1Amiről pedig irtatok nekem: Jó az.embernek, ha asszonnyal nem érintkezik;
2a paráználkodás elkerülése végett azonban minden férfinak legyen meg a felesége, és minden nőnek a férje.
3A férj adja meg feleségének, amivel tartozik, hasonlókép a feleség a férjnek.
4Az asszony nem rendelkezik a maga teste fölött, hanem a férfi. Hasonlóképen nem rendelkezik a férfi sem a maga teste fölött, hanem az asszony.
5Ne vonakodjatok egymástól, hacsak közös akarattal nem egy időre, hogy imádsággal foglalkozzatok; azután térjetek arra ismét vissza, hogy a sátán ne kisértsen benneteket megtartóztatlanságtok miatt.
6Ezt azonban engedelem-képen és nem parancsképen mondom.
7Mert azt szeretném, ha mind úgy volnátok, mint én magam; dehát mindenkinek meg van a maga adománya Istentől, egyiknek ez, másiknak amaz.
8A nemházasoknak és özvegyeknek pedig azt mondom, hogy jó nekik, ha úgy maradnak, amint én is.
9Ha pedig meg nem tartóztatják magokat, lépjenek házasságra. Mert jobb házasságra lépni, mint égni.
10Azoknak pedig, kik házasságot kötöttek, nem én parancsolom, hanem az Úr, hogy a feleség el ne váljon férjétől;
11Ha elvált, maradjon férj nélkül, vagy béküljön ki férjével. A férfi se bocsássa el feleségét.
12A többieknek pedig én mondom, nem az Úr: Ha valamely testvérnek hitetlen felesége van, és ez kész vele meglakni, el ne bocsássa őt.
13És ha valamely hivő nőnek hitetlen férje van, és ez kész vele együtt lakni, el ne hagyja férjét;
14mert a hitetlen férfi meg van szentelve a hivő feleség által, és a hitetlen feleség meg van szentelve a hivő férfi által; mert különben gyermekeitek tisztátalanok volnának, igy pedig szentek.
15Ha pedig a hitetlen elválik, váljon el; mert ez esetben a testvér vagy nővér nincs lekötve; Isten ugyanis békeségre hívott bennünket.
16Mert honnét tudod, asszony, hogy írem mentheted-e meg férjedet? Vagy honnét tudod férfi, hogy nem mentheted-e meg feleségedet?
17Egyébként amint az Úr kinek-kinek adta, amire az Isten kit-kit hívott, aszerint éljen amint ezt minden hitközségben tanitom.
18Ha valaki mint körülmetélt hivatott meg, ne akarjon körülmetéletlen lenni. Ha valaki mint körülmetéletlen hivatott meg, ne metéltesse magát körül.
19A körülmetélés nem ér semmit, és a körülmetéletlenség sem ér semmit, hanem az Isten parancsolatainak megtartása.
20Kiki maradjon meg abban a hivatásban, amelyre hivatott.
21Ha mint szolga hivattál, ne törődj vele; de ha szabaddá lehetsz, annál inkább fordítsd hasznodra.
22Mert aki az Úrban mint szolga lett meghíva, az Urnak szabadosa, s hasonlóképen ki mint szabad lett meghíva, szolgája Krisztusnak.
23Váltságdíjon vagytok megváltva, ne legyetek az emberek szolgáivá!
24Ki mire hivatva van, testvérek, maradjon abban az Istennél,
25A szüzekre nézve nincs parancsom az Úrtól, tanácsot azonban adok, mint aki irgalmasságot nyertem az Úrtól, hogy hű legyek.
26Azt tartom tehát jónak a fönnforgó szükség miatt, hogy jó az embernek, úgy lenni.
27Ha feleséghez vagy kötve, ne keress elválást; ha szabad vagy a feleségtől, ne keress feleséget.
28Ha azonban feleséget vettél, nem vetkeztél. És ha a szűz férjhez ment, nem vetkezett; ám az ilyeneket gyötörni fogja a test. Én pedig kíméllek titeket.
29Azt mondom tehát, testvérek: Az idő rövid; hátra van, hogy akiknek feleségük van, úgy legyenek, mintha nem volna;
30és akik sírnak, mintha nem sirnának; és akik örülnek, mintha nem örülnének; és akik vesznek, mintha semmijök sem volna;
31és akik élnek e világgal, mintha nem élnének; mert e világnak alakja elmúlik.
32Azt szeretném pedig, hogy gond nélkül lennétek. Aki nőtlen, annak arra van gondja, ami az Úré, hogyan tessék Istennek.
33Aki pedig megnősült, arról gondoskodik, ami a világé, hogyan tessék nejének, és meg van osztva.
34És a férjnélküli asszony és szűz arra gondol, ami az Úré, hogy szent legyen testben és lélekben. Aki pedig férjnél van, arra gondol, ami a világé, hogyan tessék férjének.
35Ezt azonban a ti javatokra mondom, nem azért, hogy tőrbe ejtselek benneteket, hanem a végre, ami tisztességes és lehetővé teszi, hogy akadály nélkül könyörögjetek az Úrhoz.
36Ha pedig valaki szégyennek tartja, hogy az ő leánya korát meghaladta, és meg kell lenni, tegyen amit akar, nem vetkezik, ha férjhez adja.
37Aki ellenben nem szükségből, hanem szabad akaratból, szivében erősen elszánta magát, és lelkében jónak látja szüzleányát megtartani, jól teszi.
38Tehát aki leányát férjhez adja az is jól cselekszik; de aki nem adja, jobban cselekszik.
39A nő kötve vari a törvényhez, ameddig férje él; ha pedig férje meghal, fölszabadult, férjhez mehet, akihez akar, de csak az Úrban.
40Boldogabb lesz azonban, ha az én tanácsom szerint úgy marad; hiszem ugyanis, hogy bennem is az Isten lelke lakik.