1És eljött egy a hét angyal közül, kiknél a hét csésze volt, és így szólt hozzám: Jer, megmutatom neked ama nagy paráznaszemély kárhozatát, ki a nagy vizek fölött ül,
2kivel paráználkodtak a föld királyai és megrészegedtek a föld lakói az ő fajtalanságának borától.
3És elvitt engem lélekben a pusztába. És láttam egy asszonyt ülni vörösszínű vadállaton, mely tele volt káromló nevekkel, s hét feje volt és tíz szarva.
4És az asszony fel volt öltözve bíborba és bársonyba, s fölékesítve arannyal és drágakővel és gyöngyökkel, kezében tartva egy aranypoharat, telve undoksággal és az ő paráznaságának tisztátalanságával.
5És homlokára e név vala írva: Titok! A nagy Babilon a paráznaságok és a föld undokságainak anyja.
6És láttam az asszonyt megrészegedve a szentek vérétől és Jézus vértanúinak vérétől. És mikor láttam, fölötte csodálkoztam.
7És monda nekem az angyal: Miért csodálkozol? Én elmondom neked az asszony titkát és a vadállatét, mely őt hordozza, melynek hét feje van és tíz szarva.
8A vadállat, melyet láttál, volt és nincs, s fel fog jönni a mélységből, de elpusztul, és csodálkozni fognak a föld lakói (kiknek neve nincs beírva az élet könyvébe világ kezdetétől) midőn látják, hogy a vadállat volt és nincs.
9És itt tűnik ki az ész, mely a bölcseségnek birtokában van. A hét fej, hét hegy, melyeken az asszony ül, és hét király.
10Öt elbukott, egy megvan, a másik még nem jött el; s ha majd eljön, csak rövid ideig lesz maradása.
11És a vadállat, mely volt és nincs, és ez a nyolcadik; és a hét közül való, és romba dől.
12És a tíz szarv, melyeket láttál, tíz király, kik még nem jutottak uralomra, de hatalmat nyernek mint királyok egy órára a vadállat után.
13Ezek egy szándékon vannak, s erejöket és hatalmukat átadják a vadállatnak.
14Ezek a Báránnyal harcolnak, de a Bárány legyőzi őket, mert ő az uraknak Ura, királyoknak Királya, és akik vele vannak, hivatottak, választottak és hívek.
15És monda nekem: A vizek, melyeket láttál, ahol a paráznaszemély ül, népek és nemzetek és nyelvek.
16És a tíz szarv, melyeket a vadállaton láttál, ezek gyűlölik a paráznát és magára hagyják őt mezítelenül, megeszik a húsát, és tűzön égetik meg őt.
17Mert Isten adta a szivökbe, hogy azt cselekedjék, mi előtte kedves, hogy országukat a vadállatnak adják, míg beteljesednek az Isten igéi.
18És az asszony, akit láttál, ama nagy város, mely a föld királyain uralkodik.