1Dávid imádsága. Figyelj rám, és hallgass meg, Ur am, mert nyomorult és szegény vagyok!
2Tartsd meg életemet, mert én a te híved vagyok! Istenem, szabadítsd meg szolgádat, aki benned bízik!
3Légy kegyelmes, Uram, mert hozzád kiáltok mindennap.
4Örvendeztesd meg szolgád lelkét, mert utánad vágyódik a lelkem, ó, Uram!
5Mert te jó vagy, Uram, és megbocsátasz, nagyon szereted mindazokat, akik hozzád kiáltanak.
6Hallgass, Ur am, imádságomra, és figyelj könyörgő szavamra!
7A nyomorúság idején hozzád kiáltok, mert te meghallgatsz engem.
8Nincs hozzád hasonló, Uram, az istenek között, műveidhez fogható nincsen.
9Eljön minden nép, amelyet alkottál, leborulnak előtted, Uram, és tiszteletet adnak nevednek.
10Nagy vagy te, csodákat teszel, te vagy Isten egyedül!
11Taníts engem utaidra, Ur am, hogy igazságod szerint járjak, és teljes szívvel féljem nevedet.
12Magasztallak, Uram, Istenem, teljes szívből, és tisztelem nevedet örökké.
13Hiszen annyira szeretsz engem, hogy a sír mélyéből is kimentettél.
14Istenem! Kevélyek támadtak rám, erőszakosok hada tört életemre, de nem számolnak veled!
15Pedig te, Uram, irgalmas és kegyelmes Isten vagy, hosszú a türelmed, nagy a szereteted és hűséged.
16Fordulj hozzám, légy kegyelmes! Adj erőt szolgádnak, segítsd meg szolgálóleányod fiát!
17Mutasd meg rajtam jóságod jelét, hadd lássák gyűlölőim, és szégyenkezzenek, mert te, Ur am, megsegítesz és megvigasztalsz engem.