Acts 13
1 Az antiochiai egyházban pedig voltak próféták és tanítók, közöttük: Barnabás és Simon, kit feketének hívtak, a cirenei Lucius és Manahen, ki Heródessel, a negyedes fejedelemmel együtt nevelkedett, és Saul.
2 Mialatt pedig az Urnák szolgáltak és böjtöltek, monda nekik a Szentlélek: Különítsétek el nekem Sault és Barnabást arra a munkára, amelyre őket meghívtam.
3 Ekkor böjtöltek és imádkoztak, s rajok téve kezeiket, elbocsátották őket.
4 Ők pedig a Szentlélektől küldetve Szeleuciába mentek és onnan Ciprusba hajóztak.
5 És mikor Szalaminába értek, hirdették az Isten igéjét a zsidó zsinagógában. Segitségökre volt pedig János is.
6 És miután az egész szigetet bejárták Páfusig, találtak egy varázsló hamis-próféta zsidó férfiút, kinek Bar-Jezu volt a neve.
7 Ez Szergius Pál helytartónál, egy értelmes férfiúnál volt, ki elhivatta Barnabást és Pált, mivel az Isten igéjét kívánta hallani.
8 De a varázsló Elymás (mert így magyarázzák a nevét), ellenállott nekik, és a helytartót el akarta téríteni a hittől.
9 Saul vagyis Pál azonban, telve Szentlélekkel, reátekintve,
10 így szólt: Oh te minden csalárdsággal és minden álnoksággal teljes ördögfia, ellensége minden igazságnak, nem szűnöl meg felforgatni az Úrnak egyenes útjait?;
11 És most, íme az Úr keze rajtad, és vak leszesz és nem fogod látni a napot egy ideig. És rögtön ráborult a homály és sötétség, és körüljárva kereste, hogy ki nyújtja neki a kezét.
12 Mikor a helytartó látta, hogy mi történt, hitt és csodálkozott az Úr tanításán.
13 És midőn Pál és a vele levők Pafusból elvitorláztak, a pamfiliai Pergenbe értek. János azonban elválva tőlük, visszatért Jeruzsálembe.
14 Azok pedig átmenve Pergenen, és pisidiai Antiochiába jutottak, és bementek szombatnapon a zsinagógába és leültek.
15 A törvény és a próféták olvasása után pedig a zsinagóga elöljárói hozzájok küldöttek, mondván: Testvérek, ha van valami mondanivalótok a néphez, mondjátok el!
16 Fölállott tehát Pál és kezével csendre intve, így szólt: Izraelita férfiak és istenfélők, halljátok!
17 Izrael népének Istene kiválasztotta atyáinkat és felmagasztalta népünket, midőn Egyptom földén jövevények voltak, és hatalmas karjával kivezette őket onnan,
18 és negyven álló esztendeig tűrte az ő viselkedésüket a pusztában.
19 És elpusztítva hét nemzetséget Kánaán földén, sors útján elosztotta közöttük azoknak országát,
20 mintegy négyszáz ötven év után; és ezután bírákat adott nekik Sámuel prófétáig.
21 Erre pedig királyt kívántak, és Isten Sault adta nekik, Cis fiát, Benjámin nemzetségéből származott férfiút, negyven esztendeig.
22 S miután ezt eltávolította, feltámasztotta nekik Dávid királyt, kiről bizonyságot téve monda: Megtaláltam Dávidot Jessze fiát, az én szívem szerint való férfiút, ki majd minden akaratomat teljesíti.
23 Ennek ivadékából támasztotta az ígéret szerint, Izraelnek az üdvözítő Jézust,
24 kinek eljövetele előtt János a bűnbánat keresztségét hirdette Izrael minden népének.
25 Mikor pedig János pályafutását betöltötte, így szólt: Akinek engem gondoltok, nem én vagyok, hanem íme utánam jön, kinek nem vagyok méltó lábbelijét megoldani.
26 Testvérek, Ábrahám nemzetségének fiai, és akik közöttetek az Istent félik, nektek küldetett az üdvösségnek ezen igéje.
27 Mert Jeruzsálem lakói és elöljárói nem ismerték meg őt, hanem az által, hogy őt elítélték, teljesítették a próféták szavait, melyek minden szombaton felolvastatnak,
28 midőn, bár semmi okot a halálra nem találtak benne, azt követelték Pilátustól, hogy megölhessék.
29 És miután mindent betöltötték, ami róla Írva volt, levették őt a fáról és sírba tették.
30 Isten azonban feltámasztotta őt halottaiból harmadnapon, és sok napon át megjelent azoknak,
31 akik vele együtt feljöttek Galileából Jeruzsálembe, kik maiglan is tanúi a nép előtt.
32 Mi is azt az ígéretet hirdetjük nektek, mely atyáinknak tétetett,
33 mert az Isten teljesítette ezt a mi fiainkon, midőn Jézust feltámasztotta, miként a második zsoltárban Írva van: Fiam vagy te; ma nemzettelek téged.
34 Hogy pedig feltámasztotta őt halottaiból, anélkül hogy valaha visszatérne az enyészetbe, így fejezte ki: Nektek adom Dávid szentjét, a hűségest.
35 Ennélfogva máshelyütt is mondja: Nem engeded, hogy a te Szented enyészetet lásson.
36 Mert Dávid, miután a maga nemében Isten akaratának megfelelt, elszenderült és atyái mellé tétetett, és látta az enyészetet.
37 De akit Isten feltámasztott halottaiból, enyészetet nem látott.
38 Vegyétek tehát tudomásul, testvérek, hogy ez által hirdetünk nektek bűnbocsánatot, és hogy mindattól, amitől Mózes törvényében meg nem igazulhattatok,
39 ebben mindaz, aki hisz, megigazul.
40 Vigyázzatok tehát, hogy ne teljesüljön rajtatok, amit a próféták mondottak:
41 Vigyázzatok megvetők és csodálkozzatok és tűnjetek el, mert olyan dolgot viszek véghez a ti napjaitokban, amelyet nem hisztek, ha valaki elbeszéli nektek.
42 Amint pedig kimentek, kérték őket, hogy jövő szombaton beszéljenek nekik erről.
43 S miután a gyülekezet feloszlott, sok zsidó és jámbor jövevény követte Pált és Barnabást, kik beszélgetve velők, buzdították őket, hogy maradjanak állhatatosak az Isten kegyelmében.
44 A következő szombaton pedig majdnem az egész város egybegyűlt, hallgatni az Isten igéjét.
45 Mikor pedig a zsidók a tömeget látták, szitkozódva ellenmondtak annak, amit Pál mondott.
46 Erre Pál és Barnabás bátran kimondották: Nektek kellett az Isten igéjét első sorban hirdetni; de mivel ti azt visszautasítjátok és magatokat az örök életre méltatlanoknak tartjátok, íme a pogányokhoz fordulunk.
47 Mert így parancsolta nekünk az Úr: A pogányok világosságává tettelek téged, hogy üdvösségre szolgálj a földnek végső határáig.
48 Amint ezt a pogányok hallották, megörültek és magasztalták az Úr igéjét és hittek mindazok, akik az örök életre ki voltak választva.
49 És az Úr igéje elterjedt az egész tartományban.
50 A zsidók pedig felizgatták az ájtatos és tisztes asszonyokat és a város előkelőit, és üldözést támasztottak Pál és Barnabás ellen és kikergették őket határaikból.
51 Ezek pedig leverték rajok lábaikról a port, és elmentek Ikoniumba.
52 A tanítványok is beteltek örömmel és Szentlélekkel.