1Jakab, Isten és az Úr Jézus Krisztus rabszolgája, a tizenkét törzsnek a szórványban, örüljetek!
2Csupa örömnek tartsátok testvérek, ha sokféle megpróbáltatásba estek,
3tudjátok, hogy hithűségetek vizsgatétele kitartást munkál.
4a kitartásnak pedig végcélba vivő munkája legyen, hogy végcélba jutók és minden részben épek legyetek, és semmiben sem fogyatékosak.
5Ha pedig valaki közületek bölcsességnek van híjával, kérje Istentől, aki mindenkinek ad, egyszerűen, és szemrehányás nélkül és nekik is megadja,
6de kérje hithűségben, egy csöppet sem kételkedve, mert aki kételkedik, hasonlít a tenger habjához, amelyet a szél elindít és ide-oda dobál.
7mert az ilyen ember ne gondolja, hogy kap valamit az Úrtól.
8két(felé osztott) lelkű ember, állhatatlan minden utaiban.
9dicsekedjék pedig az alacsonyrendű testvér az ő magasságával,
10a gazdag pedig az ő alacsonyságával, mivelhogy elmúlik mint a fű virága,
11mert felkel a nap perzselő hőségével, és kiszárítja a füvet, és virága lehull, és ábrázatának bája elvész, így a gazdag is a saját jártában-keltében elhervad.
12Boldog férfi az, aki kitart a megpróbáltatásban, mert ha megvizsgált lesz, elnyeri az élet győzelmi koszorúját, amelyet az Isten az Őt szeretőknek ígért.
13Nehogy valaki azt mondja, akit megpróbáltatás ér, hogy Isten kísérti, mert az Isten a gonosztól nem kísérthető, Ő pedig nem kísért senkit,
14de mindenkit a saját kívánsága kísért, amely csalogatja és édesgeti,
15azután, amikor a kívánság megfogan, vétket szül, a vétek pedig amikor végbemegy, halált hoz létre.
16Nehogy tévedésben legyetek, szeretett testvéreim.
17minden jó adomány és minden célbavivő ajándék felülről van, a fények Atyjától száll alá, akinél nincs változás vagy a változandóságnak árnyéka,
18szándéka hozott létre minket a valóság szavával, hogy első zsengéje legyünk teremtményeinek,
19tudjátok meg szeretett testvéreim: legyen pedig minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra,
20mert az ember haragja Isten igazságosságát nem munkálja.
21Azért tegyetek le minden szennyet és fennmaradó rosszat, szelídséggel fogadjátok be a belétek oltott Igét, amely képes megmenteni a lelketeket.
22legyetek pedig megtevői az Igének és nehogy csak hallgassátok, különben megcsaljátok magatokat,
23mivelhogy, ha valaki hallgatója az Igének, és nem megtevője, hasonlít ahhoz a férfihoz, aki az eredeti arcát tükörben nézegeti,
24mert megnézte magát és elment és mindjárt elfelejtette, milyen volt,
25aki pedig figyelmesen beletekint a szabadság célbavivő törvényébe és megmarad benne, nem feledékeny hallgató lett, hanem a munka tettreváltója, ez boldog lesz abban, amit megtesz,
26ha valaki kegyesnek tartja magát (vallásosnak látszik), de nem fékezi meg nyelvét, hanem megcsalja szívét, annak hiábavaló a vallásoskodása,
27a tiszta és szeplőtelen vallásoskodás az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket nyomorúságukban, szeplőtelenül megtartóztatni magát a világtól.