Luke 16
1 szólt pedig a tanítványaihoz is: volt egy gazdag ember, akinek volt egy intézője, és bevádolták nála, hogy eltékozolja a vagyonát,
2 és elhívatta és ezt mondta neki: mit hallok felőled? adj számot gondnokságodról (az intézőségedről), mert nem lehetsz többé intéző,
3 az intéző pedig ezt mondta magában: mitévő legyek, mivelhogy az uram elveszi az intézőséget tőlem, kapálni nem tudok, kéregetni szégyellek,
4 tudom, mit tegyek, hogy amikor elmozdítanak a gondnokságból, befogadjanak engem a házaikba,
5 és magához hívatta egyenként urának minden egyes adósát, és ezt mondta az elsőnek: mennyivel tartozol az én uramnak?
6 az pedig ezt mondta: száz korsó (bátus) olajjal. Erre azt mondta neki: vedd az írásaidat, és ülj le gyorsan, írj ötvenet,
7 azután egy másiknak ezt mondta: te pedig mennyivel tartozol? Az pedig ezt mondta: száz véka (kórus) búzával, erre ezt mondta neki: vedd az írásaidat, és írj nyolcvanat,
8 megdicsérte az úr az igaztalan intézőt, hogy megfontoltan járt el, mert ennek a (világ)korszaknak a fiai a maguk nemében megfontoltabbak mint a fény fiai.
9 Én is ezt mondom nektek: szerezzetek barátokat magatoknak az igaztalan mammonból, hogy amikor az elfogy, befogadjanak titeket a (világ)korszakra szóló sátorokba,
10 aki a kevésben hű (megbízható), az a sokban is hű, és aki a kevésben igaztalan, a sokban is igaztalan,
11 ha tehát az igaztalan mammonban nem voltatok hűek, az igazit (a valódit) ki bízza majd rátok?
12 És ha a másén nem voltatok hűek, ki adja nektek azt, ami a tiétek?
13 egy háziszolga sem képes két úrnak szolgálni, mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti, nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak,
14 hallották pedig mindezeket a farizeusok, akik (ezüst)pénzkedvelők voltak, és kicsúfolták Őt,
15 és ezt mondta nekik: ti vagytok, akik megigazultaknak tartjátok magatokat az emberek szeme előtt, de az Isten ismeri a szíveiteket, mivelhogy ami az emberek közt magasztos, az Isten szeme előtt utálatos.
16 A törvényt és a prófétákat Jánosig hirdették, attól fogva az Isten Királyságát (jóhírként) hirdetik, és mindenki erőfeszítéssel jut abba,
17 de könnyebb az égnek és a földnek elmúlni, mintsem hogy a törvényből egy betűszavacska is elveszne.
18 Mindenki, aki elválik feleségétől és mást vesz el, házasságot tör, (és) az is házasságot tör, aki férje által elbocsátott nőt vesz el.
19 Volt pedig egy gazdag ember, bíborba és patyolatba öltözött, és minden nap pompásan lakomázott,
20 és volt a kapuja előtt egy Lázár nevű koldusszegény is, aki ott feküdt kivetve tele fekéllyel,
21 és arra vágyakozott, hogy jóllakjék abból, ami a gazdag asztaláról hulladékként lekerült, de csak a kutyák jöttek és nyalták a fekélyeit,
22 történt pedig, hogy meghalt a koldusszegény, és felvitték az angyalok Ábrahám kebelére: meghalt pedig a gazdag is és eltemették,
23 és az alvilágban felemelte szemeit, kínokban volt, látta Ábrahámot távol, és annak kebelén Lázárt,
24 és hangos szóval ezt mondta: Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy mártsa vízbe ujjának hegyét, és hűsítse le nyelvemet, mert gyötrődöm e lángban.
25 Ábrahám pedig ezt mondta: gyermekem, emlékezz rá, megkaptad a jókat életedben, és Lázár hasonlóképpen a rosszakat, most itt vigasztalásban van része, te pedig gyötrődsz,
26 és mindezekben köztünk és köztetek nagy szakadék (űr) is tátong, úgyhogy akik innen át akarnak menni hozzátok, ne tudjanak, sem onnan hozzánk át ne keljen senki,
27 ekkor így szólt: kérlek hát téged Atyám, hogy küldd el őt az apám házába,
28 mert van öt testvérem, hogy így tanú(bizony)ságot tegyen nekik, nehogy ők is ide jussanak, a gyötrelem helyére,
29 de ezt mondta Ábrahám: ott van Mózesük és a prófétáik, hallgassanak rájuk,
30 az pedig így szólt: nem úgy atyám, Ábrahám, hanem ha a halottak közül megy el valaki hozzájuk, megváltoztatják gondolkozásmódjukat,
31 de Ábrahám ezt mondta neki: ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, ha a halottak közül feltámad valaki, annak sem hisznek.