1és történt ezt követően (ezután), hogy Ő bejárta a városokat és falvakat és hirdette Isten királyi uralmának örömhírét és vele volt a tizenkettő
2és néhány asszony, akiket gonosz szellemektől és gyengélkedésekből kigyógyított (gyógykezelt): Mária, akit magdalainak hívnak, akiből hét démon ment ki,
3Johanna, Heródes gondnokának, Kuzának felesége, Zsuzsanna és még sokan mások, akik a vagyonukból szolgáltak neki.
4Amikor pedig nagy tömeg gyűlt össze Jézushoz, és azok, akik városonként mentek hozzá, így szólt példa(beszéd) (példázat) által:
5kiment a magvető, hogy elvesse a vetőmagját, és vetés közben néhány szem az útszélre esett, és eltaposták, az ég madarai meg felcsipegették,
6és más szem a kősziklára esett, és amint kikelt, elszáradt, mert nem volt nedvessége,
7és másféle szem a tövisek közé esett, vele együtt felnőttek a tövisek, és elfojtották azt,
8és más szem a jó földbe hullott, kikelt és százszoros gyümölcsöt termett. Miután ezeket mondta, felemelt hangon szólt: akinek füle van (a) hallásra, hallja meg!
9Megkérdezték pedig a tanítványai, hogy mit jelent e példázat (példabeszéd)?
10Ő pedig ezt mondta: nektek megadatott, hogy megismerjétek (tudjátok) az Isten Királyságának a titkait, de a többieknek (csak) példabeszédekben azért, hogy látva ne lássanak, és bár meghallják, nehogy (meg)értsék.
11A példabeszéd (példázat) pedig ez: a mag az Isten szava (Igéje).
12Az útszélre esett szemek pedig azok, akik meghallották, de jön az ördög, és kikapja (kiveszi) az Igét a szívükből, nehogy higgyenek (hithűségre jussanak) és üdvözüljenek.
13A kősziklára hullott szemek pedig azok, akik amikor meghallják, örömmel fogadják az Igét, de nincs gyökerük (nem ereszt bennük gyökeret), egy ideig hisznek és a megpróbáltatás (kísértés) időszakában elpártolnak.
14Ami pedig a tövisek közé esik, azok, akik meghallják, és elmennek, de később a megélhetés gondjai, és gazdagsága és gyönyörei megfojtják és gyümölcsérésig nem jutnak (termést nem hoznak).
15A kitűnő földbe hulló szemek pedig azok, akik nemes és jó szívvel hallgatják az Igét, megtartják, és gyümölcsöt hoznak kitartásukkal.
16Senki mécset nem gyújt azért, hogy befödje (letakarja) valami edényfélével, vagy hogy az ágy alá tegye, hanem (a) mécstartóra teszi, hogy aki csak bemegy, lássa a fényt,
17mert semmi sincs úgy elrejtve, hogy nyilvánvalóvá ne lenne, és nincs titok, ami ki ne tudódnék és figyelemre (nyilvánosságra) ne kerülne.
18Vigyázzatok tehát, hogyan hallgatjátok, mert akinek van, annak adatik (még kap hozzá), akinek pedig nincs, (attól) még azt is elveszik, amiről azt gondolja (véli), hogy az övé,
19eljöttek pedig hozzá az anyja és testvérei, de nem tudtak hozzájutni a tömeg miatt,
20hírül adták pedig neki: anyád és testvéreid künn állnak, látni akarnak téged.
21Ő (pedig) ezt válaszolta nekik: anyám és testvéreim ezek, akik az Isten Igéjét (szavát) hallgatják és megteszik.
22Történt pedig egy napon, (hogy) Ő is hajóba szállt és tanítványai is, és (ezt) mondta nekik: menjünk át a tó túlsó partjára, és elindultak,
23de amíg hajóztak, Ő elaludt, és szélvihar csapott le a tóra, és úgy megteltek vízzel, hogy (élet)veszélyben forogtak (voltak),
24odamentek hozzá, fölébresztették, és ezt mondták: Mester, Mester! itt elveszünk! Ő pedig fölkelt, megdorgálta a szelet és a víz hullámait (rászólt a szélre és a víz hullámaira) és megszűnt a háborgás és szélcsend lett.
25Ekkor ezt mondta nekik: hol van a hitetek? azok pedig félve elcsodálkoztak, és ezt mondták egymásnak: hát ki ez, hogy a szeleknek és a víznek is parancsol, és engedelmeskednek neki?
26és lehajóztak a gerazaiak vidékére, amely Galileával átellenben van,
27és amikor kiment a szárazföldre, elébe jött egy férfi a városból, akit démonok szálltak meg, és már régóta nem hordott ruhát, és nem házban lakott, hanem sírboltokban.
28Amikor meglátta (észrevette) Jézust, felkiáltott, leborult (odaesett) eléje és fennhangon mondta: mi közöm hozzád (mi dolgod van velem) Jézus, a magasságos Istennek Fia? Könyörgök, ne kínozz engem,
29mert ráparancsolt a tisztátalan szellemre, hogy menjen ki az emberből, mert már sok ideje hatalmában tartotta, és láncokkal és béklyókkal megkötözve őrizték, de elszaggatta a kötelékeket, a démon pedig kikergette (hajszolta) a pusztába,
30megkérdezte pedig őt Jézus: mi a neved? ő pedig ezt mondta: Légió, mert sok démon tartotta megszállva,
31és rimánkodtak (segítségét kérték) a démonok, hogy ne rendelje el nekik, hogy a mélységbe menjenek,
32volt pedig ott egy elég nagy konda, a hegyoldalban legelészett, és (a démonok) megkérték, hogy engedje meg nekik, hogy azokba mehessenek be, és megengedte nekik,
33a démonok pedig kijöttek az emberből, bementek a disznókba (megszállták a disznókat), és a meredekről a konda lerohant a tóba és belefulladt.
34Amikor pedig a kanászok látták, mi történt, elfutottak, és hírül vitték (elhíresztelték) a városba és a tanyákba.
35Az emberek pedig kijöttek, hogy lássák, mi történt, és odaérve Jézushoz meg is találták az embert, akiből a démonok kijöttek, felöltözve és józan ésszel Jézus lábainál ült, és félelem fogta el őket,
36és elbeszélték azok akik látták (a szemtanúk), hogyan menekült meg a démontól megszállott,
37és kérte Őt a Geraza környékének sokasága, hogy menjen el tőlük, mert nagy félelem fogta el őket, Ő pedig hajóba szállt, hogy visszatérjen.
38Az a férfi pedig, akiből kimentek a démonok, kérte Őt, hogy vele együtt lehessen, de Ő elküldte őt, és ezt mondta:
39térj vissza otthonodba és beszéld el, mily nagy dolgokat tett veled az Isten, és elment, városszerte hirdette (hírnöke lett): mily nagy jót tett vele Jézus.
40Amikor pedig Jézus visszatért, a tömeg örömmel fogadta, mert mindenki várta.
41és lám, jött egy férfi, akinek Jairus volt a neve, és a zsinagóga főelöljárója volt, és Jézus lábaihoz borulva kérte, hogy jöjjön be a házába,
42mert egyetlen leánya volt neki, mintegy tizenkét éves, és haldoklott. Miközben pedig odament, a tömeg majd agyonnyomta (szorongatta)
43és egy asszony, aki vérfolyásos volt tizenkét esztendő óta, akit (bár orvosokra költötte egész megélhetését) senki sem bírt kigyógyítani,
44odament (hozzá) hátulról, és megérintette felsőruhájának szegélybojtját, és azonnal elállt a vérének folyása,
45és ezt kérdezte Jézus: ki az, aki megérintett engem (hozzámért)? Miután mindenki tagadta, ezt mondta Péter (és akik vele voltak): Mester, a tömeg szorongat és lökdös (nyom) téged.
46Jézus azonban ezt mondta: megérintett engem valaki, mert én észrevettem, (hogy) hatóerő áradt ki belőlem.
47Látva pedig az asszony, hogy nem maradt rejtve, remegve (reszketve) előjött, eléje borult, és tudtára adta (kijelentette, megvallotta) az (egész) nép előtt, mily okból érintette meg, és hogy gyógyult meg rögtön.
48Jézus pedig ezt mondta neki: (légy bátor) leányom, a hited megmentett (hűséged megtart) téged, menj el békében,
49még Ő beszélt, amikor jött valaki a zsinagógafőhöz, és ezt mondta: meghalt a leányod, nehogy még tovább zaklasd a Tanítómestert!
50Jézus pedig ezt meghallotta és (így) válaszolt neki: nehogy félj! Csak higgy, és meg lesz mentve (tartva).
51Amikor pedig megérkezett a házba, senkit sem engedett bemenni magával együtt, csak Pétert, és Jakabot és Jánost és a lánygyermek apját és anyját.
52Sírtak pedig mind és jajgattak fölötte: Ő pedig ezt mondta: nehogy sírjatok, nem halt meg, csak alszik (szunnyad)
53és kinevették Őt, mert tudták, hogy meghalt.
54De Ő megfogta (megragadta) a kezét, hangosan felszólította, és (ezt) mondta: kisleányom, ébredj (kelj föl)!
55és visszatért a szelleme, és felállt rögtön. És meghagyta (elrendelte), hogy adjanak neki enni,
56és elámultak a szülei, Ő pedig megparancsolta (meghagyta) nekik, nehogy valakinek elmondják, ami történt.