Luke 2
1 Történt pedig ama napokban, hogy Augusztus császár parancsot bocsátott ki, hogy írassék össze az egész földkerekség.
2 Ez az első összeírás Cirinus, Szíria helytartója által történt.
3 És elment mindenki, hogy bevallja magát, ki-ki a saját városába.
4 Felment tehát József is Galileából, Názáret városából Júdeába, Dávid városába, melyet Betlehemnek hívnak, mivelhogy Dávid házából és nemzetségéből való volt,
5 hogy bevallja magát Máriával, eljegyzett feleségével, ki várandós volt.
6 Történt pedig, hogy midőn ott voltak, elérkezett szülésének ideje.
7 És szülte az ő elsőszülött Fiát, és betakargatta pólyákba, és jászolba fektette, minthogy a szálláson nem volt számukra hely.
8 És pásztorok voltak ugyanazon környéken, kik virrasztottak és őrködtek nyájuk fölött.
9 És íme az Úr angyala megállott mellettük és Isten fényessége körülragyogta és nagy félelem szállottá meg őket.
10 És monda nekik az angyal: Ne féljetek! mert íme nagy örömet hirdetek nektek, mely szól az egész népnek,
11 mert Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, Dávid városában.
12 És ez lesz nektek a jel: Találni fogtok egy kisdedet pólyákba takarva és jászolba fektetve.
13 És azonnal mennyei seregek sokasága jelent meg az angyal mellett, dicsérvén Istent és mondván:
14 Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békeség a jóakaratú embereknek!
15 S történt, hogy miután az angyalok eltávoztak tőlük a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: Menjünk át Betlehembe és lássuk e dolgot, mely történt, melyet az Úr kijelentett nekünk.
16 És elmentek sietve és ott találták Máriát és Józsefet és a jászolban fekvő kisdedet.
17 S midőn látták, megértették az igét, mely nekik e gyermekről mondatott.
18 S mindnyájan, akik hallották, csodálkoztak azon, amit a pásztorok mondottak nekik.
19 Mária pedig megőrizte mindezen dolgokat, szívében fontolgatva azokat.
20 És a pásztorok visszatértek, dicsérve és dicsőítve Istent mindazért, ami hallottak és láttak, amint megmondatott nekik.
21 És miután eltelt nyolc nap, amikor a gyermeknek körül kellett metéltetnie, Jézusnak nevezték őt, amint az angyal nevezte, mielőtt méhben fogantatott.
22 És miután beteltek az ő tisztulásának napjai, Mózes törvénye szerint, felvitték őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Urnák,
23 amint elő van írva az Úr törvényében, miszerint minden fiú gyermek, ki anyja mehet megnyitja, az Úrnak szenteltessék –
24 és hogy áldozatot hozzanak aszerint, amint meg van mondva az Úr törvényében, egy pár gerlicét, vagy két galambfiat.
25 És íme volt egy ember Jeruzsálemben, kinek neve Simeon, és ez az ember igaz és istenfélő volt, ki Izrael vigasztalását várta, és a Szentlélek lakott benne.
26 És ígéretet vett a Szentlélektől, hogy meg nem hal mindaddig, míg meg nem látja az Urnak fölkentjét.
27 És a Lélek által indíttatva, a templomba jött, s midőn a kisded Jézust szülői bevitték, hogy a törvény szokása szerint cselekedjenek érette,
28 és ő karjaira vette őt és áldotta Istent, és így szólt:
29 Most bocsátod el, Uram, szolgádat a te igéd szerint békéségben;
30 mert látták szemeim a te üdvösségedet,
31 kit rendeltél az összes népek színe elé,
32 világosságul a pogányok megvilágosítására és dicsőségül a te népednek, Izraelnek.
33 És az ő atyja és anyja csodálkoztak azon, amit felőle mondtak.
34 És Simeon megáldotta őket és monda Máriának, az ő anyjának: Íme, ez sokaknak romlására és feltámadására helyeztetett Izraelben, és jelül, melynek ellene fognak mondani;
35 sőt a magad lelkét is tőr fogja átjárni, hogy napfényre kerüljenek sok szívből a gondolatok.
36 És volt egy Anna nevű próféta-asszony, Fánuel leánya, Ázer törzséből, ki igen előhaladott korában, és szüzessége után hét évig élt férjével.
37 Ez mintegy nyolcvannégy éves özvegy volt, ki nem távozott a templomból, böjtölésekkel és könyörgésekkel szolgálván (az Úrnak) éjjel és nappal.
38 És ez ugyanazon órában odaérkezve, magasztalta az Urat és beszélt róla mindazoknak, kik Izrael megváltását várták.
39 És miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek Galileába, az ő városukba, Názáretbe.
40 A gyermek pedig növekedett és erősödött telve bölcseséggel és az Isten malasztja volt benne.
41 És szülői évente elmentek Jeruzsálembe, a húsvét ünnepére.
42 És mikor (Jézus) tizenkét éves lett, és ők az ünnepi szokás szerint felmentek Jeruzsálembe,
43 elvégződvén a napok, midőn visszatértek, a gyermek Jézus visszamaradt Jeruzsálemben és szülői nem vették észre.
44 Azt hivén, hogy az utitársaságban van, egy napi járásnyira mentek és keresték őt a rokonok és ismerősök között.
45 S miután nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, hogy megkeressék.
46 És történt, hogy harmadnap múlva megtalálták őt a templomban, amint a tanítók között ült, hallgatta és kérdezgette őket.
47 Mindazok pedig, akik őt hallgatták, bámultak az ő okosságán és feleletein.
48 És midőn meglátták őt csodálkoztak, s monda neki anyja: Fiam, miért cselekedtél így velünk? Íme atyád és én bánkódva kerestünk téged!
49 És monda nekik: Hogy van az, hogy engem kerestetek? Hát nem tudtátok, hogy abban kell lennem, ami az én Atyámé?
50 És ők nem értették meg a szót, melyet nekik mondott.
51 És lement velők és Názáretbe érkezett, és engedelmes volt nekik. És anyja mindezen igéket megtartotta szívében.
52 És Jézus növekedett bölcseségben, korban és kedvességben Istennél és az embereknél.