1Az elöljáró Gaiusnak, a szeretettnek, akit én valóban szeretek.
2Szeretettem, mindenben kívánom, jól menjen sorod (jól haladjon utad) és egészséges légy, mint ahogy jó úton halad a lelked,
3mert roppant megörültem, amikor jöttek testvérek, és tanú(bizony)ságot tettek a való(igaz)ságról, mint ahogy te való(igaz)ságban jársz.
4Ennél nagyobb örömem nincs, mint amikor hallom, hogy a gyermekeim a való(igaz)ságban járnak.
5Szeretettem, ha hűen teszed azt, amit művelsz, a testvérek, sőt az idegenek irányában,
6akik tanú(bizony)ságot tettek a szeretetedről a (kihívott) gyülekezet (eklézsia) előtt, jól (eszményien) teszed, ha Istenhez méltóan indítod útjukra,
7mert az Ő nevéért keltek útra, semmit sem kapva a nemzet(beli)ektől,
8mi tehát tartozunk felkarolni az ilyeneket azért, hogy munkatársaik lehessünk a valóságnak,
9írtam valamit a (kihívott) gyülekezetnek (eklézsiának), de a közöttük elsőséget kedvelő Diotrephesz nem fogad el minket,
10ezért, ha odaérkezem, emlékezetébe idézem a dolgait, hogy gonosz szavakkal fecsegett ellenünk, és még ezzel sem érve be, nem fogadja be a testvéreket, és másfelől, akiknek ez szándékukban van, megakadályozza és a (kihívott) gyülekezetből kiveti őket.
11Szeretettem, nehogy utánozd a rosszat, hanem a jót. A jóttevő Istenből van, aki rosszat tesz, az nem látta az Istent.
12Demeterről mindenki tanú(bizony)ságot tett, maga a való(igaz)ság is, mi is tanú(bizony)ságot teszünk, és tudod, hogy a mi tanú(bizony)ságtételünk (való)igaz,
13sok írnivalóm volna neked, de nem akarok neked tintával és tollal írni,
14remélem, csakhamar meglátlak téged, és szemtől-szembe szólhatunk. (1:15) Béke neked! Köszöntenek téged a barátok. Köszöntsd a barátokat név szerint.