Bible

1 de a szombatok első napján (a hét első napján) kora reggel kimentek a sírbolthoz, és magukkal vitték az előkészített illatszereket is, 2 a követ pedig a sírbolttól elhengerítve találták, 3 bementek, de az Úr Jézus testét nem találták 4 és történt, míg emiatt tétováztak, lám! két férfi állt mellettük ragyogó ruhában. 5 Megrémültek, és a föld felé hajtották arcukat, azok pedig így szóltak hozzájuk: mit keresitek az élőt a halottak között? nincs itt, hanem életre kelt, 6 emlékezzetek vissza, hogyan szólt nektek, amikor még Galileában volt, 7 megmondta: az Emberfiának át kell adatni vétkező emberek kezébe, és keresztre feszíttetni és harmadnapon feltámadni 8 és visszaemlékeztek az Ő szavaira 9 és visszatértek a sírbolttól és hírül adták mindezeket a tizenegynek és a többinek mind. 10 Mária, a magdalai és Johanna, és Jakab anyja: Mária voltak pedig ezek, néhány más asszonnyal, akik elmondták az apostoloknak ezeket, 11 de azok szemében csak üres fecsegésnek tűnt fel ezeknek a beszéde, és nem hittek nekik. 12 Péter azonban felállt és elfutott a sírbolthoz, és amikor lehajolt, csupán a lepedőket látta, és elment, magában csodálkozva a történeteken, 13 és lám, ketten közülük még aznap elindultak egy faluba, amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumnyira volt, amelynek neve Emmausz, 14 és beszélgettek egymással mindezekről az eseményekről, 15 és történt, hogy míg beszélgettek és tanakodtak, maga Jézus is csatlakozott, és együtt ment velük, 16 de a szemeik le voltak fogva, nehogy ráismerjenek, 17 de Ő szólt hozzájuk: micsoda szavak ezek, amelyeket jártotokban egymással váltotok? és megálltak szomorú tekintettel, 18 az egyik, akinek neve Kleopás volt, így válaszolt neki: te vagy egyedül idegen Jeruzsálemben, nem is tudod, mik történtek ott ezekben a napokban? 19 és mondta nekik: mik? azok pedig mondták neki: A názáreti Jézus felől, aki próféta volt, munkában és szóban, hatalmas az Isten és az egész nép előtt, 20 hogyan szolgáltatták ki a főpapjaink és vezetőink halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg (vonták kínkaróra) Őt, 21 pedig mi reméltük, hogy Ő az, aki meg fogja váltani Izraelt, de hát harmadnapja már, hogy ezek történtek, 22 de némely közülünk való asszony is megdöbbentett bennünket: korán reggel a sírboltnál voltak, 23 és nem találták ott a testét, eljöttek és azt mondták, hogy angyalok (meg)jelenését is látták, akik azt mondták, hogy él, 24 el is mentek némelyek a velünk valók közül a sírbolthoz és úgy találták, ahogyan az asszonyok is mondták, de Őt magát nem látták, 25 erre Ő így szólt hozzájuk: ó ti balgák és restszívűek, mindazok elhívésére, amiket a próféták szóltak, 26 hát nem ezeket kellett szenvedni a Krisztusnak és bemenni az Ő dicsőségébe? 27 és kezdve Mózestől és minden prófétától elmagyarázott nekik mindent, amit az írásokban róla írtak, 28 és közel értek a faluhoz, amelybe mentek, és Ő úgy tett, mintha tovább menne, 29 de erősen marasztalták Őt, ezt mondták: maradj velünk, mert beesteledik, és lehanyatlott már a nap, és betért, hogy velük maradjon, 30 és történt, hogy amikor az asztalhoz telepedett velük, kezébe vette a kenyeret, megáldotta és megtörte, és odaadta nekik, 31 azoknak pedig megnyíltak a szemeik és ráismertek, de Ő eltűnt előlük, 32 és így szóltak egymáshoz: hát nem lobbant izzó lángra a szívünk bennünk, ahogyan szólt hozzánk az úton, ahogyan kifejtette az Írásokat? 33 és útra keltek abban az órában, visszafordultak Jeruzsálembe, és összegyűl(ekez)ve találták a tizenegyet és a velük levőket, 34 akik ezt mondták: valóban életre kelt az Úr, és megjelent (láthatóvá lett) Simonnak, 35 és ők is beszámoltak az úton történtekről, és arról, hogyan ismerték fel őt a kenyér megtöréséről, 36 Amíg pedig ezeket beszélték, maga Jézus állt meg ott közöttük, és ezt mondta nekik: békesség nektek! 37 megrettentek és félelemmel telve úgy vélték, hogy szellemet látnak, 38 de Ő ezt mondta nekik: mit vagytok zavarban, és miért támadnak ily következtetések szívetekben? 39 nézzétek a kezeimet és a lábaimat, hogy én vagyok magam, tapintsatok meg engem és lássátok: mivelhogy a szellemnek nincs hús(teste) és csontja, amint látjátok, nekem van. 40 (És ezt mondva megmutatta nekik a kezeit és a lábait.) 41 De amikor örömükben még mindig nem hittek, és csodálkoztak, ezt mondta nekik: van valami ennivalótok itt? 42 azok pedig adtak neki egy darab sült halat 43 és kezébe fogta és szemük láttára evett 44 és így szólt hozzájuk: ezek azok a szavak, amelyeket akkor szóltam hozzátok, amikor még veletek voltam, hogy be kell teljesedni mindazoknak, amik írva vannak a Mózes törvényében és a prófétákban és Zsoltárokban rólam! 45 Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat, 46 és ezt is mondta nekik: így van megírva és így kellett szenvednie a Krisztusnak, és feltámadnia a halottak közül harmadnapon, 47 és hirdetni kell a gondolkozásmód megváltoztatást (az észretérést) az Ő nevében a bűnök megbocsátása végett minden (nem-zsidó) nemzet között, Jeruzsálemtől kezdve. 48 Ti vagytok ezeknek tanú(bizony)ságtevői 49 és lám, én elküldöm rátok Atyám ígéretét, ti pedig legyetek veszteg a városban, míg fel nem lesztek ruházva a magasból (ható)erővel, 50 kivezette őket Betániához közel, és felemelte kezeit, megáldotta őket, 51 és történt, hogy amíg áldotta őket, eltávolodott (elvált) tőlük (és felvitetett az égbe) 52 és azok (imádva őt) visszatértek Jeruzsálembe nagy örömmel, 53 és mindenkor a templomépületben voltak és dicsérve áldották az Istent.