Luke 1
1 Mivelhogy sokan vállalkoztak a köztünk végbement dolgoknak rendszeres elbeszélésére
2 amint reánk hagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének:
3 jónak láttam én is, ki kezdettől fogva mindennek szorgalmasan utána jártam, rendben leírni neked, jeles Teofil,
4 hogy megértsed azoknak az igéknek igazságát, melyekre oktatva lettél.
5 Volt Heródesnek, Júdea királyának napjaiban egy Zakariás nevű pap, Abia osztályából, kinek felesége Áron leányai közül volt, és Erzsébetnek neveztetett.
6 Mindketten pedig igazak voltak Isten előtt, feddhetetlenül járva az Urnák minden parancsában és törvényében,
7 és nem volt nekik fiuk, mivelhogy Erzsébet magtalan volt, és mindketten előhaladtak napjaikban.
8 Történt pedig: midőn az ő osztályának rendje szerint papi teendőjét végezte Isten előtt,
9 a papság szokása szerint rákerült a sor, hogy bemenve az Úr templomába, illatszert gyújtson:
10 és az egész népsokaság künn imádkozott a tömjénáldozat órájában.
11 Ekkor megjelent neki az Úr angyala, az illatszerek oltárának jobbján állva.
12 Amint Zakariás ezt látta, megzavarodott és félelem szállta meg őt.
13 De az angyal monda neki: Ne félj Zakariás, mert könyörgésed meghallgattatott, és a te feleséged, Erzsébet, fiat szül neked, kit Jánosnak nevezz,
14 és örömed és vigasságod leszen, és az ő születésén sokan fognak örülni.
15 Mert nagy lesz ő az Úr előtt és sem bort, sem részegítő italt nem iszik, és betelik Szentlélekkel még anyja méhében.
16 És Izrael fiai közül sokakat megtérít az ő Urukhoz, Istenükhöz.
17 És Illés lelkével és erejével fog járni előtte, hogy az atyák szíveit a fiákhoz térítse és a hitetleneket az igazak okosságára, hogy az Urnák tökéletes népet készítsen.
18 És Zakariás monda az angyalnak: Miből tudhatom ezt? mert hiszen én öreg vagyok és feleségem előrehaladott napjaiban.
19 És felelé az angyal és monda neki: Én Gábriel vagyok, ki az Isten előtt állok, és azért küldettem, hogy veled beszéljek és neked ezt az örömhírt hozzam.
20 És íme néma leszesz és nem fogsz szólhatni ama napig, melyen ez megtörténik, azért, mivel nem hittél szavaimnak, melyek teljesedni fognak annak idején.
21 És a nép várta Zakariást és csodálkoztak, hogy (oly sokáig) késik a templomban.
22 Mikor pedig kijött, nem tudott hozzájok szólani, és megértették, hogy a templomban látomása volt. És ő integetett nekik és néma maradt.
23 És történt, hogy mikor leteltek szolgálatának napjai, hazament.
24 Ezen napok után pedig fogant Erzsébet, az ő felesége, és elrejtőzött öt hónapig, mondván:
25 így cselekedett velem az Úr ama napokban, melyekben arra méltatott, hogy elvegye szégyenemet az emberek között.
26 A hatodik hónapban pedig, elküldötte Isten Gábriel angyalt Galileának Názáret nevű városába,
27 egy szűzhöz, ki egy József nevű férfiúnak volt eljegyezve, Dávid házából, és a szűznek neve Mária volt.
28 És midőn az angyal bement hozzá, így szólt: Üdvözlégy, malaszttal teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között!
29 Midőn ezt hallotta, megzavarodott az ő beszédén és gondolta magában, miféle köszöntés ez?
30 És az angyal monda neki: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál Istennél!
31 íme ménedben fogansz és fiat szülsz, és az ő nevét Jézusnak hívod.
32 Ez nagy leszen, s a Magasságbeli Fiának fog hivatni, és neki adja az Úr Isten az ő atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házában mindörökké,
33 és az ő uralkodásának nem lesz vége.
34 Mária pedig monda az angyalnak: Mikép történik ez, minthogy férfit nem ismerek?
35 És feleié az angyal és monda neki: A Szentlélek száll tereád és a Magasságbelinek ereje megárnyékoz téged, s azért a Szent is ki tőled születik, Isten Fiának fog hivatni.
36 És íme Erzsébet, a te rokonod, ő is fiút fogant öregségében, és ez hatodik hónapja neki, kit magtalannak hívnak;
37 mert Istennél semmi sem lehetetlen.
38 Monda erre Mária: íme az Urnák szolgálója, legyen nekem a te igéd szerint! És az angyal eltávozott tőle.
39 Mária pedig ama napokban elindult és elment sietve a hegyvidékre, Jutának egy városába.
40 És bement Zakariás házába és köszöntötte Erzsébetet.
41 És történt, hogy amint Erzsébet Mária köszöntését meghallotta, a kisded ujongott méhében és Erzsébet betelt Szentlélekkel,
42 és nagy szóval felkiáltott és így szólt: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te ménednek gyümölcse.
43 S honnét van ez nekem, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám?
44 Mert íme, amint köszöntésed szava fülembe jutott, méhemben a kisded ujongott örömében.
45 És boldog vagy ki hittél, mert beteljesedik az, amit neked az Úr mondott.
46 És Mária monda: Magasztalja az én lelkem az Urat:
47 és örvendez az én lelkem az én üdvözítő Istenemben.
48 Mert tekintetbe vette az ő szolgálójának alázatosságát: íme mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék.
49 Mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas, kinek Szent az ő neve.
50 És az ő irgalmassága nemzedékről nemzedékre száll az őt félőkre.
51 Hatalmat gyakorolt karjával: szétszórta a szívük szándékában kevélykedőket.
52 A hatalmasokat letette a trónról és az alacsonyakat felmagasztalta.
53 Az éhezőket betöltötte jókkal, és a gazdagokat üresen bocsátotta el.
54 Izraelt, az ő szolgáját, kegyeibe fogadta, megemlékezvén irgalmasságáról,
55 amint szólott atyáinknak, Ábrahámnak és ivadékának mindörökké.
56 Mária pedig vele maradt mintegy három hónapig, és vissza visszatért házába.
57 Erzsébet számára pedig elérkezett a szülés ideje, és fiat szült.
58 És meghallották szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy irgalmasságot cselekedett vele, és szerencsét kívántak neki.
59 És történt a nyolcadik napon, hogy eljöttek körülmetélni a gyermeket és atyja nevéről Zakariásnak nevezték őt.
60 De anyja felszólalt és monda: Semmi esetre sem, hanem Jánosnak fog hivatni.
61 És mondák neki: Hisz senki sincs rokonságodban, ki e néven hivatnék!
62 Intettek tehát atyjának, hogy minek akarja őt neveztetni.
63 És írótáblát kérve, ráírta, mondván: János a neve.
64 És mindannyian csodálkoztak. És azonnal megnyílt az ő szája és nyelve, és szólott és áldotta Istent.
65 És félelem szállta meg összes szomszédaikat, s ezen dolgoknak híre elterjedt Júdea egész hegyvidékén.
66 S mindazok, akik meghallották, szívökre vették, mondván: Mit gondolsz, mi lesz e gyermekből? Mert az Úr keze volt vele.
67 És Zakariás, az ő atyja, betelt Szentlélekkel és jövendölt, mondván:
68 Áldott az Úr, Izrael Istene! mert meglátogatta az ő népét és megváltást szerzett neki.
69 És felállította nekünk az üdvösség szaruját, Dávidnak, az ő szolgájának házában.
70 Amint megmondotta az ő szent prófétáinak szája által, kik ősidőktől voltak:
71 Hogy megszabadít ellenségeinktől, és mindazok kezéből, kik gyűlölnek minket;
72 hogy irgalmasságot cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék szent szövetségéről,
73 az esküről, melyet esküdött Ábrahám atyánknak, miszerint megadja nekünk,
74 hogy ellenségeink kezéből megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki
75 szentségben és igazságban ő előtte, minden napjainkban.
76 És te gyermek, a Magasságbeli prófétájának fogsz hivatni, mert az Úr színe előtt fogsz járni, hogy elkészítsed az ő utait,
77 hogy az üdvösség ismeretét közöljed népével, az ő bűneik bocsánatára:
78 ami Istenünknek irgalmas szíve által, mellyel meglátogatott minket, a magasságból származó;
79 hogy megvilágosítsa azokat, kik sötétségben és a halál árnyékában ülnek, és lábainkat a békeség útjára igazgassa.
80 A gyermek pedig növekedett és erősödött lélekben, s a pusztában tartózkodott Izrael előtt való bemutatkozása napjáig.