1Mivelhogy sokan vállalkoztak a köztünk végbement dolgoknak rendszeres elbeszélésére
2amint reánk hagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének:
3jónak láttam én is, ki kezdettől fogva mindennek szorgalmasan utána jártam, rendben leírni neked, jeles Teofil,
4hogy megértsed azoknak az igéknek igazságát, melyekre oktatva lettél.
5Volt Heródesnek, Júdea királyának napjaiban egy Zakariás nevű pap, Abia osztályából, kinek felesége Áron leányai közül volt, és Erzsébetnek neveztetett.
6Mindketten pedig igazak voltak Isten előtt, feddhetetlenül járva az Urnák minden parancsában és törvényében,
7és nem volt nekik fiuk, mivelhogy Erzsébet magtalan volt, és mindketten előhaladtak napjaikban.
8Történt pedig: midőn az ő osztályának rendje szerint papi teendőjét végezte Isten előtt,
9a papság szokása szerint rákerült a sor, hogy bemenve az Úr templomába, illatszert gyújtson:
10és az egész népsokaság künn imádkozott a tömjénáldozat órájában.
11Ekkor megjelent neki az Úr angyala, az illatszerek oltárának jobbján állva.
12Amint Zakariás ezt látta, megzavarodott és félelem szállta meg őt.
13De az angyal monda neki: Ne félj Zakariás, mert könyörgésed meghallgattatott, és a te feleséged, Erzsébet, fiat szül neked, kit Jánosnak nevezz,
14és örömed és vigasságod leszen, és az ő születésén sokan fognak örülni.
15Mert nagy lesz ő az Úr előtt és sem bort, sem részegítő italt nem iszik, és betelik Szentlélekkel még anyja méhében.
16És Izrael fiai közül sokakat megtérít az ő Urukhoz, Istenükhöz.
17És Illés lelkével és erejével fog járni előtte, hogy az atyák szíveit a fiákhoz térítse és a hitetleneket az igazak okosságára, hogy az Urnák tökéletes népet készítsen.
18És Zakariás monda az angyalnak: Miből tudhatom ezt? mert hiszen én öreg vagyok és feleségem előrehaladott napjaiban.
19És felelé az angyal és monda neki: Én Gábriel vagyok, ki az Isten előtt állok, és azért küldettem, hogy veled beszéljek és neked ezt az örömhírt hozzam.
20És íme néma leszesz és nem fogsz szólhatni ama napig, melyen ez megtörténik, azért, mivel nem hittél szavaimnak, melyek teljesedni fognak annak idején.
21És a nép várta Zakariást és csodálkoztak, hogy (oly sokáig) késik a templomban.
22Mikor pedig kijött, nem tudott hozzájok szólani, és megértették, hogy a templomban látomása volt. És ő integetett nekik és néma maradt.
23És történt, hogy mikor leteltek szolgálatának napjai, hazament.
24Ezen napok után pedig fogant Erzsébet, az ő felesége, és elrejtőzött öt hónapig, mondván:
25így cselekedett velem az Úr ama napokban, melyekben arra méltatott, hogy elvegye szégyenemet az emberek között.
26A hatodik hónapban pedig, elküldötte Isten Gábriel angyalt Galileának Názáret nevű városába,
27egy szűzhöz, ki egy József nevű férfiúnak volt eljegyezve, Dávid házából, és a szűznek neve Mária volt.
28És midőn az angyal bement hozzá, így szólt: Üdvözlégy, malaszttal teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között!
29Midőn ezt hallotta, megzavarodott az ő beszédén és gondolta magában, miféle köszöntés ez?
30És az angyal monda neki: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál Istennél!
31íme ménedben fogansz és fiat szülsz, és az ő nevét Jézusnak hívod.
32Ez nagy leszen, s a Magasságbeli Fiának fog hivatni, és neki adja az Úr Isten az ő atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házában mindörökké,
33és az ő uralkodásának nem lesz vége.
34Mária pedig monda az angyalnak: Mikép történik ez, minthogy férfit nem ismerek?
35És feleié az angyal és monda neki: A Szentlélek száll tereád és a Magasságbelinek ereje megárnyékoz téged, s azért a Szent is ki tőled születik, Isten Fiának fog hivatni.
36És íme Erzsébet, a te rokonod, ő is fiút fogant öregségében, és ez hatodik hónapja neki, kit magtalannak hívnak;
37mert Istennél semmi sem lehetetlen.
38Monda erre Mária: íme az Urnák szolgálója, legyen nekem a te igéd szerint! És az angyal eltávozott tőle.
39Mária pedig ama napokban elindult és elment sietve a hegyvidékre, Jutának egy városába.
40És bement Zakariás házába és köszöntötte Erzsébetet.
41És történt, hogy amint Erzsébet Mária köszöntését meghallotta, a kisded ujongott méhében és Erzsébet betelt Szentlélekkel,
42és nagy szóval felkiáltott és így szólt: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te ménednek gyümölcse.
43S honnét van ez nekem, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám?
44Mert íme, amint köszöntésed szava fülembe jutott, méhemben a kisded ujongott örömében.
45És boldog vagy ki hittél, mert beteljesedik az, amit neked az Úr mondott.
46És Mária monda: Magasztalja az én lelkem az Urat:
47és örvendez az én lelkem az én üdvözítő Istenemben.
48Mert tekintetbe vette az ő szolgálójának alázatosságát: íme mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék.
49Mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas, kinek Szent az ő neve.
50És az ő irgalmassága nemzedékről nemzedékre száll az őt félőkre.
51Hatalmat gyakorolt karjával: szétszórta a szívük szándékában kevélykedőket.
52A hatalmasokat letette a trónról és az alacsonyakat felmagasztalta.
53Az éhezőket betöltötte jókkal, és a gazdagokat üresen bocsátotta el.
54Izraelt, az ő szolgáját, kegyeibe fogadta, megemlékezvén irgalmasságáról,
55amint szólott atyáinknak, Ábrahámnak és ivadékának mindörökké.
56Mária pedig vele maradt mintegy három hónapig, és vissza visszatért házába.
57Erzsébet számára pedig elérkezett a szülés ideje, és fiat szült.
58És meghallották szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy irgalmasságot cselekedett vele, és szerencsét kívántak neki.
59És történt a nyolcadik napon, hogy eljöttek körülmetélni a gyermeket és atyja nevéről Zakariásnak nevezték őt.
60De anyja felszólalt és monda: Semmi esetre sem, hanem Jánosnak fog hivatni.
61És mondák neki: Hisz senki sincs rokonságodban, ki e néven hivatnék!
62Intettek tehát atyjának, hogy minek akarja őt neveztetni.
63És írótáblát kérve, ráírta, mondván: János a neve.
64És mindannyian csodálkoztak. És azonnal megnyílt az ő szája és nyelve, és szólott és áldotta Istent.
65És félelem szállta meg összes szomszédaikat, s ezen dolgoknak híre elterjedt Júdea egész hegyvidékén.
66S mindazok, akik meghallották, szívökre vették, mondván: Mit gondolsz, mi lesz e gyermekből? Mert az Úr keze volt vele.
67És Zakariás, az ő atyja, betelt Szentlélekkel és jövendölt, mondván:
68Áldott az Úr, Izrael Istene! mert meglátogatta az ő népét és megváltást szerzett neki.
69És felállította nekünk az üdvösség szaruját, Dávidnak, az ő szolgájának házában.
70Amint megmondotta az ő szent prófétáinak szája által, kik ősidőktől voltak:
71Hogy megszabadít ellenségeinktől, és mindazok kezéből, kik gyűlölnek minket;
72hogy irgalmasságot cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék szent szövetségéről,
73az esküről, melyet esküdött Ábrahám atyánknak, miszerint megadja nekünk,
74hogy ellenségeink kezéből megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki
75szentségben és igazságban ő előtte, minden napjainkban.
76És te gyermek, a Magasságbeli prófétájának fogsz hivatni, mert az Úr színe előtt fogsz járni, hogy elkészítsed az ő utait,
77hogy az üdvösség ismeretét közöljed népével, az ő bűneik bocsánatára:
78ami Istenünknek irgalmas szíve által, mellyel meglátogatott minket, a magasságból származó;
79hogy megvilágosítsa azokat, kik sötétségben és a halál árnyékában ülnek, és lábainkat a békeség útjára igazgassa.
80A gyermek pedig növekedett és erősödött lélekben, s a pusztában tartózkodott Izrael előtt való bemutatkozása napjáig.