1Ami pedig a bálványáldozatokat illeti, tudjuk hogy mindnyájunknak van róla tudomásunk. A tudás felfuvalkodtat, a szeretet ellenben épit.
2Ha pedig valaki azt gondolja, hogy ő tud valamit, az még nem tudja, hogyan kell tudnia.
3Ha pedig valaki Istent szereti, az ismeretes ő előtte.
4A bálványoknak áldozott ételekre nézve pedig tudjuk, hogy a bálvány semmi a világon, és hogy nincs Isten az egyen kívül.
5Mert ha vannak is úgynevezett istenek akár az égen, akár a földön, (minthogy sok isten és sok úr van),
6nekünk azonban csak egy Istenünk van, az Atya, akitől minden származik és akiért mi vagyunk; és egy Urunk, Jézus Krisztus, aki által minden van, és mi is őáltala vagyunk.
7De nem mindenkiben van meg a tudás. Némelyek ugyanis a halványról ápolt eddigi felfogásukkal, mint bálványáldozatot eszik; s lelkiismeretük, mivel gyenge, - beszennyeződik.
8Az eledel azonban nem tesz becsesebbé Isten előtt. Mert sem azzal nem nyerünk, ha eszünk, sem azzal nem vesztünk, ha nem eszünk.
9De vigyázzatok, hogy ez a ti szabadságtok megbotránkoztatására ne szolgáljon a gyengéknek.
10Mert ha valaki meglátja, hogy az, akinek erről tudomása van, részt vesz a bálványlakomán, nem fog-e az ő lelkiismerete, mivel gyenge, arra bátorittatni, hogy a bálványáldozatból egyék?
11És a te tudásod miatt elvész a te erőtlen testvéred, kiért Krisztus meghalt.
12Ha pedig igy vetkeztek a testvérek ellen és megsértitek az ő gyenge lelkiismeretüket, Krisztus ellen vetkeztek.
13Miértis ha az étel megbotránkoztatja testvéremet, nem eszem húst többé, hogy testvéremet meg ne botránkoztassam.