1Pál, Isten akaratából Jézus Krisztus apostola, és Timóteus testvér, Isten egyházának, mely Korintusban van, az összes szentekkel együtt, kik egész Achájában vannak.
2Kegyelem nektek és békeség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól!
3Áldott legyen az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasság Atyja és minden vigasztalás Istene,
4ki vigasztal minket minden viszontagságunkban, hogy mi is vigasztalhassuk azokat, kik mindenféle szorongatásban vannak, azon bátorítással, mellyel Isten mimagunkat is bátorít.
5Mert amint bőven kijut nekünk Krisztus szenvedéseiből, úgy bővelkedünk Krisztus által a vigasztálasban is.
6De akár szenvedünk, a ti intéstekre és üdvösségtekre, akár vigasztalódunk, a ti vigasztalástokra, akár buzdíttatunk, a ti buzditástokra és üdvösségtekre szolgál, mely ugyanazon szenvedéseknek békés elviselésére képesít, a melyeket mi is viselünk,
7hogy belétek helyezett reménységünk erős legyen, miután tudjuk, hogy amint társaink vagytok a szenvedésekben, úgy lesztek a vigasztalásban is.
8Mert nem akarjuk, testvérek, hogy ne tudjatok a mi szorongatásunkról, mely Ázsiában történt, mert túlságosan meg lettünk terhelve erőnk fölött ugyannyira, hogy az életet is meguntuk.
9De mi magunk mondottuk ki önmagunk fölött a halálos Ítéletet, hogy ne bízzunk önmagunkban, hanem Istenben, ki a halottakat feltámasztja;
10ki annyi veszedelemből kimentett és kiment minket; kiben bízunk, hogy ezután is ki fog menteni,
11ha ti is segítségünkre lesztek az értünk való imádságban, hogy az ajándékért, melyben sokak javára részesültünk, sokan hálát adjanak értünk.
12Mert a mi dicsőségünk lelkiismeretünknek abbeli tanúságában áll, hogy szivünk egyszerűségében és Isten előtt őszinteségben, s nem testi bölcsességben, hanem Isten kegyelmében jártunk e világban, kiváltképen pedig tinálatok.
13Mert nem irunk nektek egyebet, mint amit olvastatok és megértettetek. Sőt reménylem, hogy mindvégig megértitek,
14amint részben minket is ismertek, hogy dicsőségtekre válunk, valamint ti is nekünk, a mi Urunk Jézus Krisztus napján.
15És ezzel a bizalommal akartam már azelőtt hozzátok menni, hogy második kegyelemben is részesüljetek;
16és tőletek átmenni Macedóniába, és Macedóniából ismét visszatérni hozzátok, hogy ti kisérjetek Judeába.
17S vajjon midőn ezt akartam, könnyelműen jártam el? Vagy amit gondolok, test szerint gondolom, úgy hogy nálam az \igen\ és \nem\ mindegy?
18Isten a tanunk, hogy hozzátok intézett beszédünkben nincs \igen\ és \nem\.
19Mert az Isten Fia, Jézus Krisztus, kit mi nektek hirdettünk, én és Szilvánus és Timóteus, nem volt majd \igen\ majd \nem\, hanem \igen\ volt őbenne.
20Mert ahány ígérete Istennek csak van, őbenne mind \igen\; azért mondunk szintén ő általa Amen-t Istennek a mi dicsőségünkre.
21Aki pedig minket veletek együtt Krisztusban megerősít, ugyanaz, aki minket fölkent: az Isten,
22aki meg is jelölt bennünket és megadta a Lélek zálogát a mi szíveinkben.
23Én pedig Istent hívom bizonyságul lelkem mellett, hogy irántatok való kíméletből nem mentem újra Korintusba;
24nem mintha a ti hiteteken uralkodni akarnánk, hanem hogy örömeteknek előmozdítói legyünk; mert a hitben erősen álltok.