Luke 7
1 Miután pedig a nép füle hallatára elmondott beszédét befejezte, bement Kapernaumba.
2 Egy századosnak pedig a rabszolgája, akit nagy becsben tartott (aki neki értékes volt), rosszul lett és már-már a végét járta,
3 mivel pedig hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit (azzal a) kéréssel, hogy jöjjön és mentse meg a rabszolgáját.
4 Azok pedig, amikor Jézushoz érkeztek, buzgón (nagy igyekezettel) kérlelték, és ezt mondták: méltó, hogy ezt megtedd neki (megérdemli, hogy ezt megadd neki),
5 mert szereti nemzetünket, a zsinagógát is ő építtette nekünk.
6 Jézus azért velük együtt ment, amikor már nem volt messze a háztól, eléje küldte a százados barátait, ezt üzenve neki: Uram, nehogy fáraszd magad, mert nem vagyok arra érdemes, hogy fedelem (háztetőm) alá betérj,
7 ezért magamat sem érdemesítettem (tartottam méltónak) arra, hogy elmenjek hozzád, hanem csak szólj (mondd egy szóval) és meggyógyul a szolgalegényem,
8 mert én is hatalom alá rendelt ember vagyok, katonák szolgálnak alattam, és mondom ennek: indulj! elindul, és a másiknak: gyere! (hozzám) az jön, és a rabszolgámnak: tedd ezt, és megteszi.
9 Ennek hallatán elcsodálkozott Jézus, és megfordulva ezt mondta a nyomába szegődött (őt követő) (nép)tömegnek: mondom nektek, még Izraelben sem találtam ekkora hitet.
10 és amikor a küldöttek a házba visszatértek, a rabszolgát egészségesen találták,
11 és történt másnap, hogy egy Nain nevű városba ment, és vele együtt mentek a tanítványai és nagy tömeg,
12 és amikor közeledett a város kapujához, lám, egy halottat hoztak ki, az anyjának egyetlen fiát, az asszony özvegy is volt, és a városból jókora tömeg kísérte.
13 És amikor az Úr meglátta őt, megesett a szíve rajta, és ezt mondta neki: nehogy sírj!
14 és odament, megérintette a koporsót, azok pedig akik vitték, megálltak, és ezt mondta: ifjú, neked mondom (felszólítlak), kelj életre!
15 és felült a halott, és elkezdett beszélni, és átadta őt az anyjának,
16 félelem fogott el pedig mindenkit, és dicsőítették az Istent, és ezt mondták: nagy próféta támadt közöttünk, és meglátogatta az Isten a népét,
17 és ez a hír elterjedt róla egész Júdeában és mindenfelé a környéken.
18 És hírül vitték Jánosnak a tanítványai mindezeket (beszámoltak mindezekről), aki magához hívatott a tanítványai közül kettőt, és
19 elküldte az Úrhoz ezt kérdezve: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?
20 Amikor a férfiak hozzá érkeztek, ezt mondták: Bemerítő János küldött minket hozzád, ezt kérdezteti: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?
21 abban az órában sokakat gyógykezelt betegségekből, gyötrő bajokból és gonosz szellemektől, és sok vaknak adta vissza látását (szemevilágát),
22 és válaszul ezt mondta nekik: menjetek el, (és) vigyétek hírül Jánosnak, amiket láttatok és hallottatok, (hogy a) vakok újra látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, és süketnémák hallanak, halottak életre kelnek, koldusszegényeknek az evangéliumot hirdetik,
23 és boldog (az), aki bennem meg nem botránkozik.
24 Amikor pedig elmentek János hírvivő követei, elkezdett beszélni a tömegnek Jánosról: mit mentetek ki megnézni a pusztába? Széltől hajladozó nádszálat?
25 Vagy mit mentetek ki látni? Finom, puha, előkelő ruhákba öltözött embert? Nézzétek, akik pompás (előkelő) ruhában és a kényelemben élnek, a királyi palotákban vannak.
26 Hát mit mentetek ki látni? prófétát? igen, mondom nektek, prófétánál is többet.
27 Ez az, akiről meg van írva: lám, elküldöm hírvivő követemet (angyalomat) előtted, aki rendbe hozza előtted az utadat,
28 mert mondom nektek, senki sincs nagyobb az asszonyok szülöttei között Bemerítő Jánosnál, de aki a legkisebb az Isten Királyságában, nagyobb nála,
29 és a nép mind, akik hallgatták, (még) a vámszedők is, igazat adtak Istennek, bemerítkeztek János bemerítésével,
30 a farizeusok pedig és a törvénytudók az Isten szándékát semmibe vették (elvetették) magukra nézve, nem merítkeztek be általa.
31 Kihez hasonlítsam tehát e nemzedék embereit? (és) kihez is hasonlók?
32 hasonlók a gyermekekhez, akik a vásártéren üldögélnek, és egymásnak kiáltozva, ezeket mondják: furulyáztunk nektek, és nem táncoltatok, gyászdalt énekeltünk, és nem zokogtatok (siránkoztatok),
33 mert eljött Bemerítő János, aki (sem) kenyeret nem eszik, (sem) bort nem iszik, és ezt mondjátok: démon vette birtokába.
34 Eljött az Emberfia, eszik és iszik, és azt mondjátok: lám! milyen nagyétkű (falánk), borissza (iszákos) ember, vámszedők és bűnösök barátja!
35 De minden gyermekétől igazolást nyer a bölcsessége.
36 Kérte pedig Őt egy a farizeusok közül, hogy egyék vele, és bement a farizeus házába, és asztalhoz telepedett,
37 és lám egy asszony, aki mint bűnös életű volt a városban, megtudta, hogy vendégségben van a farizeus házában, alabástrom edényben illatos olajat (kenetet) hozott,
38 és megállt hátul a lábánál sírva és könnyeivel öntözni kezdte a lábait, és hajával törölte meg, és megcsókolta és megkente az illatos olajjal Jézus lábát.
39 Amikor pedig ezt meglátta a farizeus, aki Őt meghívta, ezt mondta magában: ez, ha próféta volna, tudná, hogy ki és miféle asszony az, aki érinti, hogy bűnös (vétkező).
40 És válaszul Jézus így szólt hozzá: Simon, van neked (számodra) valami mondanivalóm, az pedig (így) szólt: Tanítómester, mondjad.
41 Két adósa volt egy hitelezőnek: az egyik ötszáz dénárral tartozott, a másik pedig ötvennel.
42 Mivel nem volt miből megadniuk (fizetniök), mindkettőnek kegyelemből elengedte. Hát közülük melyik fogja jobban szeretni?
43 Simon ezt mondta: gondolom (felteszem), hogy az, akinek többet engedett el kegyelemből. Ő pedig ezt mondta neki: helyesen ítéltél.
44 és az asszony felé fordulva így szólt Simonhoz: Látod ezt az asszonyt? bejöttem a házadba: vizet a lábaimra nem adtál, ez pedig a könnyeivel öntözte (áztatta) a lábaimat, és hajával törölte meg,
45 csókot sem adtál nekem, ez pedig amióta bejöttem, nem szűnt meg csókolgatni a lábaimat.
46 Olajjal fejemet nem dörzsölted be, ez pedig illatos olajjal keni a lábaimat.
47 Ezért (ezt) mondom neked, sok bűne (vétke) bocsánatot nyert, mert sok szeretetet tanúsított (sokat szeretett) akinek pedig kevés bűnét bocsátják meg, az kevéssé szeret (kevés szeretetet tanúsít),
48 ezt mondta pedig annak az asszonynak: a te bűneid bocsánatot nyertek.
49 és elkezdtek a vele egy asztalnál ülők (asztaltársak) összesúgni: ki ez, aki még a bűnöket is megbocsátja?
50 Ő pedig (ismét) az asszonyhoz szólt: a te hit(hűség)ed megmentett téged, menj el békében!