1Mert tudjuk, hogy ha a mi földön levő sátorházunk le(b)omol, van egy Istentől való épületünk, egy nem kézzel csinált házunk, hanem (világ) korszakra szóló (aioni), az egekben
2és azért sóhajtozunk ebben, mert az égből való lakásunkat igyekszünk felölteni,
3ha ugyan felöltözötten is nem találnak majd mezítelennek,
4mert hiszen akik e sátorban vagyunk sóhajtozunk a teher miatt (megterhelten), mert nem levetkőzni akarunk, hanem felöltözni, azért, hogy elnyelje a halandót az élet.
5Aki pedig felkészített erre minket, az maga az Isten, Aki a Szellem foglalóját adta nekünk,
6tehát bizalom tölt el bennünket mindenkor, és tudjuk, hogy amíg e testben vagyunk itthon, addig távol vagyunk az Úrtól,
7mert hithűség által járunk nem szemlélésben (látás által),
8de bizalom tölt el és jónak látnánk inkább kiköltözni a testből és hazaköltözni az Úrhoz,
9azért is igyekszünk, hogy akár itthon, akár messze távol, Neki tetszők legyünk,
10mert mindnyájunknak meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke (díjkiosztó emelvénye) előtt, (azért) hogy ki-ki aszerint kapja meg azt, amit testben (testen át) tett, akár jót, akár rosszat,
11mivel tehát ismerjük az Úr félelmét, embereket győzünk (nyerünk) meg, Isten előtt pedig nyilvánvalók vagyunk, remélem pedig, hogy a ti lelkiismeretetek előtt is nyilvánvalók vagyunk,
12nem ajánljuk magunkat ismét nektek, hanem alkalmat adunk nektek, hogy velünk dicsekedjetek, azokkal szemben, akik látszat dolgokban dicsekednek és szívben nem,
13mert ha magunkon kívül vagyunk, az Isten számára vagyunk, ha pedig józanok vagyunk, számotokra vagyunk,
14mert a Krisztus szeretete ösztönöz (szorongat) minket, mivel úgy ítélünk, hogy mivel egy mindenkiért meghalt, azért mindenki meghalt,
15és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek ne maguknak éljenek, hanem Annak, Aki értük meghalt és életre kelt.
16Úgyhogy mi mostantól fogva senkit nem ismerünk (hús)test szerint, ha ismertük is (hús)test szerint Krisztust, de most többé nem így ismerjük.
17Úgyhogy ha valaki Krisztusban van, új teremtmény, a régiek elmúltak, lám, új valósult meg.
18Mindezek pedig Istenből vannak, Aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által és adta nekünk a megbékéltetés (diakóniai) szolgálatát,
19minthogy Isten volt, Aki a világot megbékéltette önmagával, nem számítja fel a mi bűneinket és aki ránk bízta a megbékélés igéjét,
20tehát Krisztusért (-megbízásából) járunk követségben, mintha Isten kérne (intene) általunk, kérünk: béküljetek meg az Istennel!
21mert Azt, Aki bűnt nem ismert, értünk bűnné tette (azért), hogy mi legyünk Isten igazság(osság)ává Őbenne,