1És ezután láttam más angyalt leszállani az égből, kinek nagy hatalma volt, és a földet bevilágította az ő fényessége.
2És erősen felkiáltott, mondván: Elbukott, elbukott a nagy Babilon! és az ördögök lakóhelye lett, és mindenféle tisztátalan lelkek tanyája, és mindenféle tisztátalan és utálatos szárnyasok barlangja;
3mivel az ő paráznaságának haragborából ittak az összes nemzetek és a földnek királyai paráználkodtak vele, és a föld kalmárai meggazdagodtak élvezeteinek sokaságától.
4És hallottam más szózatot mennyből, mely így szólott: Menjetek ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek a ő bűneiben és csapásaiból ne jusson nektek;
5mert az ő bűnei felhalmozódtak egész az égig, és az Úr megemlékezett az ő gonoszságairól.
6Fizessetek neki, amint ő fizetett nektek, és kétszeresen viszonozzátok az ő cselekedeteit; a pohárban, melyet ő vegyített, vegyítsetek neki kétszeresen!
7Amennyire dicsőítette magát és gyönyörökben élt, annyi gyötrelmet és siralmat juttassatok neki, mert azt mondja szívében: Mint királyné ülök és nem vagyok özvegy és nem látok siralmat.
8Azért egy napon érik a csapások, halál, siralom és éhség, s tűzzel fog megégettetni, mert erős az Isten, ki őt megítéli.
9És sírnak és jajgatnak fölötte a föld királyai, akik vele paráználkodtak és gyönyörökben éltek, amikor majd látják az ő égésének füstjét;
10s távol állva az ő gyötrelmeitől való félelem miatt, azt fogják mondani: Jaj! jaj! Babilon, ez a nagy város, ez az erős város, hogy egy óra alatt elérkezett a te ítéleted!
11És a föld kalmárai sírnak és jajgatnak fölötte, mert áruikat senki többé meg nem veszi:
12az arany- és ezüstárukat, drágakövet és gyöngyöt, a bíbort és bársonyt, a selymet és skarlátot, mindenfajta tujafát, és mindenféle elefántcsont edényt, és minden drágakőből, rézfémből, vasból és márványból készült edényeket,
13a fahéjat és illatszereket, kenetet és tömjént, bort és olajt, lisztet és búzát, barmokat és juhokat, lovakat és kocsikat, rabszolgákat és emberi lelkeket.
14És eltűntek előled a gyümölcsök, amelyekre lelked vágyott, és elveszett számodra minden a mi. jó és kitűnő, s nem található benned többé.
15Ezeknek árusai, kik meggazdagodtak, távol állnak tőle, az ő gyötrelmeitől való félelem miatt, siránkozva és jajgatva
16mondván: Jaj! jaj! ez a nagy város, mely fel volt öltözve bíborba, bársonyba és skarlátba, és felékesítve arannyal, drágakővel és gyöngyökkel;
17s egy óra alatt mind odalett ez a sok gazdagság! És minden hajókormányos és minden csónakos és hajós, kik a tengeren járnak, távol állottak
18és kiáltoztak, midőn látták égése helyét, mondván: Hol van ennek a nagy városnak párja?
19És port hintettek fejökre és kiáltoztak, sírva és jajgatva mondván: Jaj! jaj! ez a nagy város, melyben az ő drágaságaiból meggazdagodtak mindazok, kiknek hajóik voltak a tengeren; hogy egy óra alatt elpusztult!
20Ég, örvendj rajta, és szent apostolok és próféták, mert az Isten tiértetek állott rajta boszut.
21És egy erős angyal fogott egy nagy követ, mint a malomkő, és beledobta a tengerbe mondván: Ilyen robajjal omlik össze Babilon, ama nagy város, és nem lesz többé található.
22És a hárfások és zenészek és fuvolások szava és a harsona nem hallatszik többé benned; és semmiféle művészetnek mestere nem lesz többé benned található; és a malom zörgése nem hallatszik többé benned;
23és a gyertyavilág nem világit többé benned; és a vőlegény és menyasszony szava nem lesz hallható benned ezentúl; mert kalmáraid a föld fejedelmei voltak, mert varázslásaid folytán tévedésbe estek minden nemzetek.
24És benne találtatott a prófétáknak és szenteknek vére és mindazoké, kik megölettek a földön.