1És néhány nap múlva ismét bement Kafarnaumba.
2És amint meghallották, hogy egy házban van, sokan összegyűltek, úgy hogy az ajtóban sem fértek el, és hirdette nekik az igét.
3És jöttek hozzá egy inaszakadttal, kit négyen vittek.
4És mivel nem vihették be eléje a sokaság miatt, felbontották a tetőt, ahol volt, és nyilast csinálva, lebocsátották az ágyat, melyben az inaszakadt feküdt.
5Mikor pedig Jézus az ő hitüket látta, monda az inaszakadtnak: Fiam, megbocsáttatnak neked a te bűneid.
6Ültek pedig ott néhányan az írástudó közül és gondolták szívükben:
7Mit beszél ez így? - Káromkodik! Ki bocsáthatja meg a bűnöket, mint egyedül az Isten?
8Mivel pedig Jézus az ő lelkével azonnal megértette, hogy magokban így gondolkodnak, monda nekik: Miért gondoljátok ezt szívetekben?
9Mi könnyebb? azt mondani-e az inaszakadtnak: Megbocsáttatnak bűneid; vagy azt mondani: Kelj fel, vedd ágyadat és járj?
10Hogy pedig tudjátok, hogy az Emberfiának hatalma van a földön a bűnöket megbocsátani, - monda az inaszakadtnak:
11Mondom neked: Kelj fel, vedd ágyadat és eredj haza!
12És ez tüstént fölkelt, és vevén ágyát, elment mindenek láttára, úgy, hogy mindnyájan csodálkoztak és dicsérték Istent mondván: Ilyesmit még soha nem láttunk.
13És ismét kiment a tenger mellé, és az egész nép hozzá jött és tanította őket.
14És arra menvén meglátta Lévit, Alfeus fiát a vámnál ülni, és monda neki: Kövess engem! És az fölkelt és követte őt.
15És történt, hogy mikor annak házában asztalhoz ült, sok publikánus és bűnös telepedett le Jézussal és tanítványaival együtt; mert sokan voltak, kik követték őt.
16És az írástudók és farizeusok midőn látták hogy a publikánusokkal és bűnösökkel étkezik, mondák tanítványainak: Miért eszik és iszik a ti mesteriek a publikánusokkal és bűnösökkel?
17Amint Jézus ezt halottá monda nekik: Nem az egészségesek szorulnak az orvosra, hanem akik betegek, mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.
18Jánosnak tanítványai és a farizeusok pedig böjtölni szoktak. Eljöttek tehát hozzá és mondák neki: Miért böjtölnek Jánosnak és a farizeusoknak tanítványai, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?
19És monda nekik Jézus: Vájjon böjtölhetnek-e a lakodalmasok, míg velők van a vőlegény? Amíg a vőlegény velők van, nem böjtölhetnek.
20De jönnek napok, amikor a vőlegényt elveszik tőlük, és akkor majd böjtölnek eme napokon.
21Senki sem varr nyers posztófoltot régi ruhára, mert ez a ruhától az ép részt eltépi, és nagyobb lesz a szakadás.
22És senki sem tölt új bort régi tömlőkbe, mert különben a bor szétszakasztja a tömlőket és kifolyik, és a tömlők elromlanak; hanem az új bort új tömlőkbe kell tölteni.
23És történt ismét, hogy midőn az Úr szombatnapon a vetéseken átment, tanítványai is elindultak és kalászokat szaggattak.
24A farizeusok pedig mondák neki: íme, miért teszik azt szombaton, amit nem szabad?
25És monda nekik: Sohasem olvastátok-e mit cselekedett Dávid, mikor szükségben volt és éhezett mind ő, mind akik vele voltak?
26Hogyan ment be az Isten házába Abiatár főpap idejében, és megette a kitett kenyereket, amelyeket nem volt szabad másoknak megenni, hanem csak a papoknak, és azoknak is adott belőlük, akik vele voltak?
27És monda nekik: A szombat rendeltetett az emberért, és nem az ember a szombatért,
28Ennélfogva az Emberfia a szombatnak is ura.