1Ismertetem veletek testvérek az örömhírt (evangéliumot), amelyet hirdettem nektek, amelyet el is fogadtatok, amelyben állótok is,
2amely által üdvözültök is, ha megtartjátok úgy amint hirdettem nektek, hacsak nem látszatra lettetek hívőkké,
3mert azt adtam át nektek először, amit magam is kaptam: hogy Krisztus meghalt a vétkeinkért az írások szerint,
4és hogy eltemették, és hogy életre kelt harmadnapon az írások szerint,
5és hogy megjelent Kéfásnak, azután a tizenkettőnek,
6azután megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül legtöbben életben maradtak mostanáig, de néhányan elhunytak,
7azután megjelent Jakabnak, azután az összes apostoloknak,
8minden apostol közül pedig utoljára mint egy idétlennek (torzszülöttnek) megjelent nekem is,
9mert én vagyok a legkisebb az apostolok közül, aki nem vagyok elég alkalmas arra sem, hogy apostolnak hívjanak, mivelhogy üldöztem az Isten (kihívott) gyülekezetét (az eklézsiát),
10de Isten kegyelme számára vagyok az, ami vagyok, és belém árasztott kegyelme nem lett eredménytelen (tartalom nélküli, üres), hanem mindnyájunkat felülmúlóan többet fáradoztam, de nem én, hanem az Isten velem lévő kegyelnie,
11tehát akár én, akár ők: így hirdetjük (hírnöklünk) és így lettetek hívőkké.
12Ha pedig Krisztust hirdetjük, hogy a halottak közül életre kelt, hogyan mondhatják közületek egyesek, hogy halottak feltámadása nincs?
13de ha nincs halottak feltámadása, Krisztus sem kelt életre,
14ha pedig Krisztus nem kelt életre, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hithűségetek is,
15sőt Isten hazug tanúbizonyságtevőinek is találtatunk, mivelhogy Isten ellen tanúskodtunk, hogy életre keltette Krisztust, akit nem keltett életre, ha a halottak csakugyan nem kelnek életre,
16mert ha a halottak nem kelnek életre, akkor Krisztus sem kelt életre,
17ha pedig Krisztus nem kelt életre, hiábavaló a ti hithűségetek is, még bűneitekben vagytok,
18akkor azok is, akik Krisztusban elhunytak, elvesztek,
19ha csak ebben az életben reménykedünk (elváróan) Krisztusban, szánalmasabbak vagyunk minden embernél.
20De Krisztus életrekelt a halottak közül, zsengeként az elhunytak közül,
21mivel ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is,
22mert ahogyan Ádámban mindenki meghal, úgy a Krisztusban mindenki megelevenedik.
23mégpedig mindenki, amikor sorra kerül (a maga rendjében): a zsenge Krisztus, azután akik Krisztuséi az Ő eljövetelekor,
24azután a vég(cél), amikor átadja a királyságot az Istennek és Atyának, amikor eltöröl (félretesz) minden vezetőséget és minden fennhatóságot és hatalmat,
25mert addig kell királyként uralkodnia, míg az ellenségeit mind lábai alá veti,
26utolsó ellenségként eltöröltetik (félretétetik) a halál,
27mert Ő mindeneket lábai alá vetett, amikor pedig azt mondja, hogy mindent alá vetett, nyilvánvaló, hogy Azt kivéve, Aki neki a mindenséget alávetette,
28amikor pedig alávetett neki mindeneket, akkor maga a Fiú is aláveti magát Annak, Aki neki a mindenséget alávetette, hogy az Isten legyen minden mindenben,
29mert ugyan mit tesznek azok, akik a halottakért merítkeznek be? ha a halottak nem kelnek életre, miért merítkeznek be a halottakért?
30mi is miért veszélyeztetjük magunkat minden órában?
31naponként halálos veszélyben forgok, ami olyan igaz testvérek, mint az, hogy dicsekvésem vagytok a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban,
32ha csak emberi módon viaskodtam a vadállatokkal Efézusban, mit használ ez nekem? ha a halottak nem kelnek életre, akkor együnk és igyunk, mert holnap úgyis meghalunk,
33nehogy tévelyegjetek! elrontják a jó erkölcsöt a rossz társalgások (beszélgetések).
34Józanodjatok ki az igazságnak megfelelően, és ne vétkezzetek, mert némelyeknek nincsen Isten-ismeretük, azért szólok, hogy megszégyenüljetek!
35de mondhatná valaki: hogyan kelnek életre a halottak? milyen testben jönnek elő?
36Balga, amit te elvetsz az nem kel életre, míg meg nem hal
37és amit elvetsz, nem a leendő testet veted el, hanem a csupasz magot: például búzáét vagy valami egyébét,
38az Isten pedig testet ad annak, amint akarja és minden egyes magnak saját testét,
39nem minden (hús)test ugyanaz a (hús)test, hanem más az embereké, más pedig a barmok (hús)teste, más pedig a madarak (hús)teste, más pedig a halaké,
40és vannak égi [égen (túl) levő] testek, és földi (földön levő) testek, de más az égenlevők dicsősége, és más a földönlevőké.
41Más a nap ragyogása (dicsősége) és más a hold fényessége (dicsősége) és más a csillagok tündöklése (dicsősége), mert az egyik csillag különbözik a másiktól fényességben (dicsőségben),
42így van a halottaknak a feltámadásával is, elvetik romlásban, életre kel romlatlanságban,
43elvetik dicstelenségben (gyalázatban), életre kel dicsőségben, elvetik erőtlenségben, életre kel (ható)erőben (hatalomban),
44elvetik a lelki testet, életre kel a szellemi test. Ha van lelki test, van szellemi is.
45így van megírva is: lett az első ember, Ádám, élőlélekké, az utolsó Ádám megelevenítő Szellemmé,
46de nem a szellemi az első, hanem a lelki, azután a szellemi,
47az első ember földből, porból való, a második ember égből (való),
48amilyen a porból való, olyanok lettek a porból valók is, és amilyen az égen levő (égi), olyanok az égenlevők (égiek) is
49és ahogy viseltük (hordoztuk) a földinek a képmását, viselni (hordozni) fogjuk az éginek a képmását is,
50ezt pedig mondom (állítom) testvérek, hogy (hús)test és vér Isten Királyságát nem nyerheti sorsrészül, sem a romlandóság a romolhatatlanságot nem nyerheti sorsrészül.
51Lám, titkot mondok nektek: mindnyájan nem hunyunk el, de mindnyájan elváltozunk (mássá leszünk),
52hirtelen (osztatlan időben) egy szempillantás alatt, az utolsó harsonaszóra, mert harsona szólal meg és a halottak életre kelnek romolhatatlanságban, és mi elváltozunk (mássá leszünk),
53mert ennek a romlandónak fel kell öltöznie a romolhatatlanságot és e halandónak a halhatatlanságot,
54amikor pedig ez a romlandó magára ölti a romolhatatlanságot és ez a halandó felöltözik halhatatlanságba, akkor bekövetkezik (beteljesül) az Ige, amely meg van írva:
55Elnyelte a halált végleg (győzelembe)! hol van halál a győzelmed? hol van halál a tövised?
56a halál tövise pedig a bűn, a bűn hatóereje a törvény,
57de Istené a kegyelem. Aki adja nekünk a győzelmet, a mi Urunk Jézus Krisztus által,
58azért szeretett testvéreim, szilárdak legyetek, mozdíthatatlanok (kitartók) bővölködjetek (tegyetek minél többet) az Úr munkájában, tudva, hogy a ti fáradozástok nem hiábavaló (tartalmatlan) az Úrban,