem hagyott utódot és a harmadik is hasonlóképpen 22 és így mind a hét elvette őt és nem hagytak hátra utódot (magot). Legutoljára meghalt az asszony is, 23 a feltámadáskor, amikor feltámadnak, közülük melyiküké lesz az asszony? mert mind a hétnek a felesége volt. 24 Jézus (ezt) mondta nekik: nem azért tévelyegtek-e, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát? 25 mert amikor a halálból feltámadnak, nem nősülnek (és) férjhez sem mennek, hanem úgy lesznek, mint az angyalok az egekben, 26 arról pedig, hogy a halottak feltámadnak, nem olvastátok-e Mózes könyvében, a csipkebokornál, hogyan szólt neki az Isten? ezt mondta: Én vagyok Ábrahám Istene és Izsáknak Istene és Jákób Istene. 27 Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké. Ti tehát nagyon tévedtek. 28 És odament Hozzá az egyik írástudó, aki hallgatta vitájukat, látta, hogy mily kitűnően megválaszolt nekik, megkérdezte Tőle: melyik az összes parancsok közül az első? 29 Jézus pedig ezt válaszolta neki, hogy az első ez: halljad Izrael! az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr, 30 és szeresd Uradat, Istenedet egész szívedből és egész lelkedből és egész elmédből és egész erődből, 31 (és) a második ez: szeresd (hozzád legközelebbi) embertársadat, mint saját magadat, nincs más ezeknél nagyobb parancs 32 és ezt mondta Neki az írástudó: valóban, kitűnően mondtad, Tanítómester, hogy Isten egy(etlen) és rajta kívül nincs más 33 és szeretni Őt egész szívből, egész értelemből és erőből, és szeretni embertársunkat, mint saját magunkat, az több minden égő, vagy véres áldozatnál 34 és Jézus látva őt, hogy értelmesen válaszolt, ezt mondta neki: nem vagy messze az Isten Királyságától, és senki nem mert Tőle többet kérdezni. 35 Jézus pedig amikor a templomépületben tanított, ezt mondta: hogy mondják az írástudók, hogy a Krisztus a Dávid fia? 36 maga Dávid mondta a Szent Szellem (erejé)ben: így szólt az Úr az én Uramnak, ülj (a) jobbomra, míg ellenségeidet lábad alá teszem zsámolyul, 37 maga Dávid Urának mondja, akkor hogyan lehet fia neki? És a nagy tömeg szívesen (élvezettel) hallgatta Őt 38 és a tanításában ezt mondta nekik: őrizkedjetek (óvakodjatok) az írástudóktól, akik szeretnek hosszú köntösben járni-kelni és szeretik a köszöntéseket a piactereken (fogadni) 39 és első helyeken ülni a zsinagógákban és főhelyeken a lakomákon, 40 akik felemésztik az özvegyek házait és közben színlelésből (látszatra) hosszan imádkoznak, súlyosabb ítéletben részesülnek majd 41 és leült szemben a templomi (kincstartó) persellyel és figyelte, hogy(an) dobja a nép a rézpénzt a perselybe és sok gazdag sokat dobott be 42 és jött egy koldusszegény özvegyasszony két fillért dobott be, ami egy krajcárt ér 43 és odahívta a tanítványait (és) ezt mondta nekik: Ámen, mondom néktek, hogy ez a koldusszegény özvegy többet dobott be mindenkinél, akik a perselybe dobtak, 44 mert mind a fölöslegükből dobtak, ez pedig nélkülözéséből (szűkösségéből) mindazt beledobta, amije volt, az egész megélhetését.