1Ezért amikor már nem bírtuk tovább, jónak láttuk, hogy inkább egyedül maradunk Athénban,
2és elküldtük Timótheust, a testvérünket és Isten szolgálatvégzőjét a Krisztus örömhírében (evangéliumában), hogy megszilárdítson titeket és bátorítson a hithűségetekben,
3nehogy valaki megtántorodjon ezekben a nyomorúságokban (szorongattatásokban),
4mert ti magatok tudjátok, hogy erre vagyunk rendelve, mert amikor nálatok voltunk, előre megmondtuk nektek, hogy nyomorúság vár ránk, amint meg is történt, tudjátok is,
5ezért én sem bírtam már tovább, elküldtem, hogy értesüljek hithűségetekről, hogy nem kísértett-e meg titeket a kísértő, és nem lett-e hiábavaló a mi fáradozásunk,
6de most, hogy megjött Timótheus hozzánk tőletek, és hírül hozta nekünk a hithűségeteket és szereteteteket, és hogy jó emlékezetben tartotok minket mindenkor, és kívántok minket látni, mint mi is titeket,
7ezért bátorítást vettünk, testvérek bennetek, minden bajunkban és nyomorúságunkban a ti hithűségetek által,
8mivelhogy mi feléledünk, ha ti megálltuk az Úrban,
9mert milyen hálával tudnánk Istennek viszonzásképpen fizetni értetek, mindazért az örömért, amellyel örülünk miattatok a mi Istenünk előtt?
10éjjel és nappal szerfelett könyörgünk azért, hogy láthassuk orcátokat, és helyrehozzuk hithűségetek hiányait.
11Maga pedig az Isten és az Atyánk, és a mi Urunk Jézus egyengesse a mi utunkat (ti)hozzátok,
12titeket pedig az Úr gyarapítson, tegyen bővölködőkké szeretetben egymás iránt és mindenki iránt, mint mi is vagyunk irántatok,
13hogy szilárdítsa meg szíveteket feddhetetlen szentségben Istenünk és Atyánk előtt, a mi Urunk Jézus eljövetelekor minden szentjeivel.