1Vajha eltűrnétek tőlem egy kis balgaságot! Igen, tűrjetek el!
2Mert isteni buzgósággal buzgólkodom értetek. Hiszen eljegyeztelek benneteket egy férfiúnak, hogy mint tiszta szüzet mutathassalak be Krisztusnak.
3Félek azonban, hogy valamint a kígyó az ő álnokságával Évát megcsalta, ügy a ti értelmetek is meg ne romoljon és el ne idegenedjék a krisztusi egyszerűségtől.
4Mert ha valaki (hozzátok) jönne és más Krisztust hirdetne, akit mi nem hirdettünk, vagy ha más Lélekben részesülnétek, melyben nem részesültetek, vagy más evangéliumot (hirdetne) melyet el nem fogadtatok: ezt igenis eltűrnétek.
5Pedig úgy vélem, hogy én semmivel sem tettem kevesebbet a nagy apostoloknál.
6Mert ha járatlan vagyok is a beszédben, de nem a tudományban; ezt egyébként mindenben kimutattuk előttetek.
7Vagy talán vétettem azzal, midőn magamat megaláztam, hogy ti felmagasztaltassatok? hogy az Isten evangéliumát ingyen hirdettem nektek?
8Más egyházakat megfosztottam, díjt fogadvári el tőlük, htígy nektek szolgálhassak.
9És midőn nálatok voltam és szűkölködtem, nem voltam senkinek terhére, mert amire szükségem volt, pótolták a Macedóniából jött testvérek, és mindenben azon voltara, hogy terhetekre ne legyek, és rajta is leszek.
10Olyan bizonyos, mint hogy Krisztus igazsága van bennem, hogy ezen a dicsőségemen Achája tartományaiban nem esik csorba.
11Miért? Mivel nem szeretlek titeket? Isten tudja!
12Amit pedig teszek, azt teszem ezután is, hogy elvágjam az alkalmat azoktól, akik keresik az alkalmat, hogy amivel nagyra vannak, tényleg olyanok legyenek, mint mi.
13Mert az ilyen ál-apostolok csalárd munkások, kik Krisztus apostolai gyanánt adják ki magokat.
14És ez nem csoda, mert hiszen a sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává.
15Nem valami nagy dolog tehát, ha az Ó szolgái az igazság szolgádnak alakját veszik fel; az ő végok azonban cselekedeteiknek megfelelő lesz.
16Újra mondom: (ne tartson engem senki esztelennek; egyébiránt fogadjatok mint esztelent, hogy én is egy kissé dicsekedjem)
17amit mondok, nem Isten szerint mondom, hanem mintegy esztelenségemben e dicsekvésre vonatkozólag.
18Mivel sokan dicsekszenek test szerint, én is dicsekszem.
19Hiszen örömest eltűritek az eszteleneket, minthogy ti magatok okosak vagytok.
20Eltűritek ugyanis, ha valaki szolgaságra vet, ha valaki kifoszt, ha valaki meghurcol, ha valaki felfuvalkodik, ha valaki arcul ver benneteket.
21Szégyenemre mondom ezt, mintha e részben gyengék lettünk volna. De ha valaki valamiben (dicsekedni) merészkedik, (esztelenségemben mondom) - merek én is:
22Ha ők zsidók, én is; ha Izraeliták, én is; ha Ábrahám ivadékai, én is;
23ha Krisztus szolgái (mint kevésbbé bölcs mondom) én még inkább: a sok fáradság, a többszörös fogság, a módfölötti veretes, a gyakori halálveszélyek folytán.
24A zsidóktól ötször kaptam egy hiján negyven ütést.
25Háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, egy nap és egy éjjel a tenger helyén voltam,
26gyakorta utaztam, veszélyekben forogtam a folyóvizeken, veszélyekben a rablók közt, veszélyekben nemzetbelijeim, veszélyekben a pogányok részéről, veszélyekben a városban, veszélyékben a pusztában, veszélyekben a tengeren, veszélyekben a hamis testvérek között;
27munkában, nyomoruságban, sok virrasztásban, éhségben és szomjuságban, sok böjtölésben, hidegben és mezitelenségben,
28nem számítva ami azonkívül ér, a mindennapi aggság, az összes hitközségekről való gondoskodás.
29Ki gyengélkedik, hogy én ne gyelgénkedném? Ki botránkozik, hogy én tüzbe ne jönnék?
30Ha dicsekednem kell, azzal dicsekszem, ami gyarlóságomot illeti.
31Isten és a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, ki áldott legyen örökké, tudja, hogy nem hazudok.
32Damaszkusban Arétás király helytartója őriztette a damaszkusiak városát, hogy engem elfogjon,
33és az ablakon át kosárban eresztettek le a kőfalon, s igy menekültem ki kezeiből.