1És láttam a trónonülőnek jobb kezében egy kívül-belül teleirt könyvet, mely hét pecséttel volt lepecsételve.
2És láttam egy erős angyalt, ki fennhangon ezt hirdette: Ki méltó arra, hogy a könyvet megnyissa és annak pecsétjeit felbontsa?
3És senki sem volt képes, sem az égen, sem a földön, sem a föld alatt a könyvet megnyitni, sem bele tekinteni.
4És én sokat sírtam, mivelhogy senki sem találtatott méltónak arra, hogy a könyvet fölnyissa, sem hogy megláthassa.
5De egy a vének közül monda nekem: Ne sírj! íme győzött a Júda nemzetségéből származó oroszlán, a Dávid gyökere, hogy a könyvet felnyithassa és hét pecsétjét felbonthassa.
6És néztem; és íme a trón és a négy élőlény között és a vének között egy Bárány állott, mintegy megölve, melynek hét szarva volt és hét szeme, melyek az Istennek az egész földre kibocsátott hét szelleme.
7És odament és elvette a trónonülőnek jobbjából a könyvet.
8És mikor a könyvet kinyitotta, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborultak a Bárány előtt, mindenegyikök hárfát tartva kezében és aranycsészét, telve illatszerekkel, mik a szentek imádságai;
9és új éneket énekeltek, mondván: Méltó vagy, Uram, hogy a könyvet elvegyed és pecsétéit megnyissad, mert megölettél és megváltottál minket Istennek, a te véreddel minden nemzetségből és nyelvből, népből és nemzetből;
10és Istenünknek országává és papokká tettél minket, és uralkodni fogunk a földön.
11És néztem, és hallottam sok angyalnak szavát a trón, és az élőlények és a vének körül; számuk ezernyi ezer vala,
12kik fönszóval mondák: Méltó a Bárány, ki megöletett, hogy hatalomban és istenségben, bölcseségben és erősségben, tiszteletben, dicsőségben és áldásban részesüljön.
13És minden teremtményt, mely az égen, földön és a föld alatt, és mely a tengeren és benne van, mind hallottam, amint mondák: A trónonülőnek és a Báránynak legyen áldás és tisztelet, dicsőség és hatalom mindörökkön örökké!
14És a négy élőlény monda: Ámen! És a huszonnégy vén leborult orcájára és imádta az örökön örökké élőt.