1Föltettem ugyanis magamban, hogy nem megyek ismét szomorúságban hozzátok.
2Mert ha én megszomoritlak titeket, ki az, aki engem megörvendeztet, ha nem az, akit én megszomoritok?
3És épen azért Írtam ezt nektek, hogy mikor odaérek, ne kelljen bánkódva bánkódnom azokon, akiken örülnöm kellett volna, mert fölteszem valamennyitekről, hogy az én örömem mindnyájatoké.
4Mert szivemnek nagy fájdalmával és szorongatásával írtam nektek sok könnyhullatás között, nem azért, hogy megszomorodjatok, hanem hogy megtudjátok, minő szeretettel viseltetem különösen ti irántatok.
5Ha pedig valaki megszomorított, nemcsak engem szomorított meg, hanem részben legalább, mindnyájatokat.
6Elég az illetőnek az a feddés, melyben többektől részesül;
7úgy hogy inkább ellenkezőleg bocsássatok meg neki és vigasztaljátok őt, hogy túlságos szomorúságba ne essék az illető.
8Azért kérlek benneteket, tanúsítsatok iránta szeretetet.
9Mert ez okból is írtam, hogy próbára tegyelek benneteket, vajjon engedelmesek vagytok-e mindenben.
10Ha pedig valakinek valamit elengedtek, annak én is (elengedem); és amit elengedtem, ha ugyan elengedtem, tiértetek (engedtem el) Krisztus személyében,
11hogy meg ne csaljon bennünket a sátán, mert nem ismeretlenek előttünk az ő gondolatai.
12Mikor pedig Krisztus evangéliuma végett Troászba érkeztem és nyitva állt előttem az ajtó az Úrban,
13nem volt nyugta lelkemnek, mivelhogy testvéremmel, Titussal nem találkoztam, miértis elbúcsúzva tőlük, elutaztam Macedóniába.
14De hála legyen Istennek, ki mindig megörvendeztet minket Krisztus Jézusban, és az ő ismeretének jó illatát mindenütt terjeszti általunk;
15mert Krisztus jó illata vagyunk Istennek azok között, kik üdvözülnek, és azok között, kik elkárhoznak;
16egyikeknek ugyan halál illata a halálra, másikaknak élet illata az életre. És ki ilyen alkalmas erre?
17Mert mi nem vagyunk, mint sokan, meghamisítói az Isten igéjének, hanem őszintén, mintegy Istenből és Isten szine előtt beszélünk Krisztusban.