1Történt pedig ama napokban, hogy Augusztus császár parancsot bocsátott ki, hogy írassék össze az egész földkerekség.
2Ez az első összeírás Cirinus, Szíria helytartója által történt.
3És elment mindenki, hogy bevallja magát, ki-ki a saját városába.
4Felment tehát József is Galileából, Názáret városából Júdeába, Dávid városába, melyet Betlehemnek hívnak, mivelhogy Dávid házából és nemzetségéből való volt,
5hogy bevallja magát Máriával, eljegyzett feleségével, ki várandós volt.
6Történt pedig, hogy midőn ott voltak, elérkezett szülésének ideje.
7És szülte az ő elsőszülött Fiát, és betakargatta pólyákba, és jászolba fektette, minthogy a szálláson nem volt számukra hely.
8És pásztorok voltak ugyanazon környéken, kik virrasztottak és őrködtek nyájuk fölött.
9És íme az Úr angyala megállott mellettük és Isten fényessége körülragyogta és nagy félelem szállottá meg őket.
10És monda nekik az angyal: Ne féljetek! mert íme nagy örömet hirdetek nektek, mely szól az egész népnek,
11mert Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, Dávid városában.
12És ez lesz nektek a jel: Találni fogtok egy kisdedet pólyákba takarva és jászolba fektetve.
13És azonnal mennyei seregek sokasága jelent meg az angyal mellett, dicsérvén Istent és mondván:
14Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békeség a jóakaratú embereknek!
15S történt, hogy miután az angyalok eltávoztak tőlük a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: Menjünk át Betlehembe és lássuk e dolgot, mely történt, melyet az Úr kijelentett nekünk.
16És elmentek sietve és ott találták Máriát és Józsefet és a jászolban fekvő kisdedet.
17S midőn látták, megértették az igét, mely nekik e gyermekről mondatott.
18S mindnyájan, akik hallották, csodálkoztak azon, amit a pásztorok mondottak nekik.
19Mária pedig megőrizte mindezen dolgokat, szívében fontolgatva azokat.
20És a pásztorok visszatértek, dicsérve és dicsőítve Istent mindazért, ami hallottak és láttak, amint megmondatott nekik.
21És miután eltelt nyolc nap, amikor a gyermeknek körül kellett metéltetnie, Jézusnak nevezték őt, amint az angyal nevezte, mielőtt méhben fogantatott.
22És miután beteltek az ő tisztulásának napjai, Mózes törvénye szerint, felvitték őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Urnák,
23amint elő van írva az Úr törvényében, miszerint minden fiú gyermek, ki anyja mehet megnyitja, az Úrnak szenteltessék –
24és hogy áldozatot hozzanak aszerint, amint meg van mondva az Úr törvényében, egy pár gerlicét, vagy két galambfiat.
25És íme volt egy ember Jeruzsálemben, kinek neve Simeon, és ez az ember igaz és istenfélő volt, ki Izrael vigasztalását várta, és a Szentlélek lakott benne.
26És ígéretet vett a Szentlélektől, hogy meg nem hal mindaddig, míg meg nem látja az Urnak fölkentjét.
27És a Lélek által indíttatva, a templomba jött, s midőn a kisded Jézust szülői bevitték, hogy a törvény szokása szerint cselekedjenek érette,
28és ő karjaira vette őt és áldotta Istent, és így szólt:
29Most bocsátod el, Uram, szolgádat a te igéd szerint békéségben;
30mert látták szemeim a te üdvösségedet,
31kit rendeltél az összes népek színe elé,
32világosságul a pogányok megvilágosítására és dicsőségül a te népednek, Izraelnek.
33És az ő atyja és anyja csodálkoztak azon, amit felőle mondtak.
34És Simeon megáldotta őket és monda Máriának, az ő anyjának: Íme, ez sokaknak romlására és feltámadására helyeztetett Izraelben, és jelül, melynek ellene fognak mondani;
35sőt a magad lelkét is tőr fogja átjárni, hogy napfényre kerüljenek sok szívből a gondolatok.
36És volt egy Anna nevű próféta-asszony, Fánuel leánya, Ázer törzséből, ki igen előhaladott korában, és szüzessége után hét évig élt férjével.
37Ez mintegy nyolcvannégy éves özvegy volt, ki nem távozott a templomból, böjtölésekkel és könyörgésekkel szolgálván (az Úrnak) éjjel és nappal.
38És ez ugyanazon órában odaérkezve, magasztalta az Urat és beszélt róla mindazoknak, kik Izrael megváltását várták.
39És miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek Galileába, az ő városukba, Názáretbe.
40A gyermek pedig növekedett és erősödött telve bölcseséggel és az Isten malasztja volt benne.
41És szülői évente elmentek Jeruzsálembe, a húsvét ünnepére.
42És mikor (Jézus) tizenkét éves lett, és ők az ünnepi szokás szerint felmentek Jeruzsálembe,
43elvégződvén a napok, midőn visszatértek, a gyermek Jézus visszamaradt Jeruzsálemben és szülői nem vették észre.
44Azt hivén, hogy az utitársaságban van, egy napi járásnyira mentek és keresték őt a rokonok és ismerősök között.
45S miután nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, hogy megkeressék.
46És történt, hogy harmadnap múlva megtalálták őt a templomban, amint a tanítók között ült, hallgatta és kérdezgette őket.
47Mindazok pedig, akik őt hallgatták, bámultak az ő okosságán és feleletein.
48És midőn meglátták őt csodálkoztak, s monda neki anyja: Fiam, miért cselekedtél így velünk? Íme atyád és én bánkódva kerestünk téged!
49És monda nekik: Hogy van az, hogy engem kerestetek? Hát nem tudtátok, hogy abban kell lennem, ami az én Atyámé?
50És ők nem értették meg a szót, melyet nekik mondott.
51És lement velők és Názáretbe érkezett, és engedelmes volt nekik. És anyja mindezen igéket megtartotta szívében.
52És Jézus növekedett bölcseségben, korban és kedvességben Istennél és az embereknél.