1Én is, mikor hozzátok jöttem, testvérek, nem léptem fel magasröptű beszéddel vagy bölcsességgel, hogy nektek a Krisztusról szóló bizonyságot hirdessem;
2mert nem akartam közöttetek egyébről tudni,: mint csak a Jézus Krisztusról, és pedig a megfeszítettről.
3És én gyengeségben és félelemben és nagy rettegésben voltam nálatok;
4és az én beszédem és predikálásom nem emberi bölcsességnek rábeszélő ékesszólásában állott, hanem a léleknek és erőnek megmutatásában;
5hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején alapuljon.
6Beszélünk azonban bölcsességről a tökéletesek között; de nem ennek a világnak, sem e világ nagyjainak bölcsességéről, kik elmúlnak,
7hanem beszélünk Istennek titkos, elrejtett bölcsességéről, melyet Isten világ kezdetétől elrendelt a mi dicsőségünkre,
8melyet a világ nagyjai közül senki meg nem értett, mert ha megértették volna, a dicsőség Urát soha meg nem feszítették volna.
9Hanem amint irva van, hogy: Szem nem látta, sem fül nem hallotta, sem emberi szívbe föl nem hatott, amit Isten azoknak készített, kik őt szeretik;
10nekünk azonban kijelentette Isten az ő Lelke által, mert a Lélek mindent átkutat, még az Isten mélységes titkait is.
11Mert ki az az ember, aki tudná, mi lakik az emberben, hacsak nem a lélek, mely benne él? Így azt sem ismeri senki, ami Istené, hanem csak az Isten Lelke.
12Mi pedig nem e világ lelkét nyertük, hanem azt a Lelket, mely Istentől van, hogy megtudjuk, mit adott nekünk az Isten.
13És erről is beszélünk, nem emberi bölcsesség betanult szavaival, hanem a Lélek tanítása szerint, a lelkieket lelkiekkel magyarázva.
14Az érzéki ember ónban nem fogja föl, ami az Isten lelkétől származik, mert az balgaság neki és nem képes megérteni, mivel azt lelkiképpen kell megítélni.
15A lelki ember ellenben mindent megítél, de őt senki sem ítéli meg:
16Mert ki fogta föl az Úr értelmét, hogy őt oktassa? - Mi azonban Krisztus értelmével bírunk.