1Ha dicsekedni kell (bár ez nem ér semmit), áttérek az Úrtól nyert látomásokra és kinyilatkoztatásokra.
2Tudok egy embert Krisztusban, ki tizennégy évvel ezelőtt, - vajjon a testben-e, nem tudom, vagy a testen kívül, nem tudom, Isten tudja, - elragadtatott a harmadik égig.
3És tudom, hogy ez az ember, - testben-e vagy testen kivül, nem tudom, Isten tudja, -
4elragadtatott a paradicsomba, és titkos igéket hallott, melyeket embernek nem szabad kimondania.
5Az ilyenben dicsekszem, magamban azonban nem dicsekszem, hacsak gyarlóságaimban nem.
6Mert ha dicsekedni akarnék is, nem volnék esztelen, mert igazságot mondanék; de ettől tartózkodom, nehogy valaki többre becsüljön, mint amit rajtam lát, vagy tőlem hall.
7És hogy a kinyilatkoztatások nagysága miatt el ne bízzam magamat, feltámadt bennem az én testem ösztöne, a sátán angyala, hogy zaklasson engem.
8Amiért háromszor kértem az Urat, hogy távozzék tőlem,
9de ő igy szólt hozzám: Elegendő neked az én kegyelmem, mert az erő a gyengeségben tökéletesedik. Örömest dicsekszem tehát gyarlóságaimban, hogy bennem lakjék Krisztus ereje.
10Azért találom örömömet gyarlóságaimban, szidalmakban, nélkülözésekben, üldöztetésekben, szorongattatásban Krisztusért; mert mikor gyenge vagyok, akkor vagyok erős.
11Esztelenné lettem, ti kényszeritettetek engem. Mert ti tartoztatok volna engem ajánlani, miután semmivel sem voltam kisebb azoknál, kik a legkitünőbb apostolok; habár semmi sem vagyok.
12Hiszen apostolságomnak bizonyítékait adtam közöttetek teljes béketürésben, jelekben, csodákban és erőkben.
13Mert mi az, amiből nektek kevesebb jutott, mint a többi hitközségeknek, hacsak az nem, hogy én magam nem voltam terhetekre? Bocsássátok meg nekem ezt a sérelmet!
14Íme most harmadszor készülök hozzátok menni, és nem leszek terhetekre; mert nem azt keresem ami a tietek, hanem titeket. Mert hiszen nem a gyermekek tartoznak a szülőknek kincseket gyűjteni, hanem a szülők a gyermekeknek.
15Én pedig igen szívesen áldozok, sőt magamat is feláldozom a ti lelkeitekért, ámbár mennél inkább szeretlek titeket, annál kevésbé szerettek engem.
16Ám legyen! - én nem terheltelek titeket, de mivel (állítólag) furfangos vagyok, csellel hálóztalak be benneteket.
17Vajjon akiket hozzátok küldöttem, azok közül csaltalak-e meg valaki által titeket?
18Titust kértem, és vele egy testvért küldöttem. Talán Titus csalt meg benneteket? Nem ugyanazon egy szellemben, nem ugyanazon egy nyomon járunk-e?
19Talán már régen azt hiszitek, hogy mentegetjük magunkat előttetek? Isten előtt, Krisztusban szólunk, de mindent a ti épüléstekre, szeretteim!
20Mert félek, hogy mikor odaérkezem, nem olyanoknak talállak benneteket, amilyeneknek akarlak, és ti olyannak találtok engem, amilyennek nem akartok. Vajha ne volnának közöttetek perlekedések, irigykedések, háborgások, egyenetlenségek, rágalmazások, árulkodások, felfuvalkodások, pártoskodások;
21nehogy mikor odajövök, Isten ismét megalázzon engem nálatok, és siratnom kelljen sokakat azok közül, kik azelőtt vetkeztek és nem tartottak bűnbánatot a tisztátalanságért, paráznaságért és fajtalanságért, melyet elkövettek.