1Ismertetjük veletek, testvérek, az Isten kegyelmét, amelyet adott Makedónia (kihívott) gyülekezeteiben (eklézsiáiban),
2hogy a nyomorúság sok próbatétele között túláradó lett örömük és mélységes szegénységüket, jószívűségük gazdagsággá sokasította,
3mert tanú(bizony)ság vagyok, hogy képességük (erejük) szerint, sőt erejükön felül is önként adakoztak,
4sok buzdítással kérve-kérték tőlünk, hogy a kegyet és a szentek iránti (diakóniai) szolgálat közösségvállalását fogadjuk el
5és nem úgy, amint reméltük, hanem önmagukat adták először az Úrnak és nekünk, Isten akarata által,
6úgyhogy megkértük Tituszt, hogy ahogy elkezdte, úgy fejezze is be nálatok ezt a jótékonyságot (kegyelmi munkát) is,
7de mint ahogy mindenben bővelkedtek (kitűntök): hit(hűség)ben, igeszólásban, ismeretben, minden buzgóságban és irántunk táplált szeretetben, úgy ebben a jótékonyságban (kegyelmi munkában) is tűnjetek ki.
8Nem parancsként mondom, hanem hogy a mások buzgósága által a ti szeretetetek valódiságát megvizsgáljam.
9mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét, hogy értetek koldusszegénnyé lett gazdag létére azért, hogy ti az Ő koldusszegénysége által meggazdagodjatok,
10és tanácsot adok ebben, mert ez nektek használ, mint akik nemcsak a cselekvést, hanem az akarást is elkezdtétek tavaly óta,
11most pedig a cselekvést is végezzétek be, mert ahogyan megvolt az akarat készsége, olyan legyen a véghezvitel is abból, amitek van,
12mert ha a készség megvan, az aszerint kedves(en fogadott), ami van, nem aszerint, ami nincs,
13mert ne úgy legyen, hogy másoknak könnyebbségük, nektek pedig nyomorúság) lesz, hanem egyenlően legyen,
14a mostani időszakban a ti bőségtek pótolja ki azoknak szűkölködését azért, hogy azoknak bősége is pótolja majd a ti szükségeteket, hogy így kiegyenlítődés legyen,
15amint meg van írva: aki sokat gyűjtött, nem bővelkedett, és aki keveset, nem szenvedett hiányt,
16hála legyen pedig az Istennek, aki ugyanezt a buzgóságot adta irántatok Titusz szívébe,
17mert az intést elfogadta, de mivel buzgósága még nagyobb volt, önszántából ment el hozzátok,
18együtt küldtük vele azt a testvért, akit dicsérnek az evangélium hirdetése miatt szerte minden (kihívott) gyülekezetben (eklézsiában),
19de nem csak ez van, hanem a (kihívott) gyülekezetek megválasztották őt, hogy legyen útitársunk ebben a kegyelmi munkában, amelyet mi (diakóniailag) szolgálunk magának az Úrnak dicsőségére és saját készségünkből,
20hogy elkerüljük azt, hogy valaki is ócsároljon bennünket szolgálatunknak eme bőséges jövedelem(gyűjtése) miatt,
21mert mi törődünk azzal, ami eszményi szép, nemcsak az Úr, hanem az emberek szeme előtt is.
22Elküldtük velük azt a testvérünket is, akit próbatétellel megvizsgáltunk, sokszor volt buzgó, most pedig még buzgóbb a bennetek vetett sok bizalma folytán,
23akár Tituszról van tehát szó, aki társam és munkatársam közöttetek, akár a testvéreinkről, akik a (kihívott) gyülekezetek apostolai: Krisztus dicsősége,
24tehát a szereteteknek és a felőletek való dicsekedésünknek bizonyítékát mutassátok meg irántuk a kihívott gyülekezetek (eklézsiák) szeme előtt.