1Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen,
2az ezt mondhatja az Úr nak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom!
3Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától, a pusztító dögvésztől.
4Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége.
5Nem kell félned a rémségektől éjjel, sem a suhanó nyíltól nappal,
6sem a homályban lopódzó dögvésztől, sem a délben pusztító ragálytól.
7Ha ezren esnek is el melletted, és tízezren jobbod felől, téged akkor sem ér el.
8A te szemed csak nézi, és meglátja a bűnösök bűnhődését.
9Ha az Ur at tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak,
10nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás.
11Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon,
12kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.
13Eltaposod az oroszlánt és a viperát, eltiprod a fiatal oroszlánt és a tengeri szörnyet.
14Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet.
15Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt.
16Megelégítem hosszú élettel, gyönyörködhet szabadításomban.