1És láttam az égen más nagy és csodálatos jelt, hét angyalt, kiknek kezében a hét utolsó csapás volt; mert azokkal fejeződött be az Isten haragja.
2És olyasmit láttam, mint egy üvegtenger, vegyítve tűzzel, és akik legyőzték a vadállatot és annak képét és nevének számát, az üvegtenger fölött állottak, kezökben az Isten bárfaival;
3és énekelték Mózesnek, az Isten szolgájának énekét és a Bárány énekét, mondván: Nagyok és csodálatosak a te műveid, mindenható Úr Isten; igazságosak és igazak a te utaid, örökkévalóság királya!
4Ki ne félne, Uram, tetőled, és ne magasztalná a te nevedet? Hisz egyedül csak te vagy szent! Igen, eljönnek minden nemzetek és leborulnak színed előtt, mert a te ítéleteid nyilvánvalókká lettek.
5És azután néztem és íme megnyílt a szövetség hajlékának temploma az égben
6és kijött hét angyal a templomból, kezökben a hét csapással, tiszta, fehér gyolcsba öltözve és mellük körül felövezve arany övekkel.
7És egy a hét élőlény közöl hét aranycsészét adott a hét angyalnak, telve az őrükön örökké élő Istennek haragjával.
8És megtelt a templom füsttel az Isten fölségétől és az ő erejétől, és senki a templomba be nem mehetett, míg a hét angyal hét csapása be nem fejeződött.