1És néztem és íme a Bárány Sión hegyén állott és vele száznegyvennégyezren, kiknek homlokára oda volt írva az ő neve és az ő Atyja neve.
2És szózatot hallottam az égből, mint sok vizek zúgását és nagy mennydörgés szavát; és a szózat, melyet hallottam, olyan volt, mint a hárfáikat pengető hárfások játéka.
3És egy újfajta éneket zengtek a trón előtt és a négy élőlény és a vének előtt; és az éneket senki sem tudta mondani, hanem csak az a száznegyvennégyezer, kik megváltattak a földről.
4Ezek azok, kik magokat asszonyokkal meg nem fertőztették, mivelhogy szüzek. Ezek követik a Bárányt, bárhova megy. Ezek kiváltattak az emberek közül első zsengék gyanánt az Istennek és a Báránynak,
5és az ő szájokban nem találtatott hazugság, mert ők szenny nélkül állnak az Isten trónja előtt.
6És láttam egy más angyalt az ég közepén repülni, kezében az örök evangéliummal, hogy hirdesse a földön lakóknak és minden nemzetnek és nemzetségnek, nyelvnek és népnek,
7fennhangon mondván: Féljétek az Urat és dicsőítsétek őt, mert eljött az ő ítéletének órája; és imádjátok őt, ki az eget és földet, a tengert és a vízi óriásokat teremtette!
8És más angyal jött irtana, ki így szólt: Elesett, elesett ama nagy Babilon, mely az ő paráznasága haragborával megitatott minden nemzetet.
9És ezek után egy harmadik angyal következett, ki nagy szóval monda: Aki a vadállatot és annak képét imádja, és fölveszi bélyegét homlokára vagy kezére,
10az inni fog az Isten haragjának borából is, mely vegyítés nélkül töltetett az ő haragpoharába, s tűzzel és kénkővel fog kínoztatni a szent angyalok színe előtt és a Bárány színe előtt;
11és az ő kínjaiknak füstje fölszáll örökön örökké; és nem lesz nyugalmuk se éjjel se nappal azoknak, kik imádták a vadállatot és annak képét, és aki fölveszi nevének bélyegét.
12Ebben áll a szentek béketűrése, kik megtartják az Isten parancsolatait és Jézus hitét.
13És szózatot hallottam az égből, mely azt monda nekem: Írjad: Boldogok a halottak, kik az Úrban halnak meg. Mostantól fogva már azt mondja a Lélek, hogy nyugodjanak az ő munkáiktól, mert cselekedeteik követik őket,
14És néztem, és íme egy fehér felhő, és a felhő fölött ült valaki, hasonló az Emberfiához, fején aranykoronával és kezében éles sarlóval.
15És más angyal jött ki a templomból, nagy szóval kiáltva a felhőn ülőnek: Ereszd meg sarlódat és arass, mert eljött az aratás órája, mivel megérett a föld aratnivalója.
16És a felhőnülő nekieresztette sarlóját a földnek és a föld learattatott.
17ÉS más angyal jött ki a templomból, mely az égben van, kinek szintén éles sarlója volt.
18És más angyal jött ki az oltártól, kinek hatalma volt a tűz felett, és fennszóval kiáltott annak, kinél az éles sarló volt, mondván: Ereszd meg éles sarlódat és szedd le a föld szőlejének fürtjeit, mert már megértek gerezdjei.
19És az angyal neki eresztette éles sarlóját a földnek és leszedte a föld szőlejét és az Isten haragjának nagy kádjába hányta.
20És tapostatott a kád a városon kívül, és vér jött ki a kádból, mely egész a lovak zablájáig ért, ezerhatszáz futamatnyira.